Szilánk kontra Arcadom – az alvállalkozókkal mi lesz?

Amíg a nagyok marakodnak, addig a kicsik tönkremennek. Egy mondatban így lehetne összegezni a Szilánk cégcsoport EU-s pénzekből megvalósuló szatymazi zöldmezős beruházását kísérő pénzügyi vitát a szegedi cég és a Demján Sándor nevével fémjelzett Arcadom Zrt. között.

A károsult alvállalkozók érdekeit képviselő Likvid Kontroll Kft. ügyvezetője,

Szabó Bálint

sajtótájékoztatón ismertette a tipikusan magyar ügy hátterét. Számos alvállalkozó kereste meg a céget Szegedről és Szeged térségéből azzal a problémával, hogy nem fizették ki őket egy jelentős uniós támogatással megvalósult beruházás kapcsán. A Szilánk Zrt. új, Szatymazon megvalósuló beruházása kapcsán az alvállalkozók jelentős részének több tízmillió forinttal tartoznak.

A nagyok egymásra mutogatnak

„Örömmel üdvözöljük azt, ha egy vállalkozó beruház, fejleszt, munkát ad, munkahelyeket teremthet, és ilyképpen segíti a gazdaság növekedését. A probléma azzal van, hogy ehhez a nem kevés pénzből megvalósult beruházáshoz jelentős EU-s támogatást kapott a Szilánk cégcsoport, amely az ország egyik legjelentősebb építőipari vállalkozását, az Arcadom Zrt.-t bízta meg generálkivitelezőként a beruházás lebonyolítására” - hangsúlyozta Szabó úr. A Szilánk cégcsoport vezetője, tulajdonosa

Varga Gusztáv

, az Arcadomé pedig

Demján Sándor

, a Vállalkozók Országos Szövetségének elnöke. A két szereplő gazdasági súlya jelentős, sőt az utóbbié meghatározó. Az ügyvezető elmondása szerint az alvállalkozók meghatalmazásából megkeresték az érintett feleket. Az Arcadom állítása szerint több száz millió forintra rúg annak a tartozásnak a nagyságrendje, amelyet nem fizetett ki neki a Szilánk cégcsoport. A beruházást ugyan elkezdte az Arcadom, de különböző okokból kifolyólag – amit a felek eltérően értelmeznek – jelentős késedelemben volt. A beruházás egy bizonyos fázisában a Szilánk megköszönte a generálkivitelező közreműködését, majd az levonult a területről. Az építkezés 85 százalékos készültségi fokánál a Szilánk alvállalkozókkal és egyéb vállalkozók bevonásával fejezte be a beruházást.

A vita alapvetően ebből ered. Az Arcadom által kiállított, befogadott, de a Szilánk által ki nem fizetett számlák nagyságrendje valahol a 70-80 millió forint között mozog. Ez is elegendő arra, hogy a több tízmilliós alvállalkozói követelést a Szilánk kifizesse. Az Arcadom által követelt összesen 600-700 millió forint a két cégcsoport elszámolási vitájából fakad. „A mai sajtótájékoztató hírére megkeresett minket a Szilánk cégcsoport vezetője, akinek az állítása homlokegyenest ellentétes az Arcadom tulajdonosi álláspontjával. Azt mondta, nem hogy a Szilánk nem tartozik egy forinttal sem az Arcadomnak, hanem az Arcadom tartozik nekik közel 200 millióval, hiszen késett, hibásan teljesített, és garanciális problémák is adódtak” – ismerteti a szövevényes ügy hátterét Szabó Bálint.

Visszaélnek gazdasági erejükkel, közéleti befolyásukkal

A szegedi vállalkozók képviselőjeként és meghatalmazottjaként a fő problémája azzal van, hogy miközben a két cég a működési körüket egyébként nem veszélyeztetve vitatkozik arról, ki mennyivel tartozik a másiknak, addig a kicsik tönkremennek, ellehetetlenülnek. A nagy cégek – s ez Magyarországon bevett gyakorlat – gazdasági erejükkel, sokszor közéleti befolyásukkal visszaélve munkát biztosítanak alvállalkozóknak, másik oldalon viszont annak ellenértékét elfelejtik, vagy tudatosan nem fizetik ki. A másik probléma, hogy uniós pénzekről, ezáltal közpénzekről van szó. „Amennyiben ezek a cégek nem teljesítik kérésünket, az illetékes hatóságokhoz fordulunk annak érdekében, hogy az uniós szabályok betartását ellenőrizzék és felügyeljék. Köztudott, uniós beruházás elvileg úgy nem valósulhatna meg, hogy a mögött kifizetetlen alvállalkozói számlák legyenek” – figyelmeztetett Szabó úr. Azzal a kéréssel fordulnak a két cégcsoport vezetőjéhez, Szegeden Varga Gusztávhoz, Budapesten pedig Demján Sándorhoz, hogy haladéktalanul, soron kívül, még július hónapban Szatymazon, a Szilánk újonnan átadott zöldmezős beruházásával megvalósuló logisztikai központjában üljenek le, hívják össze az alvállalkozók képviselőit, és találjanak az ügyre olyan megoldást, amely segítségével az alvállalkozók elvégzett és egyik fél által sem vitatott munkájának ellenértéke kifizetésre kerüljön. Az alvállalkozókat engedjék el pénzükkel együtt, s hagyják őket tovább élni, a két cég pedig vagy tárgyalóasztalnál, vagy a bíróságon beszélje meg, hogyan szeretnék az ügyet egymással rendezni. Az semmiképpen nem működhet ma Magyarországon, hangsúlyozta a közvetítő, hogy a jelentős, 10 milliárd feletti forgalmat megvalósító Arcadom, a másik oldalon a Szilánk által ma is használt, és a beruházás előnyeit élvező cégcsoport működése mellett alvállalkozók ellehetetlenüljenek, fejezte be Szabó Bálint.