A múlt találkozik a jelennel - interjú Zetényi-Csukás Ferenccel

Családja Csanád vezértől származtatja magát, nevükkel sűrűn találkozni Zsigmond király okirataiban, II. Ulászlótól kaptak birtokot és nemesi rangot, nagybátyja repülős vezérkari alezredesként Horthy István parancsnoka volt.

Családjában 56-os mártír, pécsi ipartestületi elnök, akadémikus, németországi vállalkozó – aki a németországi magyarok baráti körének aacheni elnöke – és polgármester éppúgy megtalálható, mint a Süsü meseírója. Ő a repülés és a világháborús hősök elszánt kutatója, könyveket ír és ad ki, lovag és vitéz is egyben.

Zetényi-Csukás Ferenc

itt él közöttünk, személyében a múlt találkozik a jelennel, és azon dolgozik, hogy ez a múlt megőrződjék a jövőnek.

– Igen kiterjed az önök családfája, a társadalom és a történelem számtalan pontján bukkan elő egy-egy Csukás.

– Aachenben élő

István

és a komáromi

László

nagybátyáim vezették végig a család történetét Csanád vezértől származtatva. Ez nem legendárium, hiszen mindent aprólékosan, okiratok alapján tüntettek fel. Az én közvetlen családi ágam 1130-ból eredeztethető

Pókától

és az ő két fiának,

Véke

és

Pike

nemzetségéből. Én magam a zetényi-Pike ágnak vagyok a tagja. Az már csak külön érdekesség, hogy az angol nyelvben a pike csukát jelent. A történelem számos pontján felbukkannak a család tagjai, így például az 1479-es kenyérmezei csatában a magyar sereget

Báthory István

és

Kinizsi Pál

mellett a had jobb szárnyát is egy Csukás vezette. De ezek a távoli idők már elmúltak.Valahogy úgy van ez, hogy aki csak az őseivel tud dicsekedni, az olyan mint a krumpli, az értekes része már a földben van. Aki viszont a családtagjaim képeit nézi, könnyen felfedezheti a közös arcvonásokat, az erős arccsontot, a kunokkal közös faji jegyeket. Harmad unokabátyám

Csukás István

, a Süsü megalkotója,

Csukás Dénes László

nagybátyám a híres búvár-felfedező Cousteau kapitány első számú búvárfilmese volt, és ő az első a magyarok közül, aki a magyar hajóépítés csúcsa, az SMS Szent István csatahajó roncsához lemerült. Tavaly év végén volt egy nemzetközi Csukás-találkozó itt Szegeden, ahol 126 Csukás ült az asztalnál úgy, hogy az izlandi vulkán miatt többen nem tudtak repülőre szállni és eljönni. A kutatásaim során nagyjából 350 családtaggal vettem fel a kapcsolatot, akik Felvidéken, Angliában, Argentínában és az Egyesült Államokban élnek, de Magyarország számos városában is laknak Csukások. Erdélyben van egy nagyon kiterjedt ág, akik a jövőben szintén szerepelni fognak a családfán.

– Rendőrtisztnek készült, de sohasem bújt egyenruhába, viszont nemrég vették fel a Szent György Lovagrend tagjai közé.

