SZIN-line - Pataky Attila: újfajta lázadásra van szükség! + FOTÓK

Negyven év után is visszafoghatatlan lendülettel és komoly küldetéstudattal lép ki a színpadra az Edda Művek. A zenekar énekese, Pataky Attila szerint egy csodálatos felébredés megy végbe a világban, melyből mindannyiunknak ki kell venni a részét. Élő bejelentkezések a SZIN-ről egész nap!

- Tizenkét nap alatt tíz fellépést vállalt az Edda Művek: Marosvásárhelyen, Szigetszentmiklóson, Tiszafüreden, Hegyalján és a FEZEN-en is megfordultak. Maradt még energia a SZIN-re?

- Aki kint volt a koncerten, az láthatta, hogy igen. Évtizedek óta csináljuk ezt, mindegy, hogy hat-hét órát kell utazni egy fellépéshez, és az sem számít, hogy egy kis klubban, vagy több száz ember előtt kell fellépnünk. Egy a cél: hogy mindenhol profin teljesítsünk, a legtöbbet kihozva magunkból.

- Negyven év alatt szükség volt változtatásra? Mennyiben más megfelelni a mostani közönségnek, mint évtizedekkel korábban?

- Ezzel a közel negyven évvel a hátunk mögött elég nagy tapasztalatra tettünk már szert. Azt hittem, hogy úgy harminc felett már kicsit lenyugszik a vér, és visszaveszünk majd. A francokat! Jobban hiányzik a zenélés, mint valaha, január környékén majd megőrülünk, hogy koncertezhessünk. Ez az életünk, a mindenünk.

- A rendszerváltás előtt a rock zenei lázadás volt. Szükség van most is erre?

- Másfajta lázadásra van szükség. Ma már nemcsak Miskolc és környékének problémáit mondjuk el, az egész országról beszélni kell. A fő probléma most a pénzügyi rabszolgaság. A komcsik elleni utolsó nagy harc ez - én megénekelem, de a ti dolgotok lesz megoldani. Érzik ők már, hogy bajban vannak, hisz ez a dolog, amivel semmit nem tudnak kezdeni: ismerik a dollárt, a fontot, tudják hogyan kell felőrölni, ledarálni egy embert. Az univerzum rendjét azonban nem ismerik. Fel kell mutatnunk, ami a szívünkben van, ami miatt lejöttünk ebbe a világba, ez pedig a boldogság. Nem adózni, sínylődni és rettegésben élni vagyunk itt, hanem azért, hogy boldogan élhessünk. Mindenki azt gondolja, hogy másoktól, vagy a kormánytól kell várni a nagy csodát, pedig magunkban kell elkezdeni először. Ha ott rend van, akkor kezdhetünk el körbenézni a családba, a szomszédba. Egy csodálatos felébredés van a világban, amit ugyan próbálnak elkendőzni, de nem szabad hagyni. Kezdj teremteni, azzal nem tudnak mit csinálni! Erről szól ez a kor lázadása. - A zenének mekkora szerepe lehet ebben? - Óriási. Máté Krisztián barátom, aki egy hatalmas utazó, azt írta a könyvében: a zene az egyik legmagasabb szintű rezgésforma, ami hatással van ránk. Én egyre tudatosabban igyekszem kihasználni a benne rejlő lehetőségeket. Magunkba kell szívni, és továbbadni a másiknak. Ez egy szolgálat, ahol egymást kell szolgálnunk, ha jövendőt akarunk itt a Földön. - Ritka az olyan zenekar, melynek koncertjein több generáció is együtt énekli a dalokat. - Kolozsváron koncerteztünk nemrég, jó volt ott látni, hogy családosan érkeztek ki az emberek: a felnőttek nyakában ott csápoltak a kicsik is. Ismerték a szöveget, énekelték a dalokat. Ez egy elképesztően nagy csoda szerintem. A hit és a hitelesség, ami minket mozgat. A Jóisten erőt ad nekünk, hogy tegyük a dolgunkat, mi pedig önmagunkat alakítjuk a színpadon: ráncainkkal, maszk nélkül lépünk a közönség elé. Plusz mindig is bevállalósak voltunk, volt miről írni, a politika miatt pedig kell is, hogy hallassuk hangunkat. - Lát a mostani fellépők között olyan zenekarokat, melynek számait ön szerint évtizedek múlva is ismerni fogják? - Persze, ilyenek szerencsére mindig vannak. Minden időszaknak megvannak a maga tehetségei, akik teszik a dolgukat. Az a kérdés csak, hogy mekkora a kitartásuk, bitang nehéz ugyanis fennmaradni a vízen. A csillogó külsőségek alatt kemény, sziszifuszi munka rejlik: meg kell tisztelni a közönséget a minőségi előadással, csak a pénztől hajtva, összecsapott produkciókkal nem lehet maradandót alkotni.