

Szerdán este csend és főhajtás lengte be a Dóm teret. A szegediek méltó módon emlékeztek meg 1956 hőseiről.

November 4-én a Magyar Piéta szobornál gyűltek össze a szegediek, hogy csendes főhajtással emlékezzenek az 1956-os forradalom és szabadságharc vérbe fojtásának 69. évfordulójára. A rendezvényt mécsesgyújtás kísérte, a középpontban az emlékezés, a hősiesség és az áldozatvállalás állt.

A Dóm téri Magyar Piéta szobornál tartott megemlékezésen a résztvevők közösen idézték fel az 1956-os események máig ható erejét, valamint a szabadságért küzdő hősök emlékét. A rendezvény részeként Mihálffy Béla, Szeged kormánypárti országgyűlési képviselője személyes hangvételű történetet osztott meg Pongrátz Gergely visszaemlékezéseiből, melyek a testvériség és az önfeláldozás szimbólumává váltak.
A történet Pufiról, Pongrátz Gergely bajtársáról szólt, aki a forradalom utolsó napjaiban, egyedül szállt szembe az orosz járőrrel, életét áldozva a hazáért.
Ez a történet a bátorság, a testvériség és az önfeláldozás örök példája
– fogalmazott Mihálffy Béla, kiemelve, hogy az ilyen személyes történetek segítenek megérteni az ’56-os események emberi oldalát is.
A résztvevők mécseseket helyeztek el a szobornál, nemzeti zászlókkal és virágokkal díszítették meg az emlékhelyet, ezzel is kifejezve tiszteletüket a forradalom hősei előtt. A Magyar Piéta szobra – mely az anya gyászát és a nemzet fájdalmát szimbolizálja – különösen méltó helyszíne volt az emlékezésnek.
A szervezők kiemelték: a forradalom öröksége ma is él, hiszen „ahol a hősöket nem felejtik, mindig lesznek újak.”
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.