Parov Stelar Band: Sokszínűség és energiaáramlás a színpadon + FOTÓK

Aki szombat estig nem bulizta ki magát az idei Szegedi Ifjúsági Napokon, de a zárónap utolsó koncertjéül a Parov Stelar Band nagyszínpadi fellépését választotta, sokat behozhatott lemaradásából. Az osztrák együttes ugyanis fergeteges hangulatú showt adott, és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a SZIN idén is emlékezetes maradjon sokak számára. Cleo Panther, a banda új énekesnője dögös énekhangja és színpadi mozgása mellett extravagáns megjelenésével is elkápráztatta a Parov Stelar-rajongókat.

- Mivel készültetek a ma estére?

- Egy összetett műsort adunk ma elő. Természetesen lesznek olyan dalok, amelyeket már jól ismer a közönség, de olyanokat is fogunk játszani, amelyek még csak nemrég, az új albummal jöttek ki. Hogy pontosan mit láthattok ma este, az azonban maradjon meglepetés.

- Említetted az új albumot. A The Princess című lemezetek idén áprilisban jelent meg. Kérlek mesélj egy picit a munkálatokról.

- Hosszú munka eredménye, hogy megszülethetett az új lemez. Mivel elég sokat turnézunk, majdnem egész évben úton vagyunk, így nem csak a számok felvétele, hanem azok megírása is sok időt vett igénybe. Ezt én azonban nem feltétlenül tartom rossz dolognak, hiszen az eltelt időnek is köszönhetően lett ennyire sokszínű a The Princess, amely hűen tükrözi azt az életérzést és lelkületet, amit a Parov Stelar Band képvisel. Az új dalok rengeteg személyes élményt, rengeteg érzelmet tartalmaznak.

- Érzésed szerint ez az album mégis miben különbözik a korábbiaktól?

- Számomra elsősorban a sokszínűség az, ami szembeötlő az album kapcsán. Parov pedig úgy jellemezte, hogy nem csupán melankólikus, hanem csodálatosan melankólikus, amit alkottunk. Nem csak a dalokat hallgatva, de a videóklipeket nézve is egyértelműen kitűnik a sokszínűség a korábbiakhoz képest.

- Milyen visszajelzések érkeztek hozzátok az elmúlt pár hónapban?

- Eddig remek a fogadtatás, azok, akik folyamatosan figyelemmel követik a munkánkat csakis elismerően nyilatkoztak a The Princessről, a közösségi oldalakon is rengeteg dícséretet kapunk.

- Mi az, amit a zenétekkel közvetíteni próbáltok?

- Amikor a színpadon vagyok, akkor minden mozzanatomra visszajelzéseket kapok a közönségtől. Ez mindenhol más és más, tehát az emberek különbözőképpen reagálnak az eltérő kultúrákban arra, ami éppen a színpadon történik. Tulajdonképpen a közönség tükörképe vagyok, és szerintem ez az, ami igazán fontos. Egy fellépés akkor igazán jó, ha érezni az oda-vissza történő energiaáramlást zenekar és közönség között. Végső soron azért vagyunk itt mi is, és a közönségben helyet foglalók is, hogy jól érezzük magunkat, megéljük a pillanatot, és ha csak egy kis időre is, de magunk mögött hagyjuk a mindennapi gondokat, problémákat. Egy este akkor sikerül igazán remekül, ha érzed, hogy tényleg éled az életet az adott pillanatban. - Ez az életérzés a dalok szerzésekor is megmutatkozik? Honnan nyertek ihletet amikor egy új dalt írtok? - Ez rendkívül változó. Néha a mindennapok történései indítanak el valamit, máskor azonban egy jó könyv, vagy akár csak egy mondat is elég lehet. Parov mindig konkrét elképzelésekkel keres meg, amikor új ötlete támad, de sosem próbál meg irányítani. Hagyja, hogy érezzem a zenét és magam dolgozzam fel a zene által bennem keltett érzelmeket, energiákat. Ez az én válaszreakcióm, és a kettőnk egyvelege az, ami tulajdonképpen a végeredményt adja. A Sally’s Dance című számnál Parov például szeretett volna visszamenni egészen a gyökerekig, a tipikus old school-os hangzásig. Én rábólintottam, és régi, bootie swing stílusú zenét hallgatva rajzolódott ki bennem az az előadásmód ahogyan a Sally’s Dance-et végülis ma láthatjátok és hallhatjátok. - Előfordul néha, hogy egy dal teljesen más érzéseket vált ki belőled, mint Parovból? - Örülök, hogy ezt megkérdezted, mert érdekes módon nem. Sok zenésszel dolgoztam már együtt és többször így is történt, mint ahogy azt mondtad. Ilyen esetben elkezditek megbeszélni, hogy kiből milyen érzések törnek elő a számot hallgatva, ami viszont már ahhoz vezet, hogy az egyik fél irányítani próbálja a másikat, és ez nem helyes, mivel azt nem tudom teljes átéléssel előadni a színpadon, amit nem én érzek. Parovval viszont már egészen a kezdetek óta teljesen más a helyzet. Szerintem ez remek, hogy így egymásra találtunk. Talán attól is tudunk ennyire jól együttműködni, hogy nem eröltetjük egymásra az akaratunkat, hanem én akkor adok vissza neki egy dalt, amikor én is úgy érzem, hogy ez teljesen én vagyok. Szerencsére ez nem nehéz, mivel az eddig együtt töltött idő alatt kiderült, hogy a zenei stílusokról, illetve általában véve a stílusokról és az előadásmódról alkotott képünk rendkívűl közel áll egymáshoz. - Ha már a stílust említetted: az emberek szeretik az együtteseket kategóriákba sorolni, mégha néha ez nem is könnyű. Hová sorolod magatokat, hogyan határoznád meg azt a stílust, ami a Parov Stelar Bandet jellemzi? - A legközelebb talán az elektro swing áll ahhoz, amit képviselünk, de mégsem fedi le teljesen, hiszen több annál. Parov rengeteg stílust ötvöz a zenéjében, amelyek kezdetben talán fel sem tűnnek. Azonban ha egyre többet és többet hallassz egy számot, akkor újabb és újabb stílusok válnak kivehetővé. A jazz mellett soul és funk elemek is tarkítják a zenénket, de a houseból is sokat merít Parov. Szerintem ő a stílusok ötvözésének a mestere. - Általában véve milyennek látod az osztrák zene helyzetét napjainkban? - Hosszú időn keresztül csend jellemezte és semmi egetrengető nem történt a Kruder & Dorfmeister (bécsi pop, hip-hop és drum and bass duó – a szerk.) sikerei óta. Ez az átmeneti hanyatlás a klubéletre is jellemző volt. Szerencsére úgy tűnik, hogy ennek mára vége, rengeteg új produkció születik az osztrák elektronikus zenében. Ezek egyelőre csak kis, ugyanakkor nagyon reménytkeltő lépések ahhoz, hogy az osztrák elektronikus, illetve jazz, hip-hop és soul zene ismét a régi fényében tündökölhessen. Dobos Tamás