Schmitt Pál: "Itt él a jövőbe vetett hit"
Szerbiai látogatásának második napján Schmitt Pál magyar államfő délelőtt Egeresi Sándorral, a vajdasági parlament elnökével és Bojan Pajtićtyal, a tartományi kormány elnökével találkozott. Ezt követően ellátogatott a most épülő újvidéki Európa kollégiumba, ahol exkluzív interjút adott a Vajdaság Ma szerkesztőségének.
-
Elnök úr, tegnap tárgyalt Boris Tadić szerbiai államfővel, továbbá a belgrádi parlament és kormány elnökével. Ma délelőtt a vajdasági tartományi parlament és kormány vezetőivel találkozott. Nemzetpolitikai szempontból mi a legfontosabb hozománya ennek az útnak?
- Szokás mondani, hogy egy elnöki látogatás mindig szimbolikus, így most itt én képviselem a tízmillió magyar embert,
Tadić
elnök úr meg a hétmillió szerb embert. Mind a két országban nagyon sok kisebbségi él, ezért meg kell becsülnünk a nálunk élő nemzeti közösségeket. Mi ezt elvárjuk a szomszédos országoktól, és nekünk is így kell eljárnunk otthon. Eljöttem Belgrád után ide, a Vajdaságba, mert az itt élő magyar közösség majdnem teljes létszámban itt van, mintegy háromszázezer ember. Minden megbeszélés alkalmával szóba hoztam az ő sorsukat, a nyelvhasználatot, a kisebbségi jogokat, a velük való törődést, az ő biztonságukat, az oktatásukat, és én biztató dolgokat láttam. Ami például itt van mögöttem: a befejezés előtt álló Európa kollégium, ez is egy jele a magyarok összefogásának és erejének. Ez azt tanúsítja, hogy itt igenis létezik a jövőbe tekintés. Az, hogy itt egy kollégium épül, azt jelzi, hogy a magyarok képezni kívánják magukat, hogy értelmiségiként gondolkodnak. Mindezt azért teszik, hogy itt maradjanak, és itt tudjanak hozzájárulni a nemzeti fennmaradáshoz. Tárgyalópartnereim nem vették rossz néven, hogy a kettős állampolgárságot szóba hoztam. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban szerb barátaimnak nincs problémájuk. Hét szomszédunk közül egyedül Szlovákia emelt szót ellene. Itt a kettős állampolgársággal nyugodtan lehet élni. Én is biztatom az itt élő magyarokat, hogy a lelki kötődésen túl, kössék magukat egy kicsit jogilag is az anyaországhoz. -
Kényesebb kérdéseket érintettek-e tárgyalásaik során? Gondolok itt elsősorban az 1944-es tényfeltárás ügyére és a drákói szigorral elítélt temerini fiatalemberek esetére?
- Természetesen. Ezt kötelességem volt szóba hozni. De vendéglátóim is szóba hozták. Tadić elnök úrral megállapodtunk abban, hogy változatlanul, nem csak finanszírozzuk, hanem biztatjuk a tudományos akadémiák feltáró bizottságait, hogy dolgozzanak tovább. Nyissanak meg minden dokumentumot, hogy lássuk pontosan, mi történt a két oldalon. Ha mindent feltárunk, ha mindent őszintén bevallunk és deklarálunk, nyilvánossá teszünk, akkor kerülhet sor egy közös megemlékezésre, ami pontot tehet a tragikus múltra és egy teljesen új fejezetet nyithat a két nép történelmében.
Ternovácz István
