December 5. – a gyógyuló seb

Új távlatok nyíltak a határon átnyúló, magyar-román kapcsolatok terén, s lezárulhat végre a határon túli magyarság előtt az a szégyenteljes korszak, ami a 2004. december 5-i kettős állampolgárság tárgyában kiírt sikertelen népszavazással kezdődött – véli Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnöke.

„A magyar nemzeti közösségek testén nagy sebet ejtett 2004. december 5-e, de szerencsére e seb gyógyul már. Szombaton, december 4-én épp Székelyudvarhelyen voltam egy olyan rendezvényen, ahol

Tőkés László

vezetésével képletesen is lezártuk azt a dicstelen korszakot, ami 2004. december 5-én kezdődött, és úgy tűnik ezzel az évvel véget ért” – mondta el a SZEGEDma.hu-nak

Toró T. Tibor

. „E korszak a lezárásának biztos jele volt az a két törvény, amit a kormány még a tavaszi választásokat követően meghozott, s ez kezdete volt egy nemzetpolitikai változásnak is. Az egyik a magyar összetartozásról szóló tanúságtétel, ahol a trianoni évfordulót a magyar összetartozás napjává nyilvánították, és erről minden iskolában és az egész világon, ahol magyarok élnek, megemlékeznek ezen túl. A másik jogszabály pedig még erősebb szimbolikus jelentést hordoz, de ennél tovább is mutat, hiszen valós közjogi kapcsot jelent a mai Magyarország és az elszakított területeken élő magyarok között. Ez a kettős állampolgárság törvényének a módosítása, s a határon túli magyarok kedvezményes honosításának a lehetősége. Mindez azt vetíti előre, hogy a nemzeti ügyek kormánya, és

Orbán Viktor

komolyan gondolja, hogy a határon átnyúló nemzetegyesítés megvalósítható program, s meg is hozza az ehhez szükséges lépéseket. A nemzeti együttműködésben helyet kínál a határon túli magyar közösségeknek, politikai, civil és egyházi szervezeteknek. Azt hiszem, hogy most december 5-én inkább a jövőbe tekintve erre kell emlékeznünk, s le kell zárnunk ezt a néhány dicstelen évet, ami nem az összetartozásról szólt, hanem a széthúzásról, a magyar területeken és a határon túl élő magyarság közti szakadék mélyítéséről” – hangsúlyozta a nemzeti tanács elnöke.

Magyar többségű határmenti régiók

Toró T. Tibor szerit a két szomszédos ország együttműködése Románia csatlakozási felkészülésével bontott igazán rügyeket, s ma már egyre inkább gyümölcsöző. „E kapcsolatok, együttműködések a határok mentén sűrűsödnek, hiszen a távolság is kisebb és a történelmi kapocs is szorosabb” – vázolta Románia és Magyarország viszonyát az EMNT vezetője. „Ez pedig még inkább erősödni fog, mikor Románia a schengeni övezet része lesz és az utolsó fizikai akadályok is elhárulnak majd. Mindazokat a hajszálgyökereket, amit finoman elvágott e határ, s aminek az összekötözgetését tudatosan művelik a magyarság ügyeivel foglalkozó szervezetek már évtizedek óta, újra eggyé válhatnak, s e folyamat bizony felgyorsul majd. A civil szervezetek, önkormányzatok és az egyház komoly szerepet vállalhat ebben. Ki kell használni az előttünk adódó lehetőségeket, hogy a nemzetegyesítés folyamatát lehozzuk a földre. Magyarország, Románia és Erdély összeköthető négy nagy tengely mentén, Temesvár-Szeged, Békéscsaba-Arad, Debrecen-Nagyvárad és Nyíregyháza-Szatmárnémeti. Ezekre fel lehet fűzni az együttműködéseket. Gazdasági, kulturális, társadalmi euroövezetek lehetnének e térségek. E régiók pedig magyar többségűek lesznek, így a magyar érdekeket hatékonyabban lehet majd érvényesíteni.”

Testvérkapcsolat, de ne csak papíron

„Ehhez a mi alapítványunk, az Integratio is igyekszik hozzátenni a maga részét, most azzal, hogy a megyei önkormányzattal együttműködve sikeres pályázatot vitt véghez Inpress néven, serkentve

a határon átnyúló médiaegyüttműködést

. Egyébként a szomszédos megyék és a két nemzet közeledését is szolgálja a mi pályázatunk és az ehhez hasonló kezdeményezések, hiszen közös érdekünk, hogy az a vidék, ahol élünk, fejlődjön. Szeged és Temesvár, illetve Csongrád és Temes megye között van ugyan egy testvérkapcsolat, de ennek az a legfőbb problémája, hogy eddig főként csak papíron létezett. Szép mondatokba van öltve a testvérség, a városi, megyei elöljárók aláírtak ilyen-olyan nyilatkozatokat, de még mindig várat magára, hogy valós tartalommal töltődjön fel e kapcsolat a megyék és városok között. Akkor serkenhet igazán ez az együttműködés, hogyha az önkormányzatok, motorjaivá válnak a folyamatnak, az ügy élére állnak, és a kulturális-oktatási intézmények, az egyház s a civil szféra, szakmai szervezetek ráülnek erre a hullámra” – így Toró T. Tibor.