Ez a hír is érdekelheti
Orbán Viktor: Erőssé kell tennünk Magyarországot, hogy ki tudjunk maradni a háborúból
Borivó szegediek egykoron
Szent Márton napjától kezdődően kóstolható az újbor. Szeged környékén a szőlőtermesztésnek és a borfogyasztásnak is nagy hagyománya volt.
Márton napjával, november 11-étől régi szokás szerint kóstolható a friss újbor. Szeged városa nem történelmi borvidék, ámde a szőlőtermesztésnek és borfogyasztásnak itt is régmúltba nyúló hagyományai vannak. A hajdani gazdaságoknak, paraszti udvaroknak, kerteknek nélkülözhetetlen kelléke volt a szőlő, legalább a saját és családi borfogyasztását minden gazda előállította. Ebben a környezetben természetes, hogy eleinknél a borhoz és annak elfogyasztásához hiedelmek, szokások, mondások társultak. Az idei újbor elkészülte kapcsán olvasóinkkal ezekből ismertetünk meg egy kisebb csokrot.
Régi szegedi borfogyasztás
Mint Bálint Sándor is megállapította, „igazi mulatság, áldomás, lakodalom, ünnepi ebéd a legszegényebb családokban sem eshet meg bor nélkül.” A félgyertyás bor olyan erejű volt, ami gyorsan álomba ringatta fogyasztóját. Gyengébb volt az egygyertyás, még silányabb a kétgyertyás bor. A gyertyaégetés az esti borozgatás alatti ébrenlét hosszára utalt.
Egykoron az evangéliumi utolsó vacsora szimbolikáját megjelenítve Krisztus vérének is nevezték a bort.
Ehhez az ájtatatosabbak még hozzátették, hogy az istenesen, azaz kulturáltan fogyasztott borral Krisztus vérét isszák, de ha már nekivadulnak, netán káromkodnak, akkor az a nedű már az ördögtől származik.
Szent János áldása
A német területekről a középkorba hozzánk is eljutó szokás, hogy a karácsonyt követő János napon, az evangelista ünnepén december 27-én megszentelték az újbort. Ehhez kapcsolódott a régi Szegeden az a hiedelem, ha Szent János áldásával, vagyis a nevében elfogyasztott borral járva-kelve az emberben nem tehetnek kárt a boszorkányok. Hasonlóképpen lehetett elkerülni a búbájok, rontások ártó hatását.
Áldomás
Természetesen a jeles események bekövetkeztét is kísérte az ünnepi, jókedvű koccintás. Legyen névnap, nyélbe ütött vásár, új ház építése vagy birtokba vétele erre a vásárlásáldomást, ház- vagy ződágáldomást a barátokkal, rokonokkal illett inni. A régi céhek zászlószentelését követően zászlóáldomás került elfogyasztásra. Ilyenkor feltehették a szegedi találós kérdést: „hun teröm a jó bor?” A helyes válasz: „a magján kívül, a haján belöl.”
Egykori szőregi borhatástanulmány
Kálmány Lajos a magyar néprajzkutatás egyik úttörője jegyezte fel az 1800-as évek végén Szőregen, hogy a helyiek szerint Noé a borba hatféle állat vérét keverte. Az oroszlánét, tigrisét, medvéét, disznóét, majomét és a galambét. Ennek megfelelően a részeg ember is hatféle lehet:
büszke, mint az oroszlán, kegyetlen, mint a tigris, düledezik, mint a medve, sárban hever, mint a disznó, buja, mint a majom, szelíd, mint a galamb.
Ha valaki a kelleténél többet ivott
Amennyiben valaki már érezhetően elhagyta a józanság talaját, az nemcsak kótyagos, becsípött, mátós vagy börszömes volt, hanem még a kalapja is csorgóra állt. Aki többet volt a kocsmában, mint odahaza, az abba a templomba járt, ahol üveggel harangoztak. A részeg ember nemcsak mindennap rókát nyúz, fél a vízkórságtól, ráadásul csizmaszárba száll az esze, hanem „úgy mén bele a bor, mint bőgőbe a húszas.”
További híreink:
