Albínó kenguruk születtek a vadasparkban

Idén nagyon kitett magáért a Szegedi Vadaspark ausztráliai részlege, legalábbis a szaporulatot tekintve, az előző évekhez képest sokkal többen születtek. A Bennett-kenguruknál öt, az európai törzskönyvi program keretében tartott Derbykenguruknál egy kölyök született, míg az emuknál hat frissen kelt csibe szaladgál a kifutóban.

A Bennett-kenguruknál ráadásul a megfigyeléseink szerint az ötből három fehér színű, vagyis albínó. Sőt, az egyik anya maga is albínó, ahogy utóda is – bár még nagyon fiatal és csupasz, a kölyök szeme színe elárulja, hogy ő is fehér lesz. Mindez azt mutatja, hogy a „normális”? vad színű társaiknál sokkal érzékenyebb albínó kenguruk is jól érzik magukat a szegedi kifutóban. A látogatók már most megleshetik a kicsinyeket, hiszen az idősebbek már hosszabb időre is elhagyják anyjuk erszényét. A Derby-kenguru jóval kisebb méretű, mint az állatkertekben elterjedtnek számító Bennettkenguru. Az elmúlt években kevésbé voltak szaporák, ezért is bővítették a Szegedi Vadaspark dolgozói a csapatot a múlt évben. Tavaly és idén is egy-egy kis kenguru születésének örülhettek. A nemzetközi törzskönyvi program keretében (ESB) tartott fajnál abban bíznak, hogy idővel ugyanúgy tele lesz minden nőstény zsebe tavasszal, mint a Bennett-kenguruknál. Az emupárunknál idén hat tojásból keltek ki csibék. Az apróságokat elég nehéz észrevenni az erdei talajon, a cserjék között mozogva és megbújva. Mindez mutatja, hogy a látszólag feltűnő csíkozottság milyen hatékony a terepen rejtőszínként. Nem véletlen, hogy több hasonló környezetben élő állat kicsinye is pettyes, illetve csíkos. Az emuknál a csibéket nem a tojó, hanem az apa neveli és óvja, hiszen – szemben sok más állattal – az utódgondozás feladatai ennél a fajnál a kakasra hárulnak.