A külföldi sajtó cikkei Orbánról és a békemenetről

A The New York Times című amerikai lap internetes oldalán az Európai Parlament Magyarországgal kapcsolatban lehetséges lépéseiről jelentetett meg írást, míg a Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung című német újság Orbán Viktor miniszterelnökről közölt portrét, a BBC a honlapján foglalkozott a szombati budapesti Békemenettel, a Rzeczpospolita című konzervatív lengyel napilap párhuzamot von a magyar és a lengyel kormány döntései között.

A The New York Times

internetes kiadásában

a publicisztikai melléklet fejléce alatt megjelent szerkesztőségi cikkében egyebek között azt írta, hogy "

Orbán Viktor

magyar miniszterelnök megnyugtató szavai kevéssé ellensúlyozzák kormányának a magyar sajtó, a bíróságok és a központi bank függetlensége elleni támadásait". A lap szerint az Európai Parlament "többségi pártjai", amelyeket "nem hatottak meg" a magyar miniszterelnök "könnyed ígéretei", most azt akarják a kormányzati vezetőktől: "vegyék fontolóra, hogy felhasználják az EU-szerződés egyik záradékát, amely megfosztaná Magyarországot szavazati jogosultságainak egy részétől, ha Orbán folytatná az európai jog kicsúfolását". Magyarország, félreértve? címmel

újabb írást

jelentetett meg

Paul Krugman

Nobel-díjas közgazdásznak a The New York Times honlapján vezetett blogjában

Kim Lane Scheppele

, a Princeton Egyetem jogászprofesszora. A szerző terjedelmes írásában hat pontba szedve bírálta az alkotmánnyal kapcsolatos hivatalos magyar álláspontot és arra a következtetésre jutott, hogy a "magyar kormány érti félre a saját helyzetét a világban és a saját állampolgáraival kapcsolatban". A Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung (FAZ) című vasárnap megjelenő konzervatív német lap Orbán Viktorról közölt portrét a véleményoldalán Az emberfogó címmel. A szerző,

Georg Paul Hefty

, a Frankfurter Allgemeine Zeitung című konzervatív német lap Magyarországgal rendszeresen foglalkozó rovatvezetője írásában úgy vélte, hogy Orbánt "ugyanabból a fából faragták, mint a feltartóztathatatlan győztes típus

Jacques Chiracot, Helmut Kohlt, Angela Merkelt, Nicolas Sarkozyt,

vagy

Gerhard Schrödert

". E csoport tagjait az köti össze, hogy "céltudatos felemelkedésük közben csúfolták, alábecsülték, majd mégis komolyan vették őket, de végül aztán eredménytelenül küzdöttek ellenük. Senki sem tartóztatta fel őket, senki sem tántorította el őket a céltól, senki sem korlátozta hatalmi igényüket. Az állam egyes számú (vezetői) akartak lenni, és azzá is lettek". Hefty hozzátette: Orbán Viktort diktátornak nevezni "lehet, hogy elmegy a forrongó magyar belpolitikában, a jóval színvonalasabb európai, sőt (európai) parlamenti vitában viszont alaptalan és téves". A szerző kifejtette: "Magyarország erős embere két-három pontban eléggé gátlástalan: szenvedő országát akár nagyon nagy árat fizetve is rendbe akarja hozni, persze a Fidesz által meghatározott rendnek megfelelően és a Stoiber Bajorországából ismert jelszó alapján, miszerint 'aki le akarja csapolni a mocsarat, az nem kéri ki a békák véleményét'." Orbán Viktor miniszterelnök és a kormány támogatásának "masszív felmutatása" volt a szombati budapesti demonstráció - írta a BBC budapesti tudósítója a brit közszolgálati médiatársaság hírhonlapján.

Nick Thorpe

szerint a kormány támogatói azt is meg akarták mutatni, hogy több embert tudnak mozgósítani, mint az ellenzék.

Bayer Zsolt

közíró, a szombati demonstráció egyik szervezője azt mondta

a BBC-nek

: békefelvonulásnak nevezné a megmozdulást, amelynek célja volt megmutatni a kormánynak, hogy nincs egyedül, és "megmutatni az Európai Uniónak, hogy nem tetszik nekünk, ahogy (a kormánnyal) bánik". A Rzeczpospolita című konzervatív napilap

hétvégi mellékletének

elemzői szerint a magyar kormányfő példája igazolja, hogy Európa képes bárkit stigmatizálni, míg a Gazeta Wyborcza című baloldali liberális napilap hétvégi mellékletében a Magyarországnak felajánlott lengyel politikai támogatást értékelik negatívan. A Rzeczpospolita két cikkében az elemzők párhuzamokat vonnak a lengyel és a magyar kormány döntései között. Hasonlóságokat látnak egyebek közt "a nemzeti bankok függetlenségét korlátozó" politika, illetve a koncessziók megvonásában a kormányt kritizáló médiák számára. Hangsúlyozzák, hogy Lengyelország vitás lépéseit nem bírálta a világ. A szerzők szerint Magyarországon nem egy "barna rezsim megalakulásáról" van szó, hanem "egy régóta tartó belső hidegháború új fázisáról", amelyet a szocialista kormányzat idején a Nyugat észre sem vett.

Rocco Buttiglione

olasz filozófus és politikus a lapban közölt

interjúban

azt emeli ki, hogy "Magyarországon elkövettek néhány hibát, de a viták fő oka, hogy a kereszténység elveinek felidézését az alkotmányban egyesek sértésnek vették". A Gazeta Wyborcza egyik cikke szerint az, hogy a lengyel kormány kiáll Magyarország mellett, "Lengyelország erkölcsi mandátumát gyengíti például a fehérorosz és a tunéziai demokrácia támogatásában". A lap egy másik cikkében azt is feltételezik, hogy a lengyel kormány "öngólt lőhetett magának", mert a döntést nem logikai érvek, hanem csupán a "hagyományos lengyel-magyar szolidaritás" alapozta meg.