Húsvéti készülődés a piacon – Idill és indulat

Rengetegen vásároltak szombaton a Mars téren. Húsvétra készültek az emberek, amit az eladók kihasználtak, felverték az árakat. A rutinos vásárlók nem dőltek be, hiszen mindenből lehet alkudni. Kilenc és tíz óra körül megtapasztalhattuk, milyen is az a repülő retekcsomó, és láttunk verekedést is. Kicsit indulatosra sikeredett ez a húsvéti készülődés abban az órában.

Kígyózó sorok a kenyeresek előtt, alkudozó vásárlók a kofáknál, pultra támaszkodó borisszák az Irén csarnokban. Szokásos szombati idill a szegedi Mars téri piacon. Húsvét előtt annyiban különbözött a látvány, hogy sokkal többen passzírozták egymást a sorok között, mint egy unalmas szombati bevásárláskor. Érezték is az árusok, hogy most behozhatják az eddigi bevételkiesést. Rendesen megnyomták a ceruzáikat, amikor árakat karcoltak a cédulákra. A húsvéti sonkához illő, piros pozsgásan vigyorgó retek csomójáért volt, ahol elkértek 200 forintot is. Mivel tudott többet ez a retek, mint társai?

Férges, mint a kormány!

„Bombabiztos ez fiatalúr, ebben kukacot nem talál" - kínálta portékáját

Kenderesi Józsi

bácsi. Kicsit odébb viszont éppen a retek körül tört ki a csetepaté. „Olyan férges a maga retke, mint a kormány, adja vissza a pénzemet" - harsogta egy asszony és, visszahajította a többi közé a két csomó retket. Száznegyven forintja bánta, hiszen pénztártól való távozás után a Marson sem fogadnak el reklamációt. „Ne hagyja itt a retket jó asszony" - rikoltozta a vérmes vékonyka eladó, és a két csomó retket utána vágta a sarkon forduló vevőnek. Egyébként nyugodt volt még reggel kilenc körül a hangulat, a húsvétot a rengeteg szép virág jelezte, no meg az a tojásáradat, ami hegyekben állt a pultokon. Huszonöt és harmincöt forint között tartották a tojások darabját. A drágábbnál sosem felejtették kiírni az ár mellé: friss. Nem gondolná az ember, hogy az olcsóbb romlott lenne, de egy kettőből kikandikált már a tojássárgája. Persze ezek gyorsan kikerültek a többiek közül, hiszen rontotta volna a húsvéti hangulatot, no meg az üzletet.

A paradicsom arcpirítóan drága volt: 650-980 forintig kínálták kilóját. Titulálták fürtösnek, édesnek, parinak, földinek, de melyik volt az igazi földben termelt paradicsom? Melyik került ki a háztáji birtokról és melyik valamelyik multiból? A rutinos vásárlók tudták hova kell menni, melyik paradicsom nem rontja majd el a húsvéti sonka ízét. Már ha lesz az asztalon. A hentesek ugyanis sopánkodtak. Az idén minden eddiginél kisebb volt a forgalom.

Nincs pénz az igazi parasztsonkára

„Gyenge minőségű 'multisonkára' fanyalodnak rá az emberek. Nincs pénzük az igazi parasztsonkára" - hallottuk az egyik hentestől. Egy úr elárulta: családja fél disznót vett. Házhoz hozták, kilóját 500 forintért adták. Így megérte vásárolni. Nem túl szabályos, de ki törődik vele. Örültek, hogy találtak még magyar disznót. A férfi úgy hallotta, tömegével viszik ki a gazdák Romániába a magyar pocákat. Ott megéri eladni. A magyarnak meg marad, a ki tudja milyen tápon nevelt, gyorshizlaldában felfújt külföldi lufisertés. A kosarakból a fonott kalács sem maradhatott ki. Megdöbbentő áron kínálták kilóját: 520 forintért. Megkóstoltuk. Bár csak ne tettük volna, a fűrészporból gyúrtnak jobb íze van. Persze lehet még találni igazi kemencében sültet, de annak dupla az ára. S hogy sajnos ne maradjon ez a húsvét se balhé nélkül, arról az autóbusz megállóhoz közeli piaci kocsma előtt gondoskodtak a nem éppen vásárolni betérők. Két roma fiatalember szólalkozott össze úgy 10 óra körül. Először ordibálás, majd verekedés követte vitájukat. Néhány asszony próbálta szétválasztani a dulakodókat, de nem jártak sikerrel. Kisebb tömegverekedés alakult ki, a roma asszonyok is hajba kaptak. Jó negyedóra múlva megjelentek a biztonságiak és egy rendőr. A harcolók egyik fele minden igazoltatás nélkül elhajthatott a kocsma előtt parkoló autóval, míg a többiek a közeli nagy csarnokba távoztak. Az egyik árus csak ennyit jegyzett meg: mindig akkor érnek ide a rendőrök, amikor már vége a balhénak. „Szép húsvétot!" - köszöntötték egymást az emberek, miután végignézték a harcművészeti bemutatónak nem nevezhető bunyót.