A dűlőbesorlás lehet Tokaj-Hegyalja jövőjének záloga + FOTÓK

A 300 éves múltra visszatekintő tokaj-hegyaljai dűlőbesorolás lehet a kulcsa annak, hogy a világ is valódi kultúraként tekintsen a borvidékre, hiszen elsőként itt készült el a termőhelyek osztályozása – jelentette ki Alkonyi László borszakíró, aki a Bor és kultúra című előadássorozat vendége volt.

„Dűlőklasszifikáció, dűlők a kultúra értelmezésében” – már az előadás címéből is kiderült, hogy

Alkonyi László

kulturális fogalomként tekint a dűlőkre. A Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karán az általánosan művelő képzésként választható Bor és kultúra előadássorozat szervezői,

Kiss Attila

és

Csiszér László

ezúttal egy borszakírót hívtak vendégül, aki úgy látja, hogy a hagyományokért igenis küzdeni kell, s a Tokaj-hegyaljai háromszáz éves dűlőklasszifikáció kiváló alapot teremt.

Bél Mátyás

1730 körül készítette el a tokaji dűlőbesorolást, amit Alkonyi szerint újra elő kell venni, hogy a Tokaj-Hegyalja a világ elismert bortermelő vidékei közé tartozhasson. „Hegyalján készült el a világ első klasszifikációja, vagyis besorolása, de nem használjuk. Pedig ez egy olyan kulturális- és egyben praktikus érték, amiről nem szabad lemondani. A legnagyobb gond az, hogy rengeteg érdeket sért, hiszen be vannak sorolva a dűlők első-, másod- és harmadosztályba, és első ránézésre az emberek azt gondolják, hogy esetleg rosszabb dűlőjük van, pedig nem egészen erről van szó. A dűlőbesorolás azt mutatja meg, hogy egy bortermelő kultúra hogyan gondolkozik a saját értékeiről” – hangsúlyozta Alkonyi László. A borszakíró hozzátette, egyetlen hely van a világon, ahol ezt nagyon pontosan kiépítették, mégpedig Burgundiában, s a tokaj-hegyaljai hasonló lehetne.

Átalakult kínálat és fogyasztási szokások

Az SZTE BTK épületében rendezett esten Alkonyi felhívta a figyelmet arra, hogy az elmúlt harminc évben a bor, s az, hogy miként gondolkodunk róla, teljesen átalakult, az egyediség szépen lassan feloldódott. Az újvilági bor olcsó akar lenni és célja, hogy értse a fogyasztó. Hozzátette, egy esélyünk van, ha visszanyúlunk saját kultúránk gyökereihez, s akkor a Tokaj-hegyaljai borvidék is ahhoz az 5-6%-hoz tartozhat, amit a világ is elismer kultúrának. „A bor értéke és értékelése ma nem termőhelyhez kötődik, ahogy ez elindult annak idején, hanem az édesség vált értékmérővé, gondoljunk csak a 6 vagy 5 puttonyos aszúra vagy a szamorodnira. Ma azt nézik az emberek, hogy hány puttonyos az adott bor, nem pedig azt, hogy honnan származik. 300 éve a cukor luxuscikk volt, ez pozitív dolog volt, ma pedig mondhatni közellenség” – magyarázta. Alkonyi szerint Tokaj-Hegyalja problémái közé tartozik, hogy nagyon drága és nehezen előállítható borokat készítenek. Árérzékeny a mai magyar fogyasztó, de a borszakíró szerint, akkor is dönteni kell, hogy milyen irányba indulnak el a bortermelők. „Tokaj-Hegyaljának egyetlen esélye van, hogy kultúrává válik és presztízsborvidékké, ehhez azonban kell, hogy tényleg kultúra legyen, és olyan egyediségekkel rendelkezzen, ami a világ számára is érdekes” – részletezte. Emlékeztetett, 2003-2005 környékén terjedtek el a dűlőszelektált száraz borok Hegyalján, s ma már azt lehet mondani, hogy a legfőbb innovációs pont a száraz bor. Ha ennek az ázsióját lehet növelni, akkor szerinte jó esély van arra, hogy az édes bort is „magával húzza”, hiszen édes, pláne drága borral ma lehetetlen betörni.

Nagy lehetőség előtt áll Tokaj-Hegyalja

„Tokajban az a nagyszerű, hogy tud alakulni a világgal, s úgy tűnik, hogy minden kulturális kihívásra megvan a saját autentikus válasza. Azt hiszem, ezeknek a válaszoknak az előkeresésében egy ilyen klasszifikációs gondolat rengeteget tud segíteni” – nyilatkozta portálunknak a borszakíró. Hangsúlyozta, civil kezdeményezésük várhatóan jó ideig csupán kezdeményezés marad. Alkonyi természetesnek is tartja, hogy falakba ütközik, hiszen „kívülről” jött emberként 300 éves adatokat szed elő, ami érdekeket is sért. Úgy látja, talán évekig szükség van még az egészséges távolságtartásra. „A civil kezdeményezés nagyon nyitott a borászokra, és hogyha tudunk egymással kommunikálni, akkor lehet, hogy tíz év múlva azt lehet mondani az államnak, hogy letettünk egy klasszifikációs rendszert, tessék összekötni az eredetvédelemmel, s akkor egy a világban unikális dolgot lehet mutatni a piacok felé” – közölte. A 300 éves klasszifikációs térkép egy rendszert adhat a borvidék köré, ami kiemeli az egyént. Ráadásul, ha tudnánk viselni ezt a múltat a magyar-szlovák tokaji vita is értelmetlenné válna, hiszen Bél Mátyás Sátoraljaújhelyig sorolta be a dűlőket annak idején. A besorolás egy támpontja is a borértékelésnek, egy összehasonlítási alapot is ad. Alkonyi László hangsúlyozta, a klasszifikáció nem egzakt rendszer, azt mutatja meg, hogy mi milyen jónak tartunk valamit.