Névtelen alkoholisták „kirándultak” Szegeden + FOTÓK

A társadalmunkat sújtó legnagyobb függőség az alkoholizmus, egyes becslések szerint Magyarországon az alkoholisták száma közelít az egymillióhoz. A hétvégén Szegeden tartották az Anonim Alkoholisták országos találkozójukat, akik már 75 éve gyógyítják csoportokba szerveződve egymást.

A cím első felében a névtelenség egyfajta megváltozott minőséget jelent, az embert, akinek nevéről lekopott az alkoholista jelző. A második részben a kirándulás köré karcolt macskaköröm pedig egy olyan szegedi találkozásra utal, ami bár könnyed programok, baráti kézszorítások sorát is jelenti, mégis a lényege az éberség fenntartása, egy konferencia azért, hogy a résztvevők, a hozzátartozóik sose feledjék, itt nincs helye, és többé nem is hangozhat el: csak egy pohárkával.

Lassan kétmillió volt alkoholista

„Az Anonim Alkoholisták ivásproblémával küzdő férfiak és nők nemzetközi közössége. A közösség nem szakmai szervezet, önellátó, nem tesz különbséget vallási, faji vagy politikai hovatartozás tekintetében, és szinte mindenütt a világon megtalálható. A tagság nincs korhatárhoz vagy iskolai végzettséghez kötve. Bárki tag lehet, aki tenni akar valamit ivásproblémája ellen” – olvasható az

Anonim Alkoholisták (AA) közösségének honlapján

. A mára már szinte az egész világon elerjedt AA-t 1937-ben Amerikában alapította két, gyógyulás útjára lépett alkoholista, 2006-ban pedig már 1 876 212 tag és 106 202 csoport létezését jelezték világszerte. Az AA-ban alkották meg azt a 12 lépéses programot, amit több hasonló szemléletű felépülési csoport is használ. Ilyen például az Al-Anon csoport, ami az alkoholisták családtagjait és barátait segíti, a Narcotic-Anonymous (magyarul Névtelen Anyagosok) azoknak az anyaghasználóknak a csoportja, akik önmagukat nem tekintik alkoholistáknak. Bár a lemorzsolódás aránya magas, az AA mégis hatékony gyógymódnak tekinthető az alkoholizmusra.

Tizenhárom éve tisztán

„Betegségként kezeljük az alkoholizmusunkat, ahol nem beszélhetünk végleges gyógyulásról. Úgy fogjuk fel, mint például a cukorbetegséget, amellyel együtt lehet élni. Ez a mi esetünkben azt jelenti, hogy nem nyúlhatunk soha többé a pohár után, mert nem tudunk megállni két-három sörnél, tehát csak a teljes absztinencia a megoldás. Az Anonim Alkoholisták közösségében ennek a belátásához, betartásához segít egy program, ami tulajdonképpen hasonlatos egy csoportterápiához mégis több annál” – mondta el portálunknak András, a Szegeden tartott országos AA-találkozón. „Én már minden nap a részegségig ittam magam, gyakran délelőtt elértem a szintet, ez nagyon sok lelki és testi problémához vezetett, a családom is megsínylette életvitelemet. Az orvosom ajánlotta, hogy látogassak el a csoportba. Lényegében mindenféle gyógyszeres kezelés nélkül 1999. február 27-én letettem a poharat, és azóta vagyok teljesen tünetmentes, tiszta” – mesélt függőségéről András. „Az alkohol utáni sóvárgás legyőzése a célunk, csoportokban beszélgetve osztjuk meg egymással a tapasztalatainkat, nehézségeinket és azt, hogyan sikerült tisztának maradnunk. Az egymástól kapott információkat használjuk fel saját gyógyulásunkhoz, és a közös hitet a józanságban” – tette hozzá.

Hajnali ébredés, verejték és felejtés

András elmondta azt is, hogy hiába beszélnek alkoholizmusukról orvosokkal, más szakemberekkel, csak az tudja pontosan, hogy milyen ez a függőség, aki maga is benne van vagy volt, ezért tud hatékonyan segíteni a közös beszélgetés, az AA-csoporttalálkozók. „Hajnalban felébredni, verejtékben fetrengve, és az embernek fogalma sincs, hogy milyen nap van, hosszú óráknak kell eltelnie, hogy a múltat rendbe tegye, tiszta emlékképeket idézzen fel. A gyötrelmes felkelés, remegés az első pohárig, a gyomorfájdalmak. Ezeket az állapotokat csak az érti meg, és adhat tanácsot a változáshoz, aki maga is átélte. A hosszabb józan életet követően, teljesen megváltozik a világa az alkoholistának, másként süt a nap, csicseregnek a madarak, olyan dolgokat lát meg, amit addig soha, az embert boldogságérzés tölti el, ami az alkohol utáni sóvárgást végleg kiolthatja” – mesélte. A háromnapos, július 13-tól, 15-ig tartó szegedi találkozón az előadások, beszámolók, vallomások mellett kulturális és szórakoztató programokon is részt vehetett az a több mint 300 tag, akik az ország minden részéről és még a határon túlról is ellátogattak Szegedre. Megtudtuk, hogy Magyarországon közel 2500 AA-tag jár csoportokba, a városunkban három közösség működik átfedésekkel hétfői és szerdai beszélgetésekkel, melyeken 30-40 fő vesz részt.