Más engedélyt ad a város, mást a Szegedi Városkép Kft.

Ahogy a hét végén a Ligetfesztivál sátrai között sétálgattunk, leszólított bennünket egy úrember. Emlékszünk-e, ő az a lufiárus, akiről tavaly április 10-én írtunk. Beugrott, Göndöcz Attila, az élsportoló, aki 25 éves aktív sportkarrierrel a háta mögött – jobb híján – felcsapott lufiárusnak, és több mint húsz éve próbál megélni ebből a csöppet sem irigylésre méltó munkából. Nem panaszkodott, csak a Szegedi Városkép Kft.-vel volt gondja, fogalmazott, tőlük kellett minden alkalommal kikönyörögnie az árusítási engedélyt.

Két különböző tarifát alkalmaznak

Nos, a cikk megjelenése után – mondja –, megváltozott a helyzet, behívatták a Városképhez, és közölték vele, ő is megkapja az árusítási engedélyt 400 forint/négyzetméter áron – ez a polgármesteri hivatal által meghatározott tarifa volt –, és nem kell 10900 forint+áfát fizetnie, amennyit a Városkép korábban kért tőle a legkisebb, 1x2 méternyi területért, amire még egyéb járulékos költségek is rakódtak. Azt mondta az illetékes,

Attilának

nem kellett volna a sajtóhoz fordulnia, miért nem vele beszélte meg a dolgokat. Ha így teszi, ő is simán megkaphatta volna a 400 forintos jegyárat. Akárhogy is volt, az árust ezek után békén hagyták. Idén júniusban egész hónapban a Széchenyi téren voltam, újságolja boldogan Attila, 400 forint/négyzetméter, ennyibe került neki az engedély. Elmondása szerint a választások után újra kezdődtek a problémák a Városképpel, ahol a döntnökök ugyanazok maradtak. Attila tudta, hiába megy be az irodába, úgyse fogadják, hisz korábbi próbálkozásai a városházán is különböző okok miatt rendre kudarcba fulladtak. Kalmár Ferenc országgyűlési képviselő segítségét kérte, de ő sem tudott segíteni neki. A lufiárus semmi mást nem akar, csak azt, hogy korrekt áron megvásárolt engedélyért hagyják már végre dolgozni.

Más a rendezvény, más a városi árusítás

Licsicsányi Ilonától

, a Szegedi Városkép Kft. ügyvezető igazgatójától megtudtuk, ők a Ligetfesztivál megszervezését vállalkozóra bízták, aki majd eldönti, kinek, mennyiért, mit ad ki, mint ahogy az árusoknak, kivonuló vállalkozóknak is jogukban áll eldönteniük, óhajtanak-e esetleg ott megjelenni vagy sem. A Városkép Kft. nem törődik azzal, ki árusít ilyen rendezvényen, a lényeg, hogy legyen meg a szükséges engedélye. Az igazgatónő még nem hallott panaszt senkitől a munkájukra. Annyit még egyébként elmondott, hogy rendezvényeken más a bérleti díj, mint az egész éves. Ha a Városkép hasznosítja a területet, akkor állapítanak meg olyan bérleti díjat, amit annak függvényében határoznak meg, hogy mennyi látogató fordul meg, és a vállalkozónak vélhetően mekkora forgalma lesz. Egy több ezres rendezvényen nyilvánvalóan nagyobb forgalmat bonyolítanak le, mintha hétköznap valamelyik utcasarkon árulnának. Kérdésünkre, honnan származik ez a kettősség, miért árul a város is, meg saját cége, a Városkép Kft. is engedélyeket, az igazgatónő elmondta, régóta kialakult gyakorlatról van szó. Valamikor régen született meg a döntés, hogy a rendezvénycélú terület hasznosítása esetén a Városkép Kft., egyéb piacárusítási, zöldségárusítási tevékenységet űzők, teraszokat, vendéglátóhelyeket üzemeltetők számára pedig a város adja ki a szükséges engedélyt. A városnak és a Városképnek különböző tarifái vannak, ugyanakkor az összeg meghatározása attól is függ, hogy az igénylő piaci vagy karitatív tevékenységre kért engedélyt. Az első esetben gyakran regisztrációs díjjal is beérik. Az igazgatónő szerint a panaszos keveri a rendezvényt és a városi árusítást. A Városkép Kft. által felkínált szerződést vagy elfogadja a vállalkozó, vagy nem. Természetesen le kell ülni, meg kell beszélni a dolgokat, tisztázni a félreértéseket, vélekedik Licsicsányi Ilona.

A város és a Városkép nem konkurencia egymásnak

A cég a bérleti díj címén beszedett pénzt azonnal vissza is forgatja, hiszen a rendezvényeken fellépők nyilván nem ingyen jönnek, azokat ki kell fizetni. A nagyrendezvények általában mínuszosak szoktak lenni, magyarázza a cégvezető, magyarán, többet költenek el, mint amennyiért a területet kiadják. Ebből kifolyólag nem csökkenthetik a díjakat, esetleg a műsor rovására tudnak csak takarékoskodni. A Városkép a rendezvényeit általában úgy szervezi, hogy összefog az összes érdekelt vállalkozóval, és együtt nyújtják be a városnak az engedélyeket. Ez azért van, mert így könnyebb, gyorsabb az ügyintézés, mire elkezdődik az adott rendezvény, minden engedélyt be tudnak szerezni. A cég pluszmunkában vállalja ezt a tevékenységet, nem lenne köteles rá, de így egyszerűbb, és az évek folyamán ez a gyakorlat alakult ki. Végül leszögezhetjük, ahol rendezvény zajlik, ott a város nem adhat ki árusítási engedélyt. Egymással tehát nem konkurálnak. Mint ahogyan a dinnyeárusítás vagy piacozás, úgy a lufiárusítás sem tartozik közvetlenül a Városkép hatáskörébe, fejezte be az igazgatónő, hiszen az nem kötődik sem kulturális, sem egyéb más rendezvényhez.