Olcsó, környezetkímélő és hatékony a szegedi szúnyoggyérítés

A biológiai lárvairtást idén is igen hatékonyan sikerült megoldani Szegeden, ugyanis azok a csípőszúnyogfajok, amelyek a szegedi tavakban, állóvizekben fejlődnek, szinte eltűntek a városból.

Szegeden a tavalyi évtől alapvetően átalakították a szúnyoggyérítést a Szegedi Környezetgazdálkodési Nonprofit Kft. szakemberei. Az új, hazánkban egyedülállón működtetett rendszer a vizekben élő szúnyoglárva földi biológiai kezelésére vonatkozik, ellentétben a korábbi, teljes várost érintő légi kémiai irtással. Ennek köszönhetően, várhatóan idén is tudunk pénzt spórolni. Tavalyi spórolt pénzt idén plussz kátyúzásra tudjuk költeni, amelyre (a város évek óta elmaradó nagyfelületű aszfaltozásainak elmaradása miatt) sosem elég. „A légi irtást csak szükség esetén vetjük be, és akkor sem teljes várost érintően, hanem kisebb, a heti csípésszám vizsgálatok szerint mutatott kritikus érték fölötti körzetekben. Így a korábban megszokott esti repülőgép hiánya nem azt jelenti, hogy henyélünk, hanem azt, hogy más, olcsóbb és valóban környezetkímélő utat járunk. A biológiai lárvairtást igen hatékonyan sikerült megoldani, ugyanis azok a csípőszúnyogfajok, amelyek a szegedi tavakban, állóvizekben fejlődnek, szinte eltűntek a csípésszámvizsgálatok befogott példányai közül. (Az embert támadó csípőszúnyogok nem egy, hanem közel 10, eltérő életmódú fajhoz tartoznak.) Ezzel a folyamatos, magas szervezettséget és tudományos felkészültséget igénylő, kevésbé látványos, de hatékony munkával Szeged nagy részén a komfortérzetet zavaró szint alá tudtuk csökkenteni a szúnyogártalmat” – tájékoztatott az önkormányzati cég ügyvezetője,

Makrai László

. Az igazgatótól megtudtuk: a Tisza kisebb árhullámai viszont az ártér kubikgödreit megtöltve az iszapban évekig elfekvő petéket aktiválják, és az ártérhez, töltéshez közeli helyszíneken megjelentek az itt nevelkedő árvízi fajok. Ezek erősen kötődnek élőhelyükhöz, attól csak kis távolságra repülnek el. A Tiszát és árterét a természetvédelmi jogszabályok szerint azonban nem permetezhetik általános rovarirtó szerrel, a galériaerdők lombja miatt ez nem is tudna lehatolni a kubikgödrökig. A biológiai irtás is igen nehézkes, mivel oda kell menni járművel a gyakran gyalogosan is megközelíthetetlen kubik széléig. Ezek ellenére dolgoznak a megoldáson.

„Csak a természet megerőszakolásával tudnánk teljes szúnyogmentességet elérni. Más repülő rovarok (például árvaszúnyog) kiirtására pedig nincs megbízásunk. Nem is lenne józan ésszel indokolható pont itt a Tisza partján, kedves rovarunk, a tiszavirág egyik utolsó élőhelyén” – fogalmazott Makrai László. Összefoglalva az eddigi munkát: a Szegedi Környezetgazdálkodési Nonprofit Kft. munkatársai áprilistól minden héten Szeged 20 pontján csípésszámvizsgálatot végeznek naplemente után. Ennek alapján eddig 11 körzetben 14 alkalommal 3366 hektáron végeztek légi kémiai, illetve 8 helyszínen 13 alkalommal 900 hektáron ködösítő földi irtást. Szeged 140 állóvizének szúnyoglárváit vizsgálják heti rendszerességgel, amely alapján 46 helyen 179 alkalommal 47 hektáron történt biológiai lárvairtás partról, illetve csónakból. „Továbbra is legnagyobb gondunk a Gyálaréti Holt-Tiszával van, amely a korábbi szennyvízbefogadóként való üzemelése, illetve a jelenlegi is zajló (egy kertészet által nem is használt, de el nem zárt) rendezetlen termálvíz bevezetés miatt ideális 'szúnyoggyár', amely képes ellátni a déli városrészeket, de akár Alsóvárost is. Erre fordítjuk a legtöbb pénzt és energiát” – árulta el az ügyvezető. Makrai László továbbra is kéri a lakosságot, hogy ha esővíz tárolására felfogására alkalmas edényük van, például hordó, kerti tó, vízzel teli ladik, gumiabroncs stb., akkor gondoljanak rá, hogy néhány liter víz egy egész utcát el tud látni szúnyoggal. Ebben a melegben 4 nap alatt ki tud fejlődni a petéből a repülő rovar. Javasolja, hogy vegyék igénybe környezetbarát, csak csípőszúnyoglárvára ható, ingyenes tablettát, mely szegedieknek átvehető a Stefánia 6. alatti ügyfélszolgálaton.