Lófara: a városvédők levele Kasza Péter Ferenchez

A múlt héten beszámoltunk róla: a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság egyhangú döntésével kimondta: a III. Honvéd Huszárezred emlékműve és környezete kegyeleti emlékhely, s erről tájékoztatta Botka László polgármestert. Cikkünkhöz kapcsolódva több hozzászólásban is kifejtette jogi szakvéleményét Kasza Péter Ferenc, az SZTE Állam- és Jogtudományi Kar adjunktusa. V. Szilágyi Árpád, a Szegedi Hagyományőrző és Városképvédő Egyesület elnöke nyílt levelet intézett az egyetemi oktatóhoz, melyet alább közlünk, azzal, hogy természetesen Kasza Péter Ferenc válaszának is helyet biztosítunk majd portálunkon.

Nyílt levél Dr. Kasza Péter Ferenchez Tisztelt Adjunktus Úr!

A Szegedi Hagyományőrző és Városképvédő Egyesület elnökeként válaszolok a július 10-i hozzászólására a SZEGEDma.hu internetes újság 3. Honvéd Huszárezred emlékművével kapcsolatos cikkéhez. Ön azt állította, hogy „véres kardként” mutogattuk a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság átiratát, amit dr. Botka László polgármesternek küldtek és amelyben közölték a Bizottság 47. sz. Határozatát, mely szerint „a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság egyhangúan ellenzi a szegedi 3. Honvéd Huszárezred emlékművének áthelyezését a jelenlegi helyéről, valamint megbízza a Titkárságot, hogy az állásfoglalásról tájékoztassa a szegedi polgármestert”. Július 9-i sajtótájékoztatónkon ezt a levelet azzal a céllal mutattuk be, hogy a Bizottság határozatát megismerhesse a város lakossága is. A Délmagyarország c. napilap július 11-én tömören és érthetően írt erről az eseményről, lehet, hogy ez elkerülte az Ön figyelmét. Ön feljogosítva érzi magát arra, hogy bonckéssel feldarabolja az átirat betűit? Az Ön értékrendjében úgy tűnik, csak olyan közigazgatási, polgári jogi és büntetőjogi határozatok léteznek, amiktől az emberek többsége általában csak viszolyogni szokott. Ön nyilván csak ezt oktatja az egyetemen. Létezik azonban olyan megközelítés is, ami a törvény betűjén túl ismeri annak szellemét és erkölcsi tartalmát is. Ilyen megközelítéssel élt a Bizottság, amikor közölte Határozatát a város polgármesterével és kérte bölcs belátását a döntéséhez. Az én véleményem szerint példaértékű ez a levél, és úgy gondolom, hogy joghallgatókat is inkább ebben a szellemben kellene oktatni, hogy ne lelkiismeret nélküli paragrafusrágók, hanem olyan jogász emberek kerüljenek ki az egyetemről, akik a jogot nem az erkölcs meghazudtolására, hanem érvényesítésére használják. Az Ön képességeit nem ismerem, de nem biztos, hogy rendelkezik olyan tudással a kegyelet tárgyában, hogy annak alapján tagja lehessen a Kegyeleti Bizottságnak. Ezért igen visszatetsző, ahogy Ön kioktatja a törvényi felhatalmazással működő Bizottságot. Az ügynek már nagyon sok részlete napvilágot látott, köztük az is, hogy eddig milyen, finoman szólva kétes jogszerűségű lépések történtek ebben az ügyben és az is, hogy ezeket milyen súlytalan és átlátszó érvekkel próbálják mentegetni azok, akik ezeket elkövették. Érdekes módon ezekről a Jogi Kar egyetlen oktatójának sem volt mersze nyilvánosan megnyilatkozni, csak bennünket, a helyi hatalom védőszárnyai alá nem tartozó civil szervezetet próbálnak fensőbbségesen kioktatni. Tisztelt Adjunktus Úr! Ha Ön ismerné az ügyben keletkezett összes iratot, akkor megérthetné az összefüggéseket és láthatná a törvények és egyéb jogszabályok kijátszását és semmibe vételét az ügyben eljáró egyes személyek részéről, akiknek most ön akarva-akaratlan prókátorául szegődött. Láthatná azt is, hogy szellemi életünk hány kiválósága adta írásba, hogy azonosul a mi véleményünkkel, és tudhatná, hogy egy felmérés szerint a város lakosságának 80 %-a az emlékmű helyén hagyását támogatja. Akkor talán nem abban a szellemben oktatna az egyetemen sem, amiről hozzászólása tanúskodik.

Szeged, 2009. július 14.

Őszinte tisztelettel:

v. Szilágyi Árpád városvédő polgár a Magyar Kultúra Lovagja