Egy nap a szegedi írókkal: a Vénusz vonulásától a képregényekig + FOTÓK
2013. június 9., vasárnap
Szombat délelőtt a korábbi hagyományoknak megfelelően beszélgetést tartottak szegedi írókkal és költőkkel az Ünnepi Könyvhéten – a helyi, illetve helyi kötődésű tollforgatókkal Veszelka Attila, a Szegedi Írók Társaságának elnöke faggatta.
Veszelka Attila Busch Pétert
,
Czilczer Olgát
,
Hász Róbertet, Pilcz Rolandot
és
Zelena Andrást
invitálta a színpadra.
Újabb útra hív Hász Róbert
Portálunk Hász Róbert írót, a Tiszatáj főszerkesztőjét faggatta, akinek a könyvhétre jelent meg ötödik regénye, a Vénusz vonulása, mely a 18. századba vezeti vissza az olvasót, Sajnovics János fiatal jezsuita tudós és Hell Miksa udvari csillagász társaságában. Hász Róberttől megtudtuk, Sajnovics János naplója nyomán indult el a történelmi-utazási regény nyomvonalán, és a tudós révén egy belső utazási vonalat is kirajzol a mű amellett, hogy kalandregényes utakon jutunk el Bécsből Vardöig. Hász Róbert azt is elmondta, egyelőre nem gondolkodik most újabb regényben – novellistaként indult, és most szeretne visszatérni néhány novellacsírájához, hogy befejezze őket. A Tiszatájról szólva úgy fogalmazott, a lap irányvonala nem változott, talán csak annyiban – ami törvényszerű –, hogy új kollégák kerültek a laphoz, Tóth Ákos és Orcsik Roland, és így színesebbé vált a folyóirat. „Azt látjuk, hogy jól fogy a Tiszatáj, és ez valamit igazol, persze messze nem vagyunk tökéletesek, de igyekszünk” – összegzett a főszerkesztő. Megerősítette, hogy a mai magyar irodalom elsősorban folyóiratirodalom, ennek talán az az oka, hogy kis lélekszámú nép vagyunk, mely nem tud eltartani annyi írót, amennyi van, így a fő megjelenési lehetőséget a folyóiratok jelentik – ez tulajdonképpen egy szép hagyomány.
18 éves a Kalyber Joe
Pilcz Roland fiatal képregényalkotó neve is többeknek ismerős lehet. Most 18 éves kitalált képregényfigurája, a Kalyber Joe: 1995-ben találta ki, és 2005-ben jelent meg az első képregénye. Roland ott van a képregényes seregszemlékent, így a Somogyi-könyvtárbeli képregényfesztiválon is, azt látja, nem nő ugyan markánsan az érdeklődés a műfaj iránt, de mindig vannak új arcok a comics-vásárokon. Arról is beszélt, nem tudja elképzelni még jelenleg, hogy a képregényből mint fő foglalkozásból meg tudna élni, ezért grafikusként és képregényszínezőként dolgozik. Utóbbi érdekes terület. Mint megtudtuk, Amerikában a képregényes szakma sokkal kiterjedtebb – Roland szavaival élve „iparszerűen ontják” a comicsokat –, mint itthon, jobban el is válnak az egyes munkafolyamatok, a képregényító, a rajzoló, a tuskihúzó, vagy éppen a színező. Míg saját képregényénél Pilcz Roland minden maga csinál, amerikai képregényekhez megrendeleséket kap egyes példányok színezésére a Zenescope társaságon keresztül. Színezte már a Grimm-mesék szuperhős-képregényváltozatát, illetve a Salem’s Daughter című képregényt is.
Marketinget a könyvnek!
Zelena András szerint a Harry Potter-könyvek arra mindenképpen jók voltak, hogy megszerettessék az olvasást a fiatalokkal. Kertész Imre példája a Nobel-díjjal pedig azt mutatja, hogy az ismertség és a marketing nagyon sokat lendít a könyvek befogadásán, ma iskolákban is olvassák a köteteit – pedig a szöveg maga nem változott. Jó marketingre szomjaz tehát a könyvpiac, a könyvhét pedig ebben sokat segíthet. A főszerkesztő úgy látja, a fiatalok is olvasnak, hihetetlen népszerűségnek örvendenek példaul az e-book-olvasók, egyre több klasszikus is elérhető, sőt – egy másik célcsoportnak – ritkább, akár cirillbetűs szövegek is, melyeket normál könyvalakban nehezebb beszerezni.
József Attila traumájáról
Zelena Andrást talán legtöbben a Városi Televízió Szeged főszerkesztőjeként ismerik, a könyvhéten irodalomtörténész arcát is megmutatta. A Szegedtől Szegedig antológiában egy József Attiláról szóló tanulmányt ad közre, melyben a trauma és irodalom viszonyáról értekezik. Portálunknak elmondta, a trauma vizsgálata interdiszciplináris terület, a pszichológia, nyelvészet és kommunikációelmélet találkozik az irodalommal, de vannak néprajzi következtetések is, melyek itt hasznosak lehetnek. „Az irodalomelmélet- illetve a társtudományok ezredfordulót követően megjelent idegen nyelvi tanulmányok eredményeit dolgoztam föl, a versszubjektum szintjén az életrajzi tényektől elvonatkoztatva a trauma közösségi vonását figyelembe véve a korszakra vonatkozó traumafogalmat vezettem be” – magyarázta Zelena András, aki tanulmányában túllép a tisztán freudi elemzésen. Támaszkodik például Dominick LaCapra nézeteire, aki történeti, szociokulturális és politikai összefüggésben vizsgálja a traumát. Az irodalomtörténész hozzátette, szomorúan látja, hogy a téma szakirodalma nem igazán jelent még meg magyar fordításban. Irodalmárok számára közhely, hogy a költő nem az, amiről ír, vagyis a biografikus alany nem azonos a lírai alannyal. Zelena szerint József Attilánál a közösség problémája jelenik meg. Felhasználja Kulcsár Zsuzsanna pszichológus munkáját, aki a közösség szerepével foglalkozik a gyász feldolgozása kapcsán. Szerinte József Attila nem tudta meggyászolni az édesapját, mert egy olyan narráció született róla, hogy Amerikába helyezték (valójában Romániába ment) – ezzel nem tudott mit kezdeni, a közösség sem tudott bekapcsolódni a gyászfolyamatba. Ez is egy lehetséges magyarázat arra, miért ragadt meg a költő életében traumatikus szinten a gyászhoz való viszonya, miért nem tudott túllépni ezen. Másik közismert neuralgikus pontot jelent édesanyjához fűzödő viszonya. A költő gyerekként egyszer valami rossz fát tett a tűzre, anyja büntetésként megverte, és közben elájult. A kiérkező orvos ekkor állapította meg, hogy anyja halálos beteg – a költő innentől saját magát okolta anyja sorsáért – összegzett Zelena. Hász Róberttel és Zelena Andrással a könyvhét nyitólapján online is beszélgettünk, olvassa el ITT.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.