Nem csitulnak a kedélyek a médiatörvény körül

A múlt héten elfogadott médiatörvénynek nem csak Magyarországon, hanem külföldön is komoly kritikákkal kell szembenéznie. A kormánypártok azonban kitartanak az elektronikus, nyomtatott és online médiát egységes elvek alapján szabályozó törvény mellett, mely szerintük átláthatóságot, sokoldalúságot és hatékonyságot biztosít.

A Fidesz-KDNP képviselői már júniusban hozzáláttak a médiára vonatkozó jogszabályok átdolgozásához, mely során komoly szervezeti és tartalmi változtatásokat is végrehajtottak. Októberben felállították az ORTT helyébe lépő Médiatanácsot, novemberben elfogadták a médiaalkotmány néven elhíresült - a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló - javaslatot, decemberben pedig megalkották a médiatörvényt, amelynek rendelkezései a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló jogszabályban ismerhetőek meg.

Külföldről is számos kritika érkezett

A kormánypártok médiaszabályozási tevékenysége azonban komoly ellenállásba ütközött, amely az év utolsó hónapjára csúcsosodott ki igazán: az MSZP, a Jobbik és az LMP mellett számos médium is keményen támadta a Fidesz-KDNP-t, mely során például a Népszava, a Magyar Narancs, valamint az Élet és Irodalom üres címlappal jelent meg, a kormány közeli Magyar Hírlap főszerkesztő-helyettese pedig nyílt levélben fordult az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottságának fideszes elnökéhez. A médiatörvényre hazánk határain túl is felfigyeltek: a külföldi sajtó mellett az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) sajtószabadság-képviselője, valamint a cseh, a luxemburgi és a német külügyminiszter is hangot adott nemtetszésének. Az Európai Bizottság holland tagja, Neelie Kroes pedig a sajtószabadságra vonatkozó uniós szabályoknak való megfelelést vizsgálja.

Az ellenzék a sajtószabadságot félti, a kormánypártok szerint nincs ok az aggodalomra

A médiatörvény bírálói a sajtószabadság elfogadhatatlan korlátozását - a szélsőségesebb megnyilvánulások annak megszűnését - vélik felfedezni a médiatörvényben, mondván, hogy a kizárólag a Fidesz-KDNP által jelölt szakemberekből álló Médiatanácsot olyan széles jogkörökkel ruházták fel, amelyek alapján képes lesz ellehetetleníteni a neki nem tetsző médiumokat. A kormánypártok szerint azonban szó sincs erről, az új szabályozás a sajtó szabadságának garantálása mellett kíván jogi kereteket szabni a médiaszolgáltatók, valamint a sajtótermékek működésének. A médiatörvény körüli vita megítéléséhez érdemes megvizsgálni a jogszabállyal szemben leggyakrabban hangoztatott érvek megalapozottságát. A legtöbbször a Médiatanács jogalkalmazási hatáskörével kapcsolatban éri kritika az előterjesztőket: a bírálók szerint a fideszes delegáltakból álló testület nem elég részletes paragrafusokra - úgynevezett gumiszabályokra - hivatkozva súlyos bírságokat róhat ki, vagy bizonyos esetekben akár médiaszolgáltatásokat is törölhet, melyek által ellehetetlenítheti a kormánypártokkal nem szimpatizáló médiumok működését. Ez az érvelés azonban több ponton is hibádzik, melyre például a Fidesz szakpolitikusa,

L. Simon László

többször is felhívta a figyelmet: egyrészt a Médiatanács által szankcionált médiumok a döntés ellen bírósághoz fordulhatnak, s az ítélet megszületéséig a jogkövetkezmény végrehajtásának felfüggesztését is kérhetik. (A Médiatanács így kénytelen lesz a lehető legkörültekintőbben eljárni, hiszen óriási presztízsveszteséget szenvedne, ha a bíróság sorozatosan semmisítené meg a határozatait.) Másrészről pedig szó sincs gumiszabályokról, hiszen számos bírósági, hatósági és alkotmánybírósági határozat részletezi az egyes tényállásokat. Például a gyűlöletkeltésről, vagy az emberi méltóságról már az Alkotmánybíróság is határozott. Egy jogos kritika azonban mindenképpen fellelhető ennél a kérdéskörnél. Méghozzá a Médiatanács összetétele: szerencsésebb lenne és a döntések elfogadhatóságát jelentősen növelné, ha a testület nem csak „fideszes” szakemberekből állna, hanem az eddigi gyakorlathoz hasonlóan az összes parlamenti párt képviseltethetné magát.

A második - s jogosnak tekinthető - bírálat a Médiahatóság azon hatásköréhez kapcsolódik, amely alapján a testület „jogosult a médiaszolgáltatással, sajtótermék kiadásával, illetve műsorterjesztéssel kapcsolatos - akár törvény által védett titkot is magában foglaló - adatot tartalmazó valamennyi eszközt, iratot, dokumentumot megtekinteni, megvizsgálni, azokról másolatot, kivonatot készíteni”, valamint az adott médiumot akár titkos adatok szolgáltatására is kötelezheti. E jogkör - amely visszaélésekre is alapot adhat - azonban nem feltétlenül szükséges a Médiahatóság, illetve a Médiatanács feladatainak ellátásához, hiszen a sajtóorgánumok esetleges jogsértései a megjelent tartalom alapján jól megítélhetőek. A harmadik médiatörvény ellenes érv szerint a jogszabály hatályát - a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságát korlátozva - a nyomtatott sajtón és az internetes médián túl a blogok világára is kiterjesztették. Mindez viszont - ahogy a Fidesz is hangsúlyozza - nem állja meg a helyét, igaz, ez nem a médiatörvényből, hanem a médiaalkotmányból derül ki, amely szerint „sajtótermék: a napilap és más időszaki lap egyes számai, valamint az internetes újság vagy hírportál, amelyet gazdasági szolgáltatásként nyújtanak…”. A törvény hatálya csak a médiaszolgáltatásokra és a sajtótermékekre terjed ki, így az egyéni honlapok, vagy blogok - amennyiben nem gazdasági szolgáltatásként tevékenykednek - nem tartoznak ebbe a kategóriába.

Jó irányt képvisel a médiatörvény

Összegzésképpen megállapítható, hogy a médiatörvény alapvetően olyan fontos értékeket akar hatékonyan védeni, mint például a hiteles és pontos tájékoztatás, a személyhez fűződő jogok tiszteletben tartása, a gyűlöletkeltés tilalma, vagy éppen a kiskorúak védelme. Ezek olyan korlátok, amelyek elsősorban a bulvármédia rendszabályozására irányulnak, s a politikai médiumok - ha ez eddigi gyakorlatnak megfelelően végzik munkájukat - nehezen léphetnek át. A jó irány ellenére sajnos olyan elemek is bekerültek a médiaszabályozásba amelyek - főleg ha a Médiatanács, illetve a Médiahatóság „rossz kezekbe” kerül - visszaélésekre adhatnak lehetőséget. S hogy ez igazából mekkora veszélyt jelent a média működésére ma még nem tudjunk megmondani, de a médiatörvény alkalmazása során alighanem képet fogunk kapni róla.

Gömbicz Nándor