A Zöld Baloldal szegedi szervezetének vendége volt a Dugonics téri Orange Caféban Tamás Gáspár Miklós filozófus. TGM szerint minden politikai kezdeményezés a világ megváltoztatására irányul. Ha szemügyre vesszük a mai társadalom terheit, erkölcsi bűneit, egyre világosabbá válik, hogy a politikai változás elkerülhetetlen. Megalázó a politikai megváltoztathatatlanságba való beletörődés, passzivitásunkkal nem lehetünk cinkosok, erkölcsi kényszer diktálja, hogy felemeljük szavunkat, lázadjunk, szembehelyezkedjünk a mai társadalom hamis értékrendjével, ne fogadjuk el a polgári demokráciát, a felsőbbségi államot, a város-falu, a szellemi-fizikai, a szegények-gazdagok ránk kényszerített, hazug ellentétpárjait. A mai kelet-európai társadalmakat tönkretette a gazdasági válság, nem is annyira a mostani, mint a ’90-es évekbeli, a rendszerváltás idején, amikor a munkahelyek fele megszűnt, a gazdasági javak megsemmisülése pedig felért a II. világháborús pusztítással. Egyre világosabbá válik, hogy a válság határozza meg a rendszer jellegét, s a legelvadultabb egyenetlenségre épül: olyan kapitalizmust hozott létre, amelyben a termelésből kizárt milliók élnek a társadalom peremén, és képtelenek segíteni maguknak. A rendszerváltáskor munka és jövedelem nélkül maradt rétegeket egymás után érik a csapások, az ország két részre szakadt, potenciális polgárháborús helyzet uralkodik. TGM: a mostani kormányt el kell kergetni
Megengedhetetlen és elfogadhatatlan, hogy ilyen fejlett technikai infrastruktúrával rendelkező országban az állampolgárok jelentős része éhezik, több mint 100 ezer gyerek alultáplált, télen pedig emberek fagynak meg. TGM megoldást a munkától független alapjövedelemben látja, hiszen a törzsi társadalmakban sem engedték meg, hogy tagjaik éhen haljanak, az öregek és az idősek magukra maradjanak. Ma Magyarországon egyre kevesebb ember dolgozik egyre többet – rendkívül alacsony bérekért. A nemzetközi pénzügyi rendszerek diktálnak, irreálisak az elvárásaik, minden igyekezetük a fogyasztás lenyomására, a kisember agyonadóztatására irányul. 1990 óta minden kormány ezt a politikát követte. Fordulatra van szükség, méghozzá sürgősen. TGM szerint semmiről sem szóló, különös választási kampánynak vagyunk a szemtanúi, az a látszat keletkezik, mintha minden fontos kérdés előre eldőlt volna. A mostani kormányt el kell kergetni, menniük kell, nem kár értük, de mi jön helyettük? A jobboldal nem nyilatkozik, nem akar szavazatokat veszíteni, eszükbe sem jut konzultálni a közvéleménnyel. Politikai álláspontjuk nagy része aggasztó, miközben az emberek elfogadják, hogy nincs más alternatíva. Sem keleten, sem nyugaton nem látni annyi kétségbeesett, boldogtalan, reményvesztett, rosszkedvű egyént, mint nálunk. A regnáló politikai pártok erre kizárólag olyan választ adnak: kövess engem, s meglátod, jobb lesz. A filozófus szerint semmi sem utal erre, akik nem rendelkeznek tőkével, nincs mit befektetniük, nincsenek részvényeik kötvényeik, bankbetétjeik, javítani sem nagyon tudnak helyzetükön. Nem létezik olyan intézményrendszer, kormány, párt, amely erre képes lenne. Ennek ellenére nem szabad belenyugodni az igazságtalanságba, fel kell lázadni az igazságtalanság, elnyomás, szenvedés ellen még akkor is, ha ez a küzdelem néha Don Quijote-inek tűnik. Bátorítást jelenthet az ellenállás hangja, erőt ad, amikor az emberek hajlamosak rossz helyzetük, sanyarú sorsuk miatt magukat okolni. Az egyén azért boldogtalan, mert elnyomó, kizsákmányoló a társadalom, igazságtalan és irracionális vele szemben. A növekvő nyomor és kegyetlenség az önzés felé viszi a világot, mely az ökológiai katasztrófába rohan, háborúk felé tart. Aki a tőkés felhalmozásban nem tud részt venni, azt parazitának tüntetik fel. Generációkkal szemben folyik bűnös propaganda. Romániában komolyan felmerült a kérdés, nem kell-e megvonni a szavazati jogot a nyugdíjasoktól. Aki nem termel, ne is szavazzon. Felháborító, ez a sajnos nálunk is egyre terjedő nézet, ki kell hangosan mondani, szégyen, hogy ilyen valakinek egyáltalán eszébe jut. Ezekről a témákról beszélve talán egy kicsit el tudjuk érni, hogy változzanak a viszonyok, fogalmazott illúziók nélkül TGM. A filozófus vitaindító előadása után a közönség kérdésekkel halmozta el a neves gondolkodót.
