Gazdaság: Mérgezett hitel, mérgezett társadalom

Fodor István villamosmérnök, a Szél Kálmán Alapítvány kuratóriumának elnöke, 1998-ban az év menedzsere, alapításától, 1991-től az Ericsson Magyarország vezérigazgatója, majd 2002-től 5 évig a vállalat elnöke, 2008-tól a Sólyom László által felkért Bölcsek Tanácsának tagja Szegeden járt. Felkértük, hogy neves gazdasági szakértőként értékelje a kialakult válságot, és vázolja a kiút lehetőségeit.

- Hogyan jutott el a világ viszonylag rövid idő alatt ilyen mély gazdasági, pénzügyi és morális válságba?

- A válság kiváltó okainak megnevezése nélkül nem lehet hiteles és hatékony megoldásról sem beszélni - véli a kiváló szakember. - A kilencvenes évekig a világ fele el volt zárva egymástól. Az információs társadalom és a globalizáció megjelenésével a folyamat megváltozott: felgyorsult a verseny, felpörögtek az események, a világ szinte máról holnapra kinyílt, átalakult az emberek életmódja, kommunikációja, az átrendeződéssel egyetemben szemtanúi lehettünk a versenyképesség ugrásszerű megnövekedésének, a költségérzékenység diktátumára pedig megnyíltak a határok, átszerveződtek a társadalmi struktúrák. Az új világrendből mára új káosz keletkezett, az egyetlen üdvözítő jelszó a gyorsabban, olcsóbbat, többet lett. A '90-es közepéig szárnyalt az USA gazdasága, majd a XXI. század elején megjelenik a világ színpadán 2 új nagyhatalom: az olcsón gyártó Kína és a szolgáltató India, ugyanakkor a régiek, Japán és Európa is, versenyben szeretne maradni. Miközben az EU népessége csökken, óriási különbségek tapasztalhatók a tagországok között, ami bénítja a versenyt, Kína viszont 700 milliárd dollárral és 700 száz céggel Afrikában veti meg a lábát, és szélsebes terjeszkedésbe kezd. A túlpörgő gazdaság motorja a tőzsde, amely a gazdaságban meghatározó és szükséges szerepet töltött be a XX. században, de mostanra a válság kialakulásában is oroszlánrésze lett. A tőzsdéken forgó pénzek 60-65 százaléka pénzügyi alapok kezében van, amelyeket a minél nagyobb profit reményében, arctalan brókerek serege kezeli. A trükkök és manipulációk eredményeként az elmúlt 1-2 évtized alatt - sokszor indokolatlannak tűnő módon - jelentősen nőtt a tőzsdéken jegyzett gazdaság értéke. Elvált egymástól a hozzáadott és a valódi érték, aminek következtében fiktív érték jött létre, ezért előbb-utóbb lufiként ki kellett durrannia. A másik oldalon az információs társadalom folyományaként megjelent a fogyasztói társadalom, amely a bulvár média által gerjesztett hamis értékek és irreális vágyak felturbózásával az elérhetőség látszatát keltette az olvasókban/nézőkben. Ebből keletkezett a fékevesztett eladósodás, az USA kormánya által is támogatott lakásvásárlási láz. A bankok nyakló nélkül helyezték ki a nagy kockázatú pénzeket, hiteldömping alakult ki, a következményekkel akkor senki sem törődött. A menedzserek és bankok felelőssége óriási. Ők akkor is folytatták, csinálták tovább, amikor látszott, az egész hiteltömeg be fog dőlni. Hogy elkerüljék a látványos bukást, feldarabolták és „becsomagolták" a mérgezett hiteleket és követelésként eladták más, profitéhes bankoknak, átverve így a fél világot. Amikor a hatalmas pénz elérte a kritikus tömeget, robbant, bedőltek a hitelek, pénzügyi és gazdasági világválság vette kezdetét.

- Mégis hová lett a temérdek pénz? A dollár milliárdok és trilliárdok?

- Hitelként beépültek azokba az ingatlanokba, autókba, amelyeket egyre többen nem tudtak visszafizetni -

Hogyan érinti mindez Magyarországot?

- A rendszerváltáskor az emberek többsége azt remélte, kb. 30 év alatt eljutunk az európai fejlett országok színvonalának közelébe. Most az idő kétharmadánál tartunk, és azt tapasztaljuk, nemhogy közeledünk, de egyre távolabb vagyunk az oly annyira óhajtott nyugati színvonaltól. 2001 és 2002-ben a célok között szerepelt az euró 2007-ben történő bevezetése, az adósságállomány csökkentése, 300-400 milliárd forint pénzügyi tartalék képzése, a szociális biztonság megteremtése, miközben a társadalom egy részének határozott jövőképe is volt. Mit látunk 2008-ban? Demokráciadeficitet, tanácstalanságot, hangosan meghirdetett 7000 milliárd forintos uniós támogatást, csődmentő IMF-hitelt, növekvő munkanélküliséget, burjánzó korrupciót, totális gazdasági és társadalmi csődhelyzetet.

-

Hogyan jöhetett mindez létre, amikor Magyarországra nem érkeztek mérgező hitelek, mint Izlandra, és nálunk nincs is kifejezetten ilyen jellegű pénzügyi, csak gazdasági válság?

Tovább kérdezhetek: Hogyan nőhetett az adósság 90-100 milliárd dollárra, hogyan szabadulhatott 300 forint fölé az euró árfolyama, minek következtében csökkent a GDP, miért takarta be a világválság a magyar válságot? A világban uralkodó krízist könnyű diagnosztizálni: a hitel- és a tőzsde-lufi és a mindehhez asszisztáló gazdaságpolitikák a főszereplők. És nálunk? Figyelmeztette-e valaki az embereket a devizában történő eladósodás veszélyeire, ösztönözte-e a kormány a lakossági megtakarításokat? Nem. Észtország és Szlovénia példája ékesen bizonyítja a 2 teljesen különböző hozzáállást. A liberális gazdaságpolitikát folytató Észtország - a piac által vezérelve hulljon a férgese jelszóval - nyakig eladósodott, a csőd szélén áll csakúgy, mint Magyarország, míg Szlovénia a konzervatívabb, óvatosabb politikát folytatott, egy kicsit követve a szonszéd Ausztria stílusát. A kormány ott akart és tudott esélyegyelőséget teremteni, dinamizálni a gazdaságot, el is kerülte a mély válság. Ha a kormánynak van stratégiája, a többség által támogatott nemzeti programja, ismertek a célok és eszközök, könnyebb a kilábalás is. -

Nemcsak a gazdaságban, a fejekben is változásokra van szükség. Egyetért ezzel?

- Teljes mértékben. Az elmúlt években sokat romlott a társadalmi tudat. A példák, a következmények nélküliség, a könnyű érvényesülés, a hazugság legalizálása, a felelősségtudat és a lelkiismeretfurdalás jellemző hiánya, mind-mind napjainkban a társadalom tehertételeként jelentkezik. Korrupt, karrierista, protekcionista, érzéketlen, számító, szociálisan aberrált, értéknélküli, manipulálható az egyik oldalon és tisztességes, európai viselkedésnormák a másikon. Hogy áll a magyar társadalom e két csoport számbeli arányával? Van-e különbség, ha például magunkat Ausztriával hasonlítjuk a szokásos módon össze? Az arányok beli különbség gyors csökkentése az egyik legnagyobb feladat ma Magyarországon. Nincs olyan mély gödör, amiből ne lehetne kijönni, a mai állapotok megváltoztatásához nem elég kozmetikázni és pusztán korrekciókat végezni, elengedhetetlen a szakmai kompetencia és elkötelezettség, továbbá a civil szervezetek helyzetbe hozása. A hitelességgel és a bizalommal tovább nem lehet játszani. Semmilyen hatékony változás nem történhet meg a beruházások növekedése, a közigazgatás, a társadalmi tudat átalakítása és a korrupció letörése nélkül. Egyszerre kell válságot kezelni és az építkezést is elvégezni, mert kifutunk az időből, és végzetesen lemaradunk. Van fejlesztési tervünk, amibe a Brüsszeltől kapott pénzeket pakoljuk, léteznek projektek, listák, de hol van az a nemzetfejlesztési terv, amely olyan területeket is tartalmaz, amelyek nem szerepelnek az Unió támogatási listáján? Hol van az a stratégia, amelynek sokkal átfogóbban kellene irányt mutatnia, jövőképet felvázolnia. A változás megtörténhet 5-10 év alatt, csak mindannyiunknak akarnia kell, és természetesen mindenkinek tennie is ennek érdekében.