– Édesapámnak volt a kívánsága, hogy rendőr legyek, ezért a Rendőrtiszti Főiskola vagyonvédelmi szakát végeztem el, a felsőfokú biztonságszervezői és magánnyomozói szakkal együtt. Korábban történelemtanár, vagy történész szerettem volna lenni, már akkor is érdekelt a rég- és közelmúlt történetkutatása. A humán pályától viszont egy ideig elég messzi kerültem, amikor az Újpesti Gépelemgyár energetikusaként dolgoztam. Amikor már lehetett, kiváltottam a magánnyomozói engedélyt és egy vagyonvédelmi céget alapítottam, ami a mai napig itt működik Szegeden, ahová végül is nősültem. A cég biztosít számomra egyfajta anyagi egzisztenciát, így már az írásnak és a kutatásnak is szentelhetek időt. Persze ez az írói véna megtalálható a család szinte minden tagjában. A Lovagrend pedig Európa legrégebbi, 1326-ban alapított társasága, ahová csak meghívásra lehet bekerülni, amit jórészt karitász munkával lehet kiérdemelni, és ezt a tevékenységemet ismerték el azzal, hogy én is tagja lehetek. A Vitézi Rend pedig a napokban nevezett ki Csongrád megye Székkapitányának. – Nemrégiben a szegedi Közéleti Kávéház egyik kiemelkedő programjaként repüléstörténeti konferenciát is szervezett. Hogyan került a repülés, pontosabban a repüléstörténet közelébe? – Amikor bevonultam katonának még csak suttogva lehetett arról beszélni a családomban, hogy Zetényi-Csukás Kálmán, Magyar Királyi vezérkari alezredes, a Második Repülődandár parancsnoka volt. Nyilván nem vetett volna jó fényt rám a Néphadseregben egy „horthysta” rokon. Ekkor akadt a kezembe Kálmán bácsi néhány fényképe is, ami igazán hihetetlen úton a Dontól, Ilovszkojéből került vissza hozzánk. Olyan sejtelmes volt ez a történet, hogy pont ezért kezdett el érdekelni, mert nem lehetett róla beszélni. Akkoriban Kecskeméten, a repülőtér közelében laktam, és gyerekként sokat játszottunk arrafelé. Később kamaszként megismerkedtem pilótákkal, repülős tisztekkel, akik nagyon sokat meséltek a Dongó századról, amit Kálmán bácsi vezetett, és arról is, hogy Horthy Istvánnak, a kormányzó fiának ő volt a közvetlen parancsnoka. Persze mindezt kamaszfejjel nehéz volt feldolgozni, hiszen akkoriban azt tanították, hogy a horthysták voltak a rosszak, ők voltak a másik oldal. Én pedig 12 évesen nem értettem, hogyan lehet valaki rossz, aki az életét áldozta fel a hazájáért. Ahogy teltek-múltak az évek, és a családfakutatásnak is igen nagy a hagyománya nálunk, egyre mélyebbre ástam magam a történetbe, levéltárakban kutattam, régi levelezéseket olvasgattam. Ekkor bukkantam például a feleségének a történetére. Kálmán bácsi hitvese Mudin Gabriella, akinek édesapja Mudin István volt, az első hazai kalapácsvető, a nehézatlétika magyarországi megteremtője. Nagybátyám sógora pedig az a Jekelfalussy Piller György, aki 1933–44 között a Magyar Királyi Testőrségnél is szolgált alezredesként, szintén kiváló sportoló, kétszeres olimpiai bajnok vívó volt. Ezek mind-mind olyan „súlyos” nevek, olyan kiemelkedő életutak, annyi történelmi eseményen ívelnek át, ami még inkább arra ösztönzött, hogy tovább folytassam a kutatásaimat. – Horthy István még élő rokonai, leszármazottai barátként szeretik és tisztelik. Honnan ez a kapcsolat? – Özvegy Horthy Istvánné, Ilona asszony 94-dik éves, jelenleg Angliában él és nemrég Magyarországra látogatott. Én voltam az aki Punka György és Szentgyörgyi Dezső mellett lehetővé tette Budaörsön, hogy azzal a repülőgéppel, amivel hetven évvel ezelőtt repült ismét levegőbe emelkedhessen, majd Böhönyére, a férje emléktáblájához egy katonai helikopterrel vigyék le. Nagyon érdekes, hogy Ilona asszony túl a kilencvenen nem nagyon lát rá a magyar politikára és kevés embert fogad el, ezért megtiszteltetés a vele való kiváló kapcsolat, sőt sofőrjének és testőrének is elfogadott. De jó a kapcsolatom a fiával is, akit szintén Istvánnak hívnak. Még hetven évesen is teljesen az édesapjára hasonlít alakjában, és mentalitásában is egyaránt. Ismerik, tudják ki volt a nagybátyám, azt is elismerik és támogatják, amit a doni hősök, és a többiek élettörténetének kutatásában, emlékeik ápolásában elértem. Létezik egy szervezet, a Horthy István Mártírok és Hősök Alapítvány, aminek a titkára vagyok. Ennek az alapítványnak az a célja, hogy az elfeledett, a hazájukért vérüket, életüket ontó magyar hősöknek minél több emléket állítsunk. Így lesz hamarosan emléktáblája az ígéretek szerint Horthy Istvánnak, és nagybátyámnak Zetényi-Csukás Kálmánnak a szegedi repülőtéren, hiszen mindketten Szegeden kapták meg a kiképzést az egyik német géptípusra. Ha már a jelenlegi polgármester kijelentette, hogy Horthy Miklósnak nem lehet a városban szobra, legalább a fiának és a nagybátyámnak lesz egy emléktáblája, hiszen a kormányzó fiáról mindent el lehet mondani, de azt, hogy fasiszta lett volna, azt nem. De arról, hogy a kormányzónak is legyen emléke a városban, nem tettem le, hiszen nélküle talán Magyarország sem lenne és sok minden nem létezne a mai Szegeden. Nem lenne egyetem, nem lennének iskolák, nem létezne a Honvéd téri templom sem. Őt úgy kell elfogadni, amilyen volt! Örökre megbélyegezni valakit bűn! Bűn a családjával, bűn az emlékével szemben, de bűn azokkal szemben is, akik érte, vele dolgoztak, harcoltak. – Gyakran emlegetik önt a jobboldal kapcsán, mégsem szerepel egyik szervezet tagjai vagy tisztségviselői között. – Úgy érzem, hogy többet szeretnék szerepelni az országos és a szegedi közéletben, viszont mindezzel együtt nem vagyok jobbikos, nem vagyok gárdista, vagy véletlenül sem nacionalista. A Horthy Miklósról való megemlékezéseken szívesen részt veszek, ilyen volt például amikor a kormányzó emlékének tiszteletére egy menetet tartottunk a Kass szállótól a hajdani alsóvárosi gazdakör székházáig, mintegy keretbe foglalva Horthy kormányzói életútját, ami szorosan kötődött Szegedhez. A Vitézi Rend által meghirdetett budapesti Horthy-szobor felállításában és a szegedi Horthy-szobor mellett teljes mellszélességgel kiállok és támogatom. Mindenkinek meg kell adni a lehetőseget, hogy az általa nagyra tartott államférfi előtt tiszteleghessen, legyen az jobboldali vagy baloldali beállítottságú!