Toró T. Tibor: Egységes magyar gazdasági tér kialakítása a cél

Minden határon túli közösségben szükség van saját szempontok alapján kidolgozott Mikó Imre-tervre, fogalmazott Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke, az Erdélyi Magyar Néppárt megbízott elnöke a Csongrád Megyei Önkormányzat és a Rendezvényház Nonprofit Kft. által rendezett Összetartozás napja című megemlékezés vendégeként.

- Az elmúlt másfél évben hozott kormányintézkedések mennyire erősítették meg, kovácsolták össze a Kárpát-medencében élő magyarságot, mennyire lett egységesebb, összetartóbb a nemzet?

- Az idén valóban sok minden történt ezen a téren. Elfogadták az új Alaptörvényt, amely értéket és mértéket ad az egységes magyar nemzeti gondolatnak. Ebben közvetetten az is benne van, hogy a Kárpát-medence a magyar nemzet területe egységes európai gazdasági tér is, s ennek kellene megteremteni a működő infrastruktúráját. Az eszmeisége már meglenne, csak azokat a jogszabályokat kell hozzátenni, azokat a kétoldalú kapcsolatokat összerakni, amelyek működőképessé teszik. Ami minket, erdélyieket illett, az idén nagy fába vágtuk a fejszénket. Elindítottuk a Mikó Imre-tervet, amelynek alapötlete a Széchenyi-terv volt. Talán az erdélyieknek lenne a dolguk, hogy előreszaladjanak, és megmutassák a többi határon túli magyar közösségnek, hogy gazdasági szempontból mit lehet tenni. Az idén a Bálványosi Nyári Szabadegyetem keretében be is mutattunk egy vitairatot, ami a Mikó Imre-terv elemeit tartalmazta, azokat a kitörési pontokat, ahonnan a jelenlegi szorult helyzetből szabadulni lehet, természetesen úgy, hogy a szülőföldön való maradás és boldogulás az alapgondolat. A tervet megpróbáltuk elhelyezni egyrészt a magyarországi fejlesztési stratégiák sorában, másrészt az EU új költségvetéséből következő nagyfejlesztési tervekben. A Mikó Imre-terv tulajdonképpen kísérlet, amit most próbálunk beilleszteni az új magyar költségvetésbe, a fenntartható fejlesztési tervekbe, amelyeket a magyar Országgyűlés most tárgyal, ugyanakkor azt is szeretnénk, ha példánkat követnék a felvidéki, délvidéki közösségek, hiszen mindenhol szükség van egy saját szempontok alapján kialakított kis Mikó Imre-tervre. Ennek rendszere képezné később a Kárpát-medencei magyar gazdasági teret. A jövő esztendő igen fontos lesz ebből a szempontból, mert a tervet most már programok és intézményteremtés kell, hogy kövesse. Ahogyan Magyarország vívja a maga szabadságharcát a világgal, ugyanúgy mi, határon túli magyar közösségek is vívjuk a magunk szabadságharcát. Ez a közös élmény meg fog erősíteni, össze fog kovácsolni bennünket.

- Milyen fázisban van jelenleg a Mikó Imre-terv?

- Most zajlik, a végéhez közeledik a közvita. A véglegesített tervet intézményteremtés követi, elsősorban egy erdélyi gazdaságfejlesztési ügynökségben gondolkodunk, ezt kellene létrehozni. Az ügynökségnek lenne feladata a kitörési pontok mentén kidolgozni az operatív programokat, majd megtalálni azokat a forrásokat, amelyekből ezeket működtetni lehet. Nyilván nem vagyunk elég erősek, ezért 3 forrásból táplálkozhat a Mikó Imre-terv az önerőn kívül: a román költségvetés az egyik forrás, hiszen mi erdélyi magyarok az ország hűséges adófizető polgárai vagyunk, ugyanakkor a magyar nemzet részeként szeretnénk részesülni azokból a forrásokból, amelyeket a magyar költségvetés erre fel tud szabadítani a jelenlegi gazdasági körülmények közepette. Végezetül az EU-ra is számítunk, hiszen Magyarország, Románia, Szlovákia uniós államok lévén részesednek az uniós költségvetésből, ha megfelelő kreativitással nyúlnak ezekhez a lehetőségekhez.

- A kedvezményes honosítás, ahogyan Ön is fogalmazott, igazi forradalmat indított el a Kárpát-medence magyarsága körében. Erre kontraként életbe lépett a szlovák állampolgársági törvény, amely megfosztja állampolgárságától azokat, akik felveszik a magyart. Milyen válaszlehetősége van a magyar diplomáciának, milyen politikai s egyéb lépéseket tehet, hogy ezt megakadályozza és megvédje az ottani magyarokat?

- Szlovákia szembe megy Európával. Hála Istennek, Erdélyben, Romániában, de máshol is zökkenőmentesen folyik a törvény végrehajtása. Különösen büszkék vagyunk arra, hogy Erdélyben létrehoztunk a demokrácia-központok hálózatát, mely segít az embereknek, hogy minél kevesebb bürokratikus viszontagság közepette jussanak hozzá a magyar állampolgársághoz. A rendszer nagyon jól működik, úgy is számoljuk, hogy ebben a 4 éves ciklusban több százezerre felvihetjük Erdélyben a magyar állampolgárok számát, 200 ezer a minimális célkitűzés. Csak technikai akadályai vannak, mert töretlen az igény. Visszatérve Szlovákia esetére, azt hiszem, nemcsak a magyar kormánynak, hanem az egységes magyar nemzetnek kell fellépnie, mert a problémát nem lehet kamarilladöntésekkel és egyezkedésekkel megoldani. Ha erre tettek is kísérletet, az sikertelennek bizonyult: ez bizonyítja

Boldoghy Olivér

esete vagy azoké, akiket már nemcsak, hogy zaklatnak, hanem éppen a lehetetlenség határára sodornak. Elsődlegesen a felvidéki magyar közösség tudna lépni nagyot. Politikai vezetőiknek kellene most irányt mutatniuk, egy emberként mindenkinek azt mondania, én is itt vagyok Bolgoghy Olivér mellett. Akarjuk az állampolgárságot, mert ez jár nekünk, és ezáltal nem veszélyeztetjük sem Szlovákia sem a szlovák emberek érdekeit, s teljes mértékben európai gyakorlatot követünk. Az anyaország nyilván a diplomáciai csatornáin keresztül sokat tehet, úgy látom, nagyon jó irányba is mozdult el. A magyar diplomácia sokkal inkábba a sarkára állt, mint eddig az elmúlt esztendőkben bármikor. Mi erdélyiek azon vagyunk, hogy minél nagyobb publicitást adjunk az esetnek, és saját példánkon mutassuk meg Európának, hogy nem Szlovákiából áll itt a Kárpát-medence. Nyilván Szlovákiában sem gondolja mindenki így. Olyan összefogás kellene lentről, fentről és oldaltól, amely ellehetetlenít minden hasonló törekvést a jövőben.

- A magyar diplomácia talán a magyar uniós elnökség mellett a legjelentősebb sikerét ünnepelhette hétfőn, amikor a szerb parlament elfogadta a rehabilitációs törvényt, amely orvosolja a korábban elfogadott kárpótlási törvény azon hibáját, hogy kollektív bűnösség elvét vette alapul, ami lényegében a magyarokat is érintette. Hogyan tekint erre a történelminek is nevezhető eseményre?

- Örülök, hogy a magyar diplomácia itt is a sarkára állt, és az elmúlt 20 évben példátlan módon lépett fel. Lám, meg is lett az eredménye. Ha nem mutat fel erőt és határozottságot a magyar diplomácia, akkor a mi törekvéseink sem lehetnek sikeresek. Gratulálok a délvidéki barátainknak, hogy végül is sikerült egy kölcsönösen elfogadható megoldást találniuk. Követendő példának tartom ezt mások számára is, elsősorban a Felvidékre gondolok, de nekünk Erdélyben is vannak ilyen adósságaink. Az autonómia kérdésében is lehetne hasonló határozott fellépése a magyar diplomáciának, illetve a Kárpát-medence magyar érdekvédelmi szervezeteinek. Ennek vannak biztató jelei. Sikerült ugyanis a Kárpát-medencei Magyar Autonómiai Tanács keretében az összes határon túli szervezetet begyűjteni és közösen nagyon határozott állást foglalni az autonómiatörekvések mellett. Ehhez bírjuk a magyar kormány és a magyar Országgyűlés támogatását. Most igazából az kellene, hogy megtaláljuk azokat az operatív lépéseket, amelyek előrébb viszik az ügyünket. Hadd említsem meg a Lisszaboni szerződés által lehetővé tett állampolgári kezdeményezést mint eszközt. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt a többiekkel vállvetve megpróbál 2 kezdeményezést útjára indítani: az egyik a nemzeti régióknak a sajátos jogállásáról szólna, ugyanakkor az őshonos nemzeti kisebbségek jogainak az európai szintű kodifikációja is egy olyan típusú feladat, amely esetében érdemes lenne élni az állampolgári kezdeményezés jogával. Nem könnyű, mert 7 ország állampolgárát, mintegy 1 millió embert kell megmozdítani. Ez nemcsak magyar kezdeményezés kell legyen, hanem összefogás eredménye, de van nekünk elég barátunk és szövetségesünk Európában, hogy kivitelezhessük. Most már csak elszántság kell hozzá, meg munka, hogy végig is vigyük.