Szegedi könyvbemutató: szervezett támadás hazánk és miniszterelnöke ellen

A Fidesz kétharmados elsöprő választási győzelme után Magyarország külföldi megítélése ellentmondásossá vált. Politikai hovatartozástól és ideológiai meggyőződéstől függően egymásnak ellentmondó értékelések hangzanak el. Milyen valójában az Orbán-kormány, és mi késztetheti a nyugati politikusok egy részét a negatív ítéletek megfogalmazására, továbbá miként keveredett személyesen a miniszterelnök a támadások középpontjába?

Erre próbálnak választ találni a Kik támadják Magyarországot és miért? című kötet szerzői, két politológus,

Tóth Gy. László

és

Zárug Péter Farkas

, valamint egy közgazdász,

Lentner Csaba

. A Fekete Házban megrendezett könyvbemutatón

Bohács Zsolt

országgyűlési képviselő vállalta a moderátor szerepét, és ő volt a rendezvény házigazdája is.

A kormány elleni támadás az USA-ból indult

Tóth Gy. László a bemutatón arról beszélt, hogy nehéz lenne a véletlen művének nevezni azt a hadjáratot, amely 2011 ősze és 2012 januárja között indult Magyarország és annak miniszterelnöke ellen. A támadás elsősorban az USA-ból indult, pontosabban a Demokrata Párt holdudvarához tartozó politikusok részéről.

Hillary Clinton

jeleskedett ebben, valamint a

Tom Lantos

helyébe lépett

Charles Gati

, a John Hopkins Egyetem professzora, továbbá Washington budapesti nagykövetsége. Őket követte az Európai Parlament liberális, szocialista és zöld frakciója, valamint a pénzügyi körök, alapítványok, hitelminősítők összehangolt fellépése. Mindez azért történik, mert megszűnt a kétpólusú világrend, viszont megmaradt az egyre halványuló amerikai dominancia. A világ újrafelosztása zajlik éppen, ugyanakkor megjelentek a színpadon a komoly versenytársak is Kína, Brazília, Pakisztán, Törökország képében. A kis országoknak óvatosan kell lépkedniük, mert mindenhol taposóaknák veszik körül őket. Az EU és az euró elleni támadás az USA-ból indult, mert a meggyengült dollár tekintélyét a szuperhatalom csak így tudta visszaállítani.

Nyitás kelet felé

Kína be tudná dönteni az amerikai gazdaságot, de nem érdekelt ebben, Oroszország keleti és nyugati nyitása viszont alaposan átalakíthatja a jelenlegi erőviszonyokat. Németország és Oroszország közé beszorult Magyarország nem számíthat az USA-ra, mert Amerika számára a közép-kelet európai térség teljesen érdektelen. Az önző, egoista, agresszív birodalmat elsősorban a profit, a befolyás és a nyersanyag érdekli. Nyilván azért nem tetszik az USA-nak Magyarország függetlenségi törekvése. A szerző szerint az EU-ban is csak addig érdemes maradnunk, amíg megéri, ha már nem találjuk meg számításunkat, ki kell lépnünk. A NATO-nak viszont kénytelenek vagyunk a tagjai maradni, mivel hadsereg szempontjából gyengék vagyunk. Az országnak kelet felé kellene nyitnia, hiszen a jövőnk múlik ezen. A tőkés nagyhatalmaknak nehéz tudomásul venniük, hogy Magyarországon a nemzeti érdekek a legfontosabbak. Ebben a harcban nincsenek barátaink, szövetségeseink, csak magunk vagyunk. Az ország nem áll megszállás alatt, ezért nem kell mindig alkalmazkodnunk!

A bajok a ’70-es években kezdődtek

Lentner Csaba a gazdaságpolitikai kérdéseket boncolgatta. Szerinte a Magyarország elleni hadjárat a ’70-es évek elejére vezethető vissza, amikor a 20 milliárd dolláros adóssággal küszködő ország először folyamodott IMF-segítségért. A privatizáció is úgy zajlott, hogy IMF-hitel fejében beözönlöttek az országba az adót nem fizető, különböző, rendkívüli kedvezményeket maguknak kiharcoló multinacionális vállalatok, amelyek nem az anyagi erejükhöz mérten vettek részt a közteherviselésben, miközben nyereségük jelentős részét is kivitték az országból. Az első Orbán-kormány időszakát leszámítva minden kormány átengedte a terepet a nemzetközi tőkének, amelyet – szent tehén lévén – sem szabályozni, sem ellenőrizni nem lehetett. Ezzel a gyakorlattal szakított a második Orbán-kormány, amikor a nemzetközi nagytőkének a '80-as évektől meglévő profitkivonási lehetőségeit tudatosan és határozottan megakadályozta, s ezzel megsértette az érdekeit. A közgazdász szerint a kormány az itthon maradó jövedelmek maximálására törekszik, legyen szó akár a családokról vagy a kisvállalkozókról. E célt szolgálja az egységes személyi jövedelemadó-kulcs, a családi adókedvezmény, a jelentősen csökkentett társasági adó. Mindezek hatására a 2010-ben még krónikusan beteg magyar gazdaság a gyógyuló gazdaság képét mutatja, amelynek azonban szüksége van még vitaminra. A pénzügyi helyzet stabilizálódott, az IMF-megegyezésre is csak azért van szükség, hogyha az EU már nem tudja finanszírozni a déli államok túlzott deficitjét, azok ne rántsanak bennünket is a szakadékba.

Még csak a monetáris unió hiányozna

A külföldi kézben lévő bankok nem fogják hitelezni a magyar kis- és közepes vállalkozások megerősödését, a hazai élelmiszeripar talpra állítását, ezért mielőbb ki kell építeni az új típusú nemzeti bankrendszert, hiszen a jó és gondos államnak nem csak az a feladata, hogy ellenőrizze, szabályozza a piaci szereplők működését, hanem az is, hogy helyzetbe hozza a hazai vállalkozásokat. Félő, hogy a neoliberális gazdaságpolitikát kritikátlanul átvevő államok most a válság hatására csődbe jutnak, mert képtelenség felhozni őket a fejlettek szintjére, az EU-nak pedig elfogyott a pénze. Óriási szerencséje Magyarországnak, hogy nem tagja a monetáris uniónak. Most már ne is legyünk, inkább a saját utunkat járjuk, összegezte a gondolatait Lentner.

A hiperaktív kormány

A harmadik szerző, Zárug Péter Farkas arra kereste a választ, mi lehet az oka annak, hogy az utóbbi 20 évben egyetlen magyar kormány és egyetlen miniszterelnök sem bonyolódott ilyen komoly konfliktusba a külvilággal, mint a második Orbán-kormány. A válasz egyszerű: egyetlen kormány sem sértett meg annyi érdeket, mint Orbán ilyen rövid idő alatt. Az érdeksérelmek pedig a Fidesz hiperaktivizmusából erednek. A kormánynak volt néhány fontos területe, ahol kényszerből helyesen volt hiperaktív, viszont olyan is előfordult, hogy ez nem vált éppen előnyére. A szerző beszélt arról, hogy a kétharmaddal megnyert választás után az Orbán-kormány zavartalanul hozhatta a törvényeket, és élt is a lehetőséggel. Úgy értelmezték, hogy ez felhatalmazást jelent a rendszerváltó álom végrehajtására, vagyis az alkotmány és a jogrend teljes átalakítására. A másik fő ok a gazdasági viszonylatban bekövetkezett jelentős váltás. A kormányzás első napjaiban még úgy tűnt, a Fidesz is neoliberális gazdaságpolitikát folytat, de aztán Brüsszelben elbeszélgettek vele az irányról, s kiderült, a 3 százalékos hiánycél nem tartható. Hazajőve Orbán megcsapolta a piac legnagyobb haszonélvezőit, és az adókat be is hajtotta. A törvénygyár olyan gyorsan üzemelt, hogy a multik magyarországi leányvállalatai fel sem tudtak ocsúdni, annyit tehettek, hogy értesítették a központban a vállalat vezetőit, hogy így idén és jövőre sem lesz profit.

Ezentúl a multik is adóznak

Ezzel a lépésével a kormány nem kis zavart okozott. Később ezek a törvénykezések jelentős fogást biztosítottak az Európai Uniónak, mikor Magyarországot kritizálta. Zárug Péter Farkas szerint komoly váltást láthattunk a gazdaságpolitikában is, az eddig meg nem adóztatott bankok és multik fizetnek az átlagemberek helyett, ez pedig a nemzetközi cégek gazdasági érdekeit sértette. A nagytőkés vállalatokkal kialakult konfliktusok pedig magukkal vonták a leminősítéseket. A politológus hozzátette, az Orbán-kormányról kialakult negatív kép az ezeknek a cégeknek a hatáskörébe tartozó médiatermékeknek köszönhető. A szerző szerint a kormánynak szüksége lenne a nemzetközi kapcsolatok konszolidálására. A fontos témákat érintő konfliktusokat fenn kell tartani, viszont a szükségteleneket meg kell szüntetni. Stílusban, retorikában, kommunikációban inkább a nyugalmat javasolja. Nem véletlen, hogy a Görögországról szóló rossz hírek miatt – a számítások szerint – az idén 30 százalékkal csökken az ország turizmusból származó bevétele.