EP 09 szubjektív 01 - (Még csak nem is!) futottak még…

Május eleje óta gőzerővel folyik a kampány - 2004 után második alkalommal tartanak hazánkban európai parlamenti választásokat. Június 7-én tíz párt nyolc listájára adhatjuk le voksunkat. Kollégánk, Haág Zalán sorozatában az erőviszonyokat elemzi majd a következő hetekben. Az első részben azokról olvashatnak, akik már a kopogtatócédula-gyűjtésnél elbuktak.

28-ból 10

Az európai parlamenti választáson való induláshoz a pártoknak először nyilvántartásba kell magukat vétetniük az Országos Választási Bizottságnál (OVB). Ezzel 28 párt próbálkozott. Már az első, tulajdonképpen formálisnak tűnő akadálynál is elvérzett egy alakulat: a Szent Koronát Szolgálók Szövetsége nyilvántartásba vételét ugyanis az OVB megtagadta. De olyan, a nyilvántartást sikerrel abszolváló pártokra sem szeretnék ezúttal túl sok szót vesztegetni, mint a szegedi székhelyű Pajzs Szövetség vagy az Amerikából hazatelepült seriff(helyettes?) által gründolt Magyar Republikánus Politika Párt. Ezeknek a választáson való tényleges indulása amúgy se fenyegette törékeny demokráciánkat. Ahhoz ugyanis, hogy valamelyik párt elinduljon a megmérettetésen, az összes magyarországi választópolgár mintegy egynegyed százalékának (húszezer embernek) az (érvényes) ajánlószelvényét kell(ett) egy hónap alatt összegyűjtenie. Így végül a 27 szervezetből tíz párt nyolc listája (két-két párt közös lajstromot állított) indulhat csatasorba 2009-ben a hazánknak járó uniós parlamenti helyekért.

Kísérletek a balos szavazók elhódítására

Minden korábbinál erőteljesebb szervezkedés indult meg annak érdekében, hogy a szocialista-szociáldemokrata voksok ne számítsanak az MSZP privilégiumának. Ám a körülmények szerencsétlen összjátéka (vagy talán a szocialista párt hathatós aknamunkája) miatt végül az MSZP ismét egymaga kísérelheti meg egy táborba terelni a potenciális középbal szavazókat. Eddig hazánkban egyszer volt uniós parlamenti választás, így akkor járnánk el a legkorrektebb módon, ha a mostaninak az eredményét az öt évvel korábbihoz hasonlítanánk. Ám a többség természetesen nem a 2004-es csata visszavágójának, hanem az előttünk álló országgyűlési választások főpróbájának tekinti az idei EP-szavazást. Az öt évvel ezelőtti résztvevők közül nem indulhat a választáson a „történelmi" (tehát nem posztkommunista) Szociáldemokrata Párt. Ám az SZDP indulása önmagában még nem rendítette (volna) meg az igencsak megcsappant támogatottságú MSZP-t. Viszont a jórészt (ex)szocialista párti tagokból és képviselőkből verbuválódott Magyarországi Szociáldemokrata Párt szervezkedése annál inkább aggodalommal tölthette el a kormánypárt korifeusait (hiszen már egy-két százaléknyi baloldali szavazó „leszalámizásán" is mandátum múlhat idén csakúgy, mint jövőre). Ám a Centrummal kötött frigy egyelőre nem hozta meg az eredményt: az MSZP sikeresen blokkolta az új baloldali erő színre lépését. (Az MSZDP-Centrum-szövetség szegedi vonatkozása, hogy a magyarországi szociáldemokraták országos vezetésében helyet foglal

Beck Zoltán

önkormányzati képviselő, a Centrum országos elnöke pedig egy korábbi szegedi városanya,

Pászti Ágnes

. Mindketten tanácsnokként voltak tagjai 2002 és 2006 között a

Botka László

nevével fémjelzett városvezetésnek, hogy azután az MSZP helyi erős embere - nem túl európai módon - kiadja az útjukat.) A részben ugyancsak egykori MSZP-s és SZDSZ-es szavazatokra hajtó másik baloldali erőt hasonlóképpen kudarc érte. A szakadár munkáspártiak, korábbi zöldek és

Tamás Gáspár Miklós

alapította Zöld Baloldal kis híján valóban listát állíthatott. De hiába volt meg a kellő számú ajánlószelvényük, nem kapták meg időben a bíróságtól a párt bejegyzéséről szóló végzést, így az OVB megakadályozta indulásukat.

A MIÉP Mohácsa

A kopogtatócédula-gyűjtés talán legnagyobb vesztese viszont - a párt hivatalos magyarázkodásai ellenére - a Magyar Igazság és Élet Pártja (MIÉP). 1993-as megalakulása óta a Csurka István örökös elnöklete alatt működő nemzeti radikális alakulat minden országos választáson el tudott indulni, és mindig átlépte az állami támogatásra jogosító egy százalékos küszöböt (2006-ban Harmadik Út néven a Jobbikkal közösen értek el 2,2 százalékot). Sőt, 1998 és 2002 között az Orbán-kormány jobboldali (nem túl harcos) ellenzékeként a magyar parlamentben is szerepelhetett. A 2004-es EP-voksoláson 2,35 százalékot szerző MIÉP bukása legkésőbb 2006 ősze óta tart. A Jobbikkal való összeveszés (ami az állami támogatáshoz való hozzájutást is évekig késleltette), egykori politikusainak tömeges elvándorlása a másik nemzeti radikális pártba, a fővárosi és több vidéki városi közgyűlésből (lásd Szeged) való kiesése (2006 ősze) után most úgy tűnik, a párt sorsa végleg megpecsételődött. A Magyar Gárdával, sok fiatallal,

Morvai Krisztinával

, sőt Fidesz-ellenességgel harsányan a radikáljobbos voksokra rárohanó Jobbik az, amelyik végleg kiszoríthatja a „puhábbnak" (polgáribbnak?) számító MIÉP-et a politikai jobbszélről, ezáltal a magyar politika fősodrából.

(Folytatjuk)