Németh: a kereskedők nem nyerészkedni akarnak

Megírtuk, hogy amennyiben a szegedi közgyűlés december 10-i ülésén elfogadja a Fidesz-KDNP frakcióvezetőjének,

Bohács Zsoltnak

az indítványát a Mars téri piac körüli helyzet rendezésére, s egyéb jogi probléma nem merül föl, akkor az Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) aláírhatja a belváros-rehabilitációs projekt támogatási szerződését, s Szeged megkaphatja a mintegy 2 milliárd forint uniós pénzt. Az NFÜ vezetőjével,

Petykó Zoltánnal

folytatott tárgyalások után a felek abban maradtak, hogy a képviselő beterjeszt egy indítványt, melyben a város vállalja, hogy elkülönít 30 millió forintot a perben álló kereskedők részére az esetleges kártérítés megállapítása esetére. Ha ezt a testület elfogadja, s egyéb jogi akadály nem merül föl a szerződés aláírásával kapcsolatban, akkor az NFÜ átutalja az uniós támogatást. A cikket követően az egyik perben álló kereskedő küldött nyílt levelet szerkesztőségünkbe, amit alább változtatás nélkül közlünk.

Tisztelt Szerkesztőség!

Önöknél megjelent, hogy a Belvárosi Beruházás Támogatási Összegét a város megkaphatja azon közgyűlési döntés alapján, ha megszavazzák a 30 millió forintos kártérítési összeg elkülönítésével. Ez idáig rendben is volna. Szíve joga a városnak eldönteni, hogyan akarja a problémát megoldani, és szíve joga az NFÜ-nek, hogy e megoldást elfogadja-e vagy sem, ezzel a permentesség kérdése megoldódott-e. De mivel itt direktben, vagy sejtetve az jön le a közvélemény felé, hogy mi túlzott követeléssel, nyerészkedés vágyból zsaroljuk a várost, kérjük e levelem szó szerint történő közlését, mert megillett minket véleményem szerint az álláspontunk közlése, ne csak egyoldalú tájékoztatás legyen. A tájékoztatás így lenne korrekt. A jogerős döntésig a bírósági ítéletet nem kívánjuk értékelni, inkorrekt lenne, hiszen mindkét fél azt olvassa ki az elsőfokú ítéletből, ami neki kedvező, vagy annak tűnik. Én személyesen is tisztelem mind Bohács Zsoltot, mind B. Nagy Lászlót, sőt, magánvéleményem, hogy jó polgármestere lenne Szegednek. Aki ismer, tudja, nem kenyerem a hízelgés, de ezt azért is vagyok kénytelen leírni, mert már telefonon is érdeklődnek tőlem, hogy most nekimegyünk a Fidesznek is? Miért, mi nekimentünk az MSZP-nek? Ha így sarkosít valaki, az csak a saját véleménye legyen. Mi egy ügynek mentünk neki, arról meg egyáltalán nem tehetünk, hogy politikai adok-kapok játék lett belőle, nem egyszerű polgári per, hanem politikai jelleget öltött. Az a 30 millió forint, amiről szó van, vérmérséklet kérdése, kinek mit, mennyit ér, mire elég, mire nem, egyáltalán megoldást jelent-e a kialakult helyzetre. Ebben nem szeretnék állást foglalni. Egyet tudni kell: annak idején Nagy Sándor, a város nevében hivatalos egyeztetésen hasonló ajánlatot tett, akkor sem tudtak meggyőzni minket, hogy e megoldás miért jó a számunkra, hiszen csak újabb pereket generáló ajánlat volt. Most is ugyanez a problémánk volt, B. Nagy ajánlata hasonló szituációt teremtett volna. Nem csak összegszerűségében, hanem jogi szempontból volt érthetetlen, azon felül, hogy azt sem közölte kinek a felhatalmazásából jár el. Mi úgy tudtuk, hogy tájékozódik, nincs felhatalmazása arra, hogy velünk hivatalosan tárgyaljon. Megígérte, hogy a peres társunk megállapodását megszerzi, és elfogadta, hogy az tárgyalási kiindulópont. Azóta sem teljesítette ígéretét. Sőt, beszélgetéseink során megértette, hogy miket sérelmezünk, felfogta, hogy milyen mértékű kárunk keletkezett, de ő sem tért el a Nagy Sándor-féle ajánlattól, sőt kifejezetten elismerte, hogy csak a peres utat látja megoldásnak. Magam részéről felvetettem, hogy a vitát szakértő oldja meg. Fogadjunk fel mindkét fél számára elfogadható szakértőt, nézzük meg, jogilag mi követelhető, és az általa megállapított összeghez kössük magunkat. Ez az ajánlatom süket fülekre talált. Tehát, innentől kezdve senki ne vádoljon minket nyerészkedéssel, mert az nem felel meg a valóságnak! Szeged, 2010. november 26.

Németh János Felépítmény-tulajdonos