Búcsú a búcsúsoktól - eltűnnek a vidámparkok? + FOTÓK

Évről-évre keserűbb szájízzel zárják a szezont a búcsúsok, komolyabb nyereséget inkább csak a főváros környékén tudnak termelni a dodzsemek, körhinták és céllövöldék üzemeltetői. Az utazó vidámparkok tulajdonosai közül sokan másodállásként vagy hobbiból turnéznak a játékokkal, sokszor nullszaldóra is csak nehezen hozzák ki magukat.

Hamarosan lakatot tesznek az ország legnagyobb vidámparkjának kapujára Budapesten: a több, mint hatvan éve működő, de évszázados múltra visszatekintő létesítmény működését csak több száz milliós támogatással bírták fenntartani. A városligetben található szórakoztató központ látogatottsága az utóbbi években alig érte el a háromszázezer főt, nem hogy fejlesztésre, de a meglévő eszközök karbantartására sem volt már elegendő forrásuk az üzemeltetőknek. Ugyanez a tendencia figyelhető meg a búcsúkat, majálisokat és ünnepségeket járó utazó vidámparkoknál is, melyek november közepével lezárták a szezont. Jövő márciusig összecsomagolva pihennek a dodzsemek és körhinták, a bevételből azonban a vállalkozók nehezen húzzák ki a telet: az egyre emelkedő üzemanyagár, a játékok éves biztonsági vizsgái és az általános pénztelenség miatt egyre nehezebb bevételt termelni.

Körhinta-körkép

A kilencvenes évek elején Dávodon volt a térség legnagyobb búcsúja, az utóbbi években azonban itt is egyre szerényebb a kínálat. A Bács-Kiskun megye déli csücskében lévő falu a búcsús szezon egyik utolsó helyszíne, november közepe után a rossz idő miatt már nem éri meg üzemelni - igaz, mint kiderült előtte sem nagyon. A Dudás Vidámpark tulajdonosa, Dudás László már évek óta ötszáz forintért ülteti fel a gyerekeket a kisvasútra, mint mondta ezzel nem sok hasznot termel, de emelni sem tud az áron. Bács-Kiskun megye mellett Csongrád megye számos településén is megfordul, Algyőre, Mórahalomra és Deszkre is évtizedek óta kijárnak. A családi vállalkozást még a dédnagyapja kezdte el: négy generációval ezelőtt fából készültek a játékok, lovak hajtották a körhintát és a gyerekek pár cső kukoricáért is felülhettek rá. "Régebben meg lehetett élni belőle, sokkal nagyobb nyüzsgés volt minden rendezvényen, és az embereknek is volt pénzük a szórakozásra. Az utóbbi pár évben már másik állást is keresnünk kellett, hogy kihúzhassuk a telet, nem tart ki sokáig az, ami a szezon végén a zsebünkben marad" - mondta a vállalkozó. A nagyobb gépeket, körhintákat már otthon hagyják, csak a kisebb költségű, egyszerűbben szállítható kisvasutat és a felfújható ugrálóvárat hozták magukkal. Évek óta tervezik, hogy végleg összecsomagolnak, a bevételeket számba véve döntik majd el, hogy jövő tavasszal ismét nekivágnak-e az idénynek. Tápéról érkezett dodzsemével és körhintájával a Dinasztia Kft., tulajdonosuk az anyagiakba is beavatott minket: csak a benzinköltség meghaladja a negyedmillió forintot, a gépek hálózati áramra kötése pedig önmagában 22 ezer forintba kerül, és akkor még nem esett szó a gépek horribilis áramfogyasztásáról és a vizsgáikról, melyeket bizonyos játékokon évente meg kell újítani. Igen sok 600 forintos zsetont ki kell hát váltani, hogy megtérüljön a befektetett összeg, a tulajdonos szerint azonban Bács-Kiskun megyében kevés helyen van tisztességesebb bevételük, inkább a Csongrád megyei településeket szeretik jobban.

Két dodzsem egy csárdában