Az ezotéria útvesztői nyomában a szegedi kutatóval

Vallás vagy üzlet, hinni vagy nem hinni, avagy melyik részétől bűzlik hal? Modern világunkban véleményes az ezoterikus tanok megítélése, utánajártunk, mi a dolog háttere.

Múlt szombaton

ezoterikus napon vett részt a SZEGEDma.hu

. Az ott tapasztaltak precíz értelmezése érdekében szerkesztőségünk felkereste

Szilárdi Rékát

, a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Vallástudományi Tanszékének kutatóját. A szakember szerint a téma merev keretek közé szorítását alapjaiban nehezíti meg az a körülmény, hogy a tudományos világ többféle vallásdefiníciót ismer, amelyeknek egy része a vallás társadalmi funkciója felől közelít, másik az adott hitrendszer tartalmát vizsgálja, megint másik része a két előző csoport nézőpontjainak egyvelegét alkalmazza. Ennek okán a vallástudomány elsődlegesen abból indul ki, hogy az adott csoport a saját tanait, eszmerendszerét, erkölcsi irányelveit vallásként értelmezi-e saját maga számára.

Hagyományőrzés, hagyományteremtés, vagy humbug?

A klasszikus, nagy egyházak mellett működő, kisebb kört elérő csoportok néhány esetben különböző vallási hagyományok elemeit építik be hitrendszerükbe, gyakran hivatkoznak ezoterikus tradíciókra, és előfordul az is, hogy ódon, kereszténység előtti vallások felélesztésén munkálkodnak. Utóbbi két esetben ezek a közösségek igen töredékes forrásokra tudnak csak építkezni, elkerülhetetlen, hogy hitvilágukban rések keletkezzenek, ezért gyakran előfordul, hogy a hiánypótlást más vallásokból átemelt elemekkel oldják meg. Ennek eredményeként is betudható, amikor a magát Szeged táltosaként aposztrofáló hitéleti vezető egyben egy egyiptomi istenség avatárjának is vallja saját személyét. Szintén ide sorolható például az az elképzelés, amely szerint Jézus pártus magyar herceg volt. Ilyen esetekben rekonstrukció helyett akár konstrukcióról is beszélhetünk - mondta Szilárdi Réka. Felmerülhet a kérdés, mi szükség ezekre az irányzatokra, mozgalmakra. Úgy tűnik, a posztmodern nyugat-európai társadalmakban egyre csökken a nagy egyházak befolyásoló szerepe, helyük az egyes személyek saját eszmerendszerében egyre kevésbé meghatározó. Az így szabaddá váló teret foglalhatják el sok esetben a már tárgyalt, kevésbé elfogadott vallások. Gyakori lehet, hogy az egyén több helyről merítkezve alakítja ki egyéni vallásosságát, a vallástudomány ezt a jelenséget hívja brikolázs vagy patchwork vallásosságnak. „Hogy ez a vallásossági típus milyen viszonyban állhat a tradicionális vallásossággal, arra talán kínálkozó analógia lehet, a nyugati orvostudomány és az alternatív orvoslás viszonya” – fogalmazta meg az SZTE Vallástudományi Tanszék oktatója. Azaz C-vitamin mellé jöhet a homeopátiás készítmény, katolicizmus mellé pedig egy kis feng shui. Valamelyik majdcsak jó lesz…

Mit lehet tenni? Hol a probléma?

Szilárdi Réka úgy fogalmazott, vallásként tehát sok minden értelmezhető, legalábbis tudományos szempontból, kezdve a csoportos hitéleten át az egyéni meggyőződésig. Ahány ember, annyi szokás, tartja a mondás, de talán nem szerencsés minden problémát a diverzitás szőnyege alá seperni. Előfordulnak, különösen a nyugati világban, vallási színben feltüntetett gazdasági visszaélések. A honi gyakorlatban kevéssé ismert az igazságügyi vallásszakértő fogalma, külföldön már gyakran kérik e szakemberek segítségét vallási témájú peres ügyek rendezésében. Hívei üdvét szem előtt tartva a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia néhány évvel ezelőtt, az ősmagyar vallás „divatossá” válásakor körlevélben szólította fel saját követőit, ne keverjenek vallásukba más, pogány elemeket. De kövessenek el bármilyen pénzügyi csalást saját állításuk szerint vallási meggyőződésből cselekvő kóklerek, nevessen a társadalmi többség bármily hangosan az apró vallási csoportokon, döntési lehetősége az ügyben csak az időnek van. Hogy mást ne említsünk, időszámításunk kezdetekor még a kereszténység is meglehetősen hányattatott sorsot élt…

Szuda Sándor