Hagyományteremtő szándékkal, első alkalommal emlékeztek meg Móraváros lakói a Kálvária téren az 1848-49-es szabadságharcról. Az ünnepi műsorban a móravárosi óvodások verses-zenés előadását követően elhangzott Kossuth híres szegedi beszéde, a Nemzeti dal és beszédet mondott Csíszár Sándor, a Móravárosért Egyesület elnöke, Nógrádi Tibor, a városrész önkormányzati képviselője, valamint az Élhető Szegedért Egyesület nevében Sonkolyos Zoltán mondta el ünnepi gondolatait. A Kálvária téren, a valamikori kápolna helyén a Móravárosért Egyesület meghívására mintegy nyolcvanan gyűltek össze, hogy hagyományteremtő szándékkal, móravárosi lakosként megemlékezzenek a '48-as szabadságharc hőseiről. „Móravárosi lakosként a nemzeti hagyományainkat megőrizni és terjeszteni több mint kötelességünk” – hangsúlyozta ünnepi beszédében Csíszár Sándor. „Ezt a nemes feladatot is vállalta a Móravárosért Egyesület, s ennek egyik első lépcsőjeként gyűltünk most itt össze” - tette hozzá. Ezt követően Balázs Zsolt előadásában hallgathatták az egybegyűltek Kossuth Lajos szavait. „Szegednek népe, nemzetem büszkesége, szegény elárult hazám oszlopa! Mélyen megilletődve hajlok meg előtted. Mikor Szegedhez közeledtem, sajnálni kezdtem, hogy mellemből kifogyott a hang; de midőn Szeged népét látom, azt tapasztalom, hogy nincs mit sajnálnom, mert itt többre nincs szükség, minthogy a lelkesedés előtt mélyen meghajoljak...” Talán ez a valamikori lelkesedés, az összefogás újraéledése jelent meg ezen az ünnepségen is, ahol kicsik és nagyok, óvodások és nagyszülők, ifjak és felnőttek együtt, móravárosiként is tisztelegtek a '48-as események előtt. „Mikor ünnepi gondolataimat fogalmaztam, a remény és a büszkeség szavak jártak az eszemben” – kezdte beszédét Nógrádi Tibor. „Egy jelképes alapkövet szeretnék felajánlani Móravárosnak, egy olyan alapkövet, amely köré a hatvanas években lerombolt kápolna helyén felépülhetne egy emlékhely, ahol mindannyian, közösen meg tudnánk emlékezni ünnepeinkről” - így a képviselő.