Nagyárvíz: A méltó emlékezést hiányolja Szabó László

Szabó László önkormányzati képviselő, a Szögedi Védegylet elnöke az elmúlt esztendőkben rengeteg kezdeményezést tett az 1879-es szegedi nagyárvízzel kapcsolatos emlékezet ébrentartásáért. Javaslatainak egy részét lesöpörte, másik részét kisajátította a szocialista-szabad demokrata városvezetés. Az elnök szerint a jelenlegi ünnepségek nem méltók a város múltjához, szellemiségéhez.

Még 2003. február 6-i keltezéssel nyújtotta be

Szabó László

(képünkön) azt az egyéni indítványát a szegedi közgyűlésnek, melyben árvíztörténeti emlékház (kiállítás) megteremtésére tett javaslatot. Elképzelése szerint az árvizet túlélt utolsó vályogházban, az úgynevezett Krikkay-házban lehetett volna kialakítani az emlékhelyet a Szegedet elsöprő, 1879-es nagyárvíz 124. évfordulója kapcsán. Indítványozta továbbá, hogy az évfordulót avassák hivatalos városi ünnepséggé, hogy az utókor méltón tiszteleghessen Szeged föltámadása előtt. „A Szeged életét egyszer s mindenkorra megváltoztató szegedi nagyárvíz 124. évfordulója közeleg. Egy méltó megemlékezés rendszeres és hivatalos városi ünneppé avatása régóta várat magára. Eleinte kisebb megemlékezéssorozat, később akár egy búcsújellegű karnevál-ünneppé duzzadhat korabeli ruhák, közlekedési formák megelevenítésével az idegenforgalmat is felpezsdítve. Iskolák közti futóverseny, lábtójáró (-futó) verseny, egész napos – a legkülönbözőbb csoportok erejét összemérő – úszóverseny (az uszodákban), délutáni tiszai mártózás és – a korabeli, rákövetkező napok hideg hangulatát megidéző – tábortüzeknél esti szabadtéri bográcsos főzéssel, szalonnázással… Az Árvízi emlékmű és a megsegítő városok emléktáblái által határolt kis tér a hivatalos rendezvények megfelelő kiindulópontja lehet. A rendezvényt éjfélkor – a korabeli, belvárosi menekülési útvonalnak megfelelően – egy fáklyás körmenet zárhatja a hajdani hajóhíd helyén álló régi hídon át, Szeged belvárosából Újszegedre. A későbbiekben az 'Árvíz-ünnep' kibővülhet 'Szeged Feltámadásának Ünnepé'-vé, a hagyományos szép tavaszköszöntő játékokkal pedig akár több napos 'Szögedi – Téltemető – Tavaszünnep'-pé” – fogalmazta meg a képviselő. Mint Szabó László a SZEGEDma.hu-nak elmondta, a hivatalos indítvány beadása utáni napon a Centrum és az SZDSZ a hely médián keresztül kisajátították ötletét. „Az SZDSZ saját indítványa akarta begyűrni az enyémet módosítónak, a fideszes

Szöllősi Béla

hívta fel figyelmüket a jogi képtelenségre: csakis a későbbi indítvány lehet a módosító, és nem fordítva! A szabad demokraták ezt követően megpróbáltak meggyőzni, vonjam vissza javaslatom; nem tettem. Aztán az EU-csatlakozáshoz közeledve a 125. évforduló méltó megünneplésének tervezetét elfogadta a közgyűlés, ezek után soha nem kaptam róla többé értesítést, már az első egyeztető ülésre sem hívtak meg. Olyan is lett:

Botka László

, a közismert komisszár celebrálta az ünnepet, és az országos pártkongresszusba torkollott, melyen az internacionálét harsogták” – így a Szögedi Védegylet elnöke. Szabó László még az indítványa elfogadását megelőzősen, a 2003-as évben maga szervezett ünnepséget az Árvízi emlékműnél a 124. évfordulón. A későbbiekben – mint megfogalmazta – teljesen kizárták a hivatalos ceremóniából. Állítása szerint komoly bakik is kísérték a 2004-es, már Botka László által dirigált városi megemlékezést: „Az egyetlen, amit majdnem jól átvettek az eredeti tervből, az a fáklyás fölvonulás volt, bár az irányt elvétették... Bizony nem a hajdani menekülés irányában vonultak Szegedről Újszeged felé az öreg (egykoron hajó-) hídon át, hanem a legnagyobb nézettséget biztosító kiskörúton. Ilyen a propagandagépezet.” A Szögedi Védegylet elnöke abban az esztendőben az árvíz évfordulóján a (maga indítványozta) fáklyás fölvonuláshoz kapcsolódóan fáklyás ladikozást szervezett a Tiszán

Paulovics Péterrel

, a Csemete társelnökével, amivel arra igyekeztek felhívni a figyelmet: 125 éve a sárvíz öntötte el Szegedet, 2004-ben pedig (Verespatak felől) egy ciános ár fenyeget. Az akcióról csak és kizárólag a Hír Televízió számolt be... A nagyárvizet túlélő – vélhetően – egyetlen, de máig álló (akkor már évek óta lakatlan) önkormányzati épületbe, a Krikkay-házba, a Palánk szívében árvízi emlékházat javasolt a képviselő. „Polgári demokráciákban, kulturált országok kulturált városaiban a hasonló kismúzeumok természetes igazgyöngyei az idegenforgalomnak. Ezt az épületet – a kulturált minta helyett – kb.11 millió forintért kiárusította a balvezetés” – mondja. Szabó László azonban „a Szeged-ellenes dózerpolitika” láttán sem adta föl: az árvíz előtti házak megőrzését (védelmét) és az árvíz szintjének mindegyiken emléktáblával való jelölését kezdeményezte. Miután a városvezetés „jegelte a dolgot”, egyik indítványához nem várt támogatóra talált az MSZP frakciójának vezetőjében: „A

Révész Mihállyal

közösen jegyzett indítványunkat a napsugaras házak megőrzéséről és védelméről elfogadta a közgyűlés. Révész Mihály érdeme ebben vitathatatlan, piszkálták is ért. Indítványunk nyomán 24 napsugaras ház (a még álló mintegy 100-ból!) immár védetté lett Alsóvároson. Őrzi Szeged egykori arculatát, az újjászületés emlékét. A többit most bontják a pénzpörgető újgazdagok, a zabolázatlan, tanulatlan és lelketlen ingatlancápák. A balvezetés asszisztál... Talán részