Magyar zászló lengett a Kárpátok gerincén - megemlékezés Vásárhelyen + VIDEÓ

A Történelmi Vitézi Rend és a Trianon Társaság tagjai a magyar revízió 73 évvel ezelőtti sikerére emlékeznek március 14-én, csütörtökön este 6 órától a Kossuth terén, az egykori országzászló helyén álló Trianon-emlékfánál.

„Előre ezer éves határunkig, a Kárpátok bércéig!” - szólt vitéz nagybányai Horthy Miklós 1939. március 14-i hadparancsa, melynek nyomán másnap a Magyar Királyi Honvédség csapatai megindultak az Északkeleti-Kárpátok hágói irányába. Az 1920. évi trianoni diktátumot követően nem telt bele két évtized, és a megcsonkított, gazdaságilag tönkretett Magyarország talpra állt. 1938-ban elérte a revízió első sikerét; az első bécsi döntés nyomán visszatért a Felvidék és Kárpátalja déli sávja. Az országrész főként ruszinok lakta északi területei azonban továbbra is csehszlovák fennhatóság alatt maradtak. 1939. március 14-én a németekkel történt megállapodás alapján Pozsonyban kikiáltották Szlovákia függetlenségét. Ugyanaznap hajnalban a kárpátaljai autonóm terület vezetése proklamálta Kárpátalja önállóságát, s kérte a német birodalom védnökségét.

Werth Henrik

magyar vezérkari főnök március 14-én délután táviratilag elrendelte a határ menti alakulatoknak, hogy éjfélkor lépjék át a határt, és vegyék birtokba Kárpátalját.

Március idusának hajnalán a még teljesen fel sem vonult magyar hadsereg megkezdte a támadást. A hírhedt ukrán nacionalista Szics-gárda harcba bocsátkozott a magyar csapatokkal. A cseh reguláris erők menekülőre fogták, így a magyar honvédek csekély ellenállásába ütköztek. Fancsikánál a magyar honvédség történetében először lóvontatású páncéltörő ágyúval lőttek ki egy ellenséges harckocsit. A cseheket ez annyira meglepte, hogy a többi páncélos sietve elvonult, a zászlóalj pedig minden további ellenállás nélkül március 15-én kora délután elfoglalta Nagyszőlőst. Másnap, március 16-án, a kora hajnalban fölkerekedett hóviharban kezdte meg a zászlóalj előrenyomulását Husztra. A 14. kerékpáros zászlóalj még aznap elérte az ezeréves határt, és a Tatár-hágóra kitűzte a magyar zászlót. Az Északkeleti Kárpátokban helyreállt az magyar–lengyel határ, ahol néhány hónap múlva a Lengyelország német és szovjet leigázásakor mintegy 100 ezer lengyel katona és polgári személy menekült át a biztos pusztulás elől. A kárpátaljai hadműveletben mintegy 60 magyar honvéd vesztette életét az ukrán Szics-gárdával és a cseh alakulatokkal vívott harcokban. Összesen mintegy 10.700 km2-nyi terület és 550 000 lakos tért vissza Magyarországhoz. http://www.youtube.com/watch?v=VAxnQ-S4aRw