Egyedi díszítésű ruházatban harcoltak a honfoglaló magyarok + FOTÓK

Mogyorósi Imre, a Keszi Hagyományőrző Íjász Egyesület törzsfője mutatta be portálunknak a honfoglalás kori magyar öltözetet és fegyvereket.

A budakeszi íjászok hasonlóan díszes ruhaneműket viseltek

az ópusztaszeri nyílzáporon,

mint annak idején honfoglaló és kalandozó őseink. A törzsfő elmondta, az övcsatoktól kezdve a harci fegyverükig minden viseletük a korabeli leletek rekonstrukciója alapján készült. „A magyarok nem egyenruhába öltöztek, mint a katonák, hanem mindenki saját maga díszítette ruháit” – ismertette

Mogyorósi

, majd hozzátette, a Lech-mezei vereség után a győztes germán katonák is csodájára jártak a díszes viseletnek. Az övcsatok, az élelem, a tegezek és a számos egyéb szerszám összesen akár 24 kilogrammot is kitettek, amit egy vándornak, valamint lovának magán kellett cipelnie. Az egyesület tagjainak íjai bár modern technikával készültek, a csapatból mégis akadt egy olyan íjász, akinek fegyvere megközelítőleg hasonlít az eredetire, vagyis a csontból (főként szarvból) faragott vázelemeit rugalmas halenyvragasztóval rögzítették egymáshoz. A speciális, úgynevezett rétegelt íj így sokkal távolabbra tudott kilőni, mint „hagyományos” társai. Mint azt az íjászvezetőtől megtudtuk, a magyarok már egészen kicsi korban megismerkedtek e harci móddal, ezért tudtak csatában könnyedén lóról – akár hátrafelé is – nyilazni: „ha az ellenfél tagjai közül valaki felvette ezt az eszközt, nem tudta használni”. Eddig még a szakemberek sem tudták pontosan megállapítani, hogy a számos nyílhegytípus közül mit mire használtak elődeink. A vadásznyilak persze jól megkülönböztethetőek a csatafegyverektől, de sok közülük még mindig besorolatlan. A kevés fennmaradt lelet híján azt is nehéz megmondani, mennyi vándorló magyar érkezett a Kárpát-medencébe. Mogyorósi Imre úgy gondolja, több százezren jöhettek, milliós számú lóállománnyal.

Gaál Bernadett