Kinek az érdekeit képviseli a szegedi városvezetés?

Lakótelepet építene a városvezetés a Bakay, Huszár, Rigó, Mura utcák által határolt, korábbi ipari területen úgy, hogy a besorolási övezetet megváltoztatva a környékre jellemzőnél lényegesen magasabb épületeket emelne. Több mint 600 lakást terveznek a 4-5 szintes épületekben, amit úgy kívánnak kivitelezni, hogy az itt élők véleményét figyelembe sem veszik. Az őslakók nem a lakópark kialakítása ellen tiltakoznak, csak azt szeretnék, ha a jelenleg megengedett és érvényben lévő 6-9,5 méteresnél nem épülnének magasabb épületek, és nem változna meg gyökeresen a terület kertvárosi jellege. Lakossági fórumon az érintettek erélyesen hangot is adtak véleményüknek.

Hiába sorolta a tervváltoztatással járó előnyöket, dicsérte a megnövekedett zöldterületet, a szélesebb utcákat, magasabb épületeket a város alpolgármestere,

Nagy Sándor, Sz. Fehér Éva

városi főépítész asszony és

Takács Máté

tervező, a nagy számban megjelent dühös lakók hajthatatlanok maradtak a csütörtök esti lakossági fórumon. A régóta húzódó ügy fontosságát bizonyítja, hogy sok prominens politikus is megjelent mindkét oldalról:

Gyimesi László, Kohári Nándor

(Fidesz),

Lauer István, Szondi Ildikó

(MSZP), sőt országgyűlési képviselők is,

Nógrádi Zoltán

(Fidesz) és

Sándor Klára

(SZDSZ) személyében. Röviden összefoglalva: a lakók élhetőbb viszonyokat követeltek, maradjon meg az ötös besorolási kategória és a 9,5 méteres beépítési magasság, ne zsúfoljanak be ekkora területre közel 2000 új lakót, és a telek beépítettsége ne legyen több 43 százaléknál. A vita során mindinkább nyilvánvalóvá vált, hogy a városvezetés nem a lakók érdekeit képviseli, sokkal inkább a befektető szempontjait tartja szem előtt. A bekiabálásoktól, személyeskedésektől, kommunistázástól sem mentes, indulatos disputát Nógrádi Zoltánnak, Mórahalom polgármesterének sikerült kis időre csillapítania „Mintha hátsó és titokzatos érdekek mentén süketek párbeszéde folyna” – állapította meg a térség országgyűlési képviselője. A lakótelep kiépítésével körülbelül 2000 ember fog ideköltözni, megnövekszik az autók száma és a forgalom is, egy kisebb falu lakossága zsúfolódik össze viszonylag kis helyen. Ennyi emberre óvoda, iskola, bölcsőde, templom, gyógyszertár stb. építése is szükségessé válik. Jogi lehetőségek kihasználásával az itt lakóknak kell elérniük, hogy ne változzon a városrész életminősége, ne nőjön a beépítési százalék és az épületek magassága se menjen 9,5 méter fölé. „Csak az történt, hogy a befektető készíttetett egy tervet, kiszámolta, mennyivel érhető el tisztességes hozam, a város pedig hozzá igazította a terveket. Hatalmi eszközökkel nem lehet átnyomni ilyen elképzeléseket” – mondta Nógrádi.

Záporoztak a kérdések, vádak, az alpolgármester pedig egyre halványabban és erőtlenebbül érvelve próbálta védeni a mundér becsületét. Sándor Klára országgyűlési képviselő felszólalása mentőövként hatott. „A város eme része mostohagyerekként volt elkönyvelve a múltban, ezért a mostani vitában a helyiek érdekeit kell fontosabbnak tekinteni” – mondta nem kis meglepetést okozva ezzel a hallgatóság körében. A tervezett 600 lakás megépítésével a terület kisvárosi jellege mindenképpen sérül. Az SZDSZ-es képviselő áthidaló javaslata, hogy ne változzon a beépítési terület nagysága, ugyanakkor kevesebb lakás épüljön és inkább a nagyobb alapterületű, 100-120 négyzetméteres ingatlanokat részesítsék előnybe. Akkor a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad. „Az itt élők érzelmi szempontból kiszolgáltatottak, mert előre nem tervezett meglepetés érte őket. Megpróbálom meggyőzni az alpolgármester urat, hogy fogadja el a lakók észrevételeit. Erőmhöz mérten magam is segíteni fogom az ügyet” – fejezte be Sándor Klára. Meg is tapsolták felszólalását. A fórumon a lakók az elején ismertetett követelésüket aláírásgyűjtéssel megerősítették, s arra az elhatározásra jutottak, hogy mivel prioritást nem kaptak, kompromisszumkészséget a város részéről nem tapasztaltak, folytatják akciójukat.