Házasság: társasjáték kudarcokkal, megtéréssel – veled

A házasság olyan, mint egy társasjáték, amelyben a szabályokat a férfi és a nő írja, és az a lényeg, hogy mindketten boldogok legyenek – vallja Rózsa Attila és felesége, Rózsa Marianna. A végéhez közeledő Házasság Hete alkalmából velük beszélgettünk keresztény házasságról és családról.

Rózsa Attila

végzettsége szerint informatikus,

Mariann

pedig szenvedélybetegekkel foglalkozik eredetileg, de most egyikük sem szakmájában dolgozik. „A házasságot istenkereső emberként éltük meg, valójában a válásunk után tértem meg” – magyarázta Rózsa Attila. Mariann és Attila kétszer kötöttek házasságot. Kapcsolatuk 1991-ben kezdődött. Attila elmondja, hogy mikor először kötöttek házasságot, már hitt a házasság intézményében, és abban is, hogy le tudja élni két ember közösen az életét. Úgy gondolta, minden rendben, sorra születtek a gyerekek, ám egy délután Mariann mégis azzal állt elé, nem tud vele tovább így élni. Szerelem volt első látásra – tudjuk meg Marianntól, már a megismerkedésüket követő napon összeköltöztek. „Mindketten Isten felé fordultunk, de a legrosszabb utat választva, csak úgy, a magunk módján hittünk benne” – meséli Mariann. Mint mondja, nem kompromisszumot kötött, hanem megalkudott a kapcsolatban. „Nagyapám egyszerű, de bölcs ember lévén mindig azt mondta, a házasság titka, hogy egymás kezéből vegyük ki a munkát, ne feküdjünk le soha haraggal egymás iránt, és ne maradjanak el az esti imák. Ahogy ugyanis ezek elmaradtak, úgy távolodtunk el egymástól…” – emlékezett vissza Mariann. „Csak azt vártam, hogy Attila körülrajongjon, hogy érezhessem mellette, hogy nő vagyok, ne csak az esti film utáni együttlétekből következtessem ki, hogy szeret.” Hat év, három lakáscsere, négy terhesség, két gyermek. „Én konfliktuskerülő voltam, Attila pedig nem vette észre a problémákat” – vallja Mariann. Különköltözésükkör Attila hónapokig próbálta visszaszerezni feleségét – hiába. „Miután a válásunkat kimondták, még aznap délután Medjugorjébe (Bosznia-Hercegovina) utaztam, és azt kértem a Szűzanyától, hogy itt imádkozhassam a feleségemmel. Napra pontosan öt év múlva ez így is történt” – tudtuk meg Attilától. „Gyötört a bűntudat, láttam a fiaimat szenvedni, és én is szenvedtem” – így Attila.

Se vele, se nélküle

„A ragaszkodása már szinte zavart, nem hittem el az érzéseit. Közben szenvedtem a magánytól és csodáltam őt” – beszélt akkori érzéseiről Mariann. Attila belefáradt a sikertelen küzdelembe, és úgy döntött, végképp elengedi volt feleségét, Istennek és a fiainak szenteli magát. „Ennek a tudatosan kimondott ’igennek’ az újbóli kimondása csodát szült: Mariann keresett meg azzal, hogy töltsük együtt a szentestét, amikor egy szimbolikus gyűrűt adott át nekem” – folytatta a történetet Attila. Mariannt kimozdította bizonytalanságából, hogy Attila érezhetően egyre inkább elengedte. „Én egyre jobban közeledtem felé lelkileg, és egyúttal Istenhez is. Ekkor határoztam el, harcolni fogok érte” – tette hozzá Mariann. Új együttjárás-udvarlási időszak kezdődött, melyben Attila, mint mondja, elhalmozta Mariann figyelmességével. Hónapokig éltek egy fedél alatt, külön szobában, míg Mariann lassan kezdett közeledni egykori férje felé. A visszaköltözésre másfél évvel szentségi házasságot kötöttek.

Nem megy magától

Csalóka harmónia – mondta Mariann, történetüket elemezve. A fiatalok a megismerkedés együtt töltött néhány órája után azt látják, minden rendben, elmennek moziba, a film is jó, majd jön az éjszaka, és a szex is működik. Azt hiszik, ennyi az egész. Azt hiszik, magától megy a házasság, pedig ez valójában egy fordított mese: a boldogító „igen”-ig boldogan élnek, majd utána jönnek a nehézségek. Manapság persze, a fogyasztói társadalomban minden „eldobható”. Az emberek félnek a csalódástól, ami a házasságban várhat rájuk. Sokan mondják, hogy a házasság csak egy papír. Nem a papír a lényeg – hangsúlyozza Attila, hanem a hozzá kötődő eskü. „Éppen azok a legnagyobb szószólói a „papír-elméletnek”, akik tévelyednek fel-alá az emberi kapcsolatok útvesztőiben” – így Attila.

Szeretve lenni, tisztelve lenni

„Minden nő arra vágyik, hogy szeretve legyen, minden férfi álma, hogy tisztelve legyen – akkor jó egy házasság, ha mindkettő megkapja a magáét” – beszélt tapasztalatairól Mariann. Kockás hasú, kigyúrt pasik? Hülyeség – véli Mariann, minden nő egy olyan férfire vágyik, aki boldoggá tudja tenni. Ha a férfi több munkát vállal, azért (is) lehet, mert több tiszteletre vágyik feleségétől. Ezzel azonban kevesebb ideje lesz szeretni őt, és itt a kör be is zárult. Nehéz a napi folyamatos kommunikáció, ha sok a gond, a másik lelkére való odafigyelés elsikkad. Az is a baj, hogy nincsenek igazán olyan fórumok, amelyek ezekben a kérdésekben eligazítást nyújthatnának a fiataloknak.

Nem a pápa találta ki

A házasságot nem az egyház, a papok, vagy a pápa találta ki. Úgy mondják, „Isten szívünkbe írta ezt a törvényt”. Az őskeresztény egyház már annak idején kiemelte a házasság szentségét, hiszen a Római Birodalom bukása párhuzamosan zajlott az erkölcsi lezülléssel, a nőket szexuális játékszernek tekintették. A család: társadalom kicsiben, melyben tükröződnek a pénzügy, egészségügy stb, intézmények. Az együttéléses kapcsolat, amely bármikor felbomolhat, nem lehet biztos atomja egy társadalomnak. Kimutatták, azok a társadalmak egészségesek, ahol a tradícionális családmodellek működnek. Pótszülők között tengődő, normarendszer nélküli gyerekekre nem lehet jövőt építeni. „A papírelmélet hívei gyakran azzal is érvelnek, féltik a szabadságukat. Nos, én soha nem voltam ilyen szabad, mint a házasságomban. Kimondva vagy kimondatlan, mindenki erre vágyik” – szögezte le Mariann. És nem igaz, hogy az első években van csak szerelem, ez inkább hullámzó, a házasság alatt mindig vissza-visszatér – teszi hozzá.

Az igazi férfi

Az igazi férfiak egy nőt képesek boldoggá tenni – egy életen át. Könnyű sok nőt egy-egy rövid időre a bűvkörünkbe vonni, de milyen nehéz megteremteni az egyensúlyt az érzelmi, szellemi stabilitás és a működő szexualitás között. Olyan kapcsolat kell, amelyben a partnerek egymás segítségére sietnek – magyarázta Attila. Lelki, szellemi, testi társra van szükségünk. A házasság négylábú szék: hit, szerelem, bizalom és a szexualitás tartja, akkor jó, ha nem billeg. „De hogy hátra tudj a széken dőlni, kell hozzá egy megtartó közösség is, olyan, amilyenek a keresztény közösségek, amelyek Krisztusban gyökereznek. A házasság alapjának is Krisztusnak kell lennie, mert nélküle nem működik. Mi ezt a Fokolár lelkiség részeként éljük meg” – tette hozzá Mariann, aki férjével hetedik éve kapcsolódik be a jegyesoktatásba. Kudarcok vannak, de ezek is kellenek, mert ezek viszik előbbre a házasságot – összegez a Rózsa házaspár.

Nagy kaland

„Ez az egy élete van mindenkinek itt a Földön, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy ebben az időszakban boldogan éljen. Ha már kimondtuk az igent a másiknak, hogy vele akarom ezt az életet leélni, akkor fogadja is el a párom azt, hogy jogom, sőt kötelességem szólni, ha valami nem tetszik, és változtatni szeretnék rajta. A másiknak pedig joga és kötelessége ezt tudni, tehát elhallgatni sem érdemes, mert az hosszabb távra csak bajt szül, és nem megoldást. Nagy kalandra hív Isten bennünket a házasságban, boldog teremtő-munkatársai lehetünk. Erre hívunk és bátorítunk mindenkit” – így Mariann és Attila.