A vízben alvó madár – daruvonulás a Dél-Alföldön + FOTÓK

Százezer különleges hangú, vízben alvó, nagytestű madár érkezik minden évben országunkba ősszel: darvak vonulnak a Hortobágyon és a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzetben szeptembertől a téli kemény fagyokig. Darulesen volt a SZEGEDma.hu csapata.

Hajnalhasadás előtt indultunk el Pusztaszer felé, a

Büdösszék-tóra

, hogy a kivonulás előtt, az éjszakai szállásán lessük meg a különleges madarakat. Negyedóra gyalogút után érkeztünk meg a tószéli kilátóhoz. Halkan közelítettük meg az építményt. Mint megtudtuk, azért kell még az első napsugarak előtt elfoglalni a leshelyet, mivel ezek a madarak nagyon félénkek, egy kis mozgás is megzavarhatja őket.

A folyószabályozás bolygatta fel a darvak élőhelyét?

„Több mint száz éve nem fészkel a Kárpát-medencébe daru, főként a folyószabályozás miatt hagyta el vidékünket e madár, de nagyon fontos pihenőhelye maradt országunk a vonulás idején” – tudtuk meg

Tajti László

természetvédelmi őrtől. „A lengyel síkságon, a balti államokban és Oroszországban fészkel a daru. Ősszel dél felé vonulásuk során több mint két hónapot tartózkodnak nálunk, szeptember második felétől, a kemény fagyok, a hó lehullásáig, amíg táplálékot találnak; klasszikusan december elejéig tartózkodnak nálunk, de vannak áttelelő példányok is. Érdekes, hogy a tavalyi évben a szegedi Fehér-tónál 1500 daru telelt át” – mesélt a madarak szokásairól a szakember.

Északon hamarabb kezdődik a daruvonulás, a mi Alföldünkön október közepétől szaporodik meg igazán a számuk. „A legfontosabb magyarországi pihenőhelyük a Hortobágy és környéke, ahol 80-100 ezer példány pihen, majd amikor táplálékuk fogyatkozik, elindulnak dél felé. A következő pihenőhelyük Kardoskút és környéke Békés megyében, illetve a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzet, egy harmadik pedig Vajdaságban, Törökbecse és Újbecse környékén a Sóskopónak nevezett szikes tó. Nálunk a tájvédelmi körzet északi és déli végpontján két vizes élőhely található: a pusztaszeri Büdösszék és a Fehér-tó” – mondta el portálunknak Tajti László, hozzátéve, hogy ezek nagyon fontos éjszakázó helyei darvaknak. A madár igénye a nagy, nyílt, áttekinthető terület, ahol 5-30 centis vizet talál. Azért fontos nekik a vizes környezet, mert éjszaka a szőrmés ragadozók, mint például a róka, nehezen tudja megközelíteni őket, vagy a vízcsobogás miatt nem tud csöndben bemenni.

Akár 30 ezer daru is a megyénkbe látogat

„Itt a Dél-Alföldön alaphelyzetben 10-15 ezer daru telel, de előfordult olyan év is, hogy Büdösszéken volt 8-10 ezer, a Fehér-tón pedig 25-30 ezer példány” – mesélt a természetőr a madarakról, amik rendszerint napfelkeltekor hagyják el az élőhelyüket, ezt azonban megváltoztathatja egy-egy rétisas közeledte, ami jóval korábban kimozdítja őket. Kirepülésük után táplálkozó területet keresnek, ez itt nálunk főleg kukoricatábla, ahol az aratás után a szórt szemeket gyűjtik, egy-egy lucernaföld, ahol a fakadó, zöld szemeket csipegetik vagy őszi vetésű gabonatábla. „Különböző irányból, változó méretű csapatok egy tó közeli helyen összegyűlnek, majd egyszerre szállnak vissza. Ezt a klasszikus daruvonulást láthatják az itt élők, ami igazán lenyűgöző látvány” – s valóban, a lesen töltött közel egy órában – a köd ellenére – mi is tapasztalhattuk, hogy micsoda hang és szárnysuhogás kíséri a darucsapatok röptét. A madarak a zord idő beálltakor egészen Észak-Afrikáig vonulnak. Nem a hideg miatt – hiszen a madarak sokkal jobban bírják a mínuszokat, mintsem gondolnánk, több gólya is áttelelt már be nem fagyó csatornák mellett – sokkal inkább a táplálék hiánya készteti őket vándorlásra. Az első napsugarak tényleg kicsalták a szép, szürke testű északi madarakat. Ahogy a les felől a falu felé közeledünk gyakran a fejünk felett tíz-tizenöt méterre szálltak el a „v” alakzatban repülő rajok. A sándorfalvi úton pedig felfedeztünk egy terített „daruasztalt”: fotós kollégánk ezernyi madárra „lőhetett” fényképezőgépével egy learatott kukoricatáblában.