Le a gagyival: a Zsolnay-gyár "hadüzenete" Szeged városának

Akár hatósági, jogi „fegyverekkel” is felveszi a harcot a Zsolnay-gyár a „gagyi utánzók ellen”, az utolsó csepp a szegedi Gróf-palota felújítása volt, ahol eredeti Zsolnay-kerámiákat másolatokkal pótolják egy határon átnyúló pályázat keretében.

„Háborút indított a Zsolnay a gagyi utánzatok ellen” címmel sajtóközleményt adott ki a Zsolnay-gyár, melyben többek között arról ír, hogy míg Szegeden, a határon átnyúló pályázat keretében utánzatokat gyártatnak le a Gróf-palota Zsolnay-kúpcserepeinek a pótlására, addig e pályázat másik szereplőjénél, a Szabadkán megújuló zsinagógánál fel sem merült a „kamukerámiák” gyártása, ott évtizedes együttműködés alakult ki a gyár és az önkormányzat között. A manufaktúra nyilatkozata végén leszögezi, hogy „a Zsolnay tovább fogja folytatni harcát a márkanevét romboló, a 160 éves múltját csorbító, a közvéleményt megtévesztő, a műemléki értékeket meggyalázó törekvések ellen”, a szegedi Gróf-palota ügyében a nyilvánosság, az illetékes hatóságok, és jogi eszközök csatába hívását is kilátásba helyezi.

, a pécsi Zsolnay-gyár tulajdonosa felháborodott azon, hogy Szegeden az eredeti helyett utánzatokat, Zsolnay-cserép-másolatokat tesznek majd az uniós pályázatból felújított Gróf-palotára. Az önkormányzat azt nyilatkozta, hogy a szecessziós palota felújításának terveit valamennyi szakhatóság jóváhagyta. Az uniós támogatással folyó projekt során nem volt követelmény, hogy az új tetőcserepek a Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt. üzemében készüljenek el. A cégvezető

Vajda László

által elküldött, fejléces közleményt alább teljes egészében tesszük közzé.

Háborút indított a Zsolnay a gagyi utánzatok ellen

Nemzetközi program keretében újul meg a Zsolnay kerámiával díszített műemlék, a szegedi Gróf-palota. A határon átívelő együttműködés Szabadkával, Zentával közösen a szecessziós értékek megőrzésére biztosít lehetőséget a dél-alföldi városnak. Úgy tűnik azonban, hogy déli szomszédunkkal ellentétben sajátosan értelmezik Szegeden az értékek megőrzését. A Gróf-palota tetőfelújítása során Szegeden az eredeti Zsolnay-kúpcserepeket utánzatokkal pótolnák, melyeket egy pár éve gründolt, eszközökkel alig-alig rendelkező vállalkozás készítené, amelynek az előző évben annyi személyi költsége sem merült fel, amennyi egy részmunkaidős minimálbéres foglalkoztatására sem elegendő.

A restaurátor javasolta a Zsolnay-gyár megkeresését? Ezzel szemben az elmúlt években Szabadka a zsinagóga, Zsolnay kerámiáinak pótlására több tízmillió forintot fordított. A Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt. a szegedi Gróf-palota Zsolnay kúpcserepeinek újragyártásával kapcsolatban több csatornán is kereste a kapcsolatot az építtetővel – Szeged Város Önkormányzatával – mivel a Zsolnay a Szeged Városi Televízió – Zana Attilával – az önkormányzat fejlesztési irodájának beruházási csoportvezetőjével készített riportjából értesült arról, hogy az eredeti Zsolnay cserépformák felhasználásával, Budapesten – a fentebb körülírt nacionáléval bíró – vállalkozásnál gyártatják le a kúpcserép pótlásokat. Pedig korábban restaurátor szakvéleményt is készíttetett a város a Gróf-palota épületkerámiáiról, mely anyagban már akkor javasolta a restaurátor a kúpcserép újragyártások során a Zsolnay-gyár megkeresését. A Zsolnay-gyár szerint az építtető egyetlen alkalommal sem kereste meg. A Zsolnay hosszas telefonálgatás után tudta csak elérni Szeged Város Önkormányzatának illetékeseit, nyilatkozatukat várva arról, hogy milyen megfontolás alapján jutottak arra a döntésre, hogy a műemlék épületük értékeit kockára tegyék azzal, hogy a Zsolnay kerámiák pótlását – ráadásul egy nemzetközi programon belül – egy olyan gyártóra bízták, amelynek gyakorlatilag eszközei és szakemberei is alig vannak. A gyár elmondta azt is, hogy jelenleg is egy kiemelt műemlék épület felújításán azzal küzd, hogy ugyanez a kerámiás vállalkozás félbehagyott, vállalhatatlan minőségű „munkája” helyett rendkívül rövid határidőn belül az építtető megelégedésére minőségi Zsolnay kerámiát adjon át. Ezek ellenére az ügyben felelős önkormányzati szakember bizakodó a kerámia pótlások színvonalát, minőségét illetően. Optimizmusát szándékai szerint kiterjesztette volna a Zsolnayra is, minthogy a gyárat is tájékoztatta pár nappal ezelőtt arról, hogy megfelelőnek tartják az utánzatok formáját és minőség tekintetében sincs aggályuk, hiszen a gyártó 10 év garanciát ígért a kúpcserepekre – feltéve, ha 10 év múlva a cég még fennáll és helyt is tud állni.

A szabadkai zsinagógánál fel sem merült az utánzat A Zsolnay gyár épületkerámia szakkereskedője óvatosságra hívta fel Zana Attila úr figyelmét, hogy a standard mázatlan kerámia, illetve beton tetőcserepek esetében is legalább 25 év garanciát – az átlag egyébként ennél magasabb kb. 35 év – vállalnak a gyártók, míg számos épületen a Zsolnay mázas tetőcserepei több mint 100 évvel ezelőtt kerültek felhelyezésre. Ennek fényében az utánzatokra „vállalt” – a szakmai átlagot jóval alulteljesítő – 10 éves garancia nyilván a várható „minőséggel” szoros összefüggésben lehet. Egyébiránt a szegedi Gróf-palota és a szabadkai zsinagóga felújítása két fő eleme a magyar-szerb határmenti turisztikai és örökségvédelmi együttműködésnek, melynek célja a két ország szecessziós kincseinek feltárása, felújítása, megőrzése. A szabadkai zsinagóga esetében – a tulajdonos és a Zsolnay gyár közel egy évtizede folyamatos partnerként dolgozik együtt az épület felújításán, több ütemben készült már a Zsolnay épületkerámiák újragyártása, déli szomszédunk esetében fel sem vetődött az eredeti kerámiák újragyártásának az eredetit gyártó Zsolnay helyett bárki másnak a bevonása. Kérdés, hogy a Gróf-palota esetében, miként teljesül a határon átívelő projekt fő célja a szecessziós értékek megőrzése egy idegen gyártó utánzatainak a beépítésével megcsonkított műemlékkel? A Zsolnay tovább fogja folytatni harcát a márkanevét romboló, a 160 éves múltját csorbító, a közvéleményt megtévesztő, a műemléki értékeket meggyalázó törekvések ellen, a szegedi Gróf-palota ügyében is a nyilvánosság, az illetékes hatóságok, és jogi eszközök csatába hívásával, annak érdekében, hogy értékeinket megőrizzük az utókornak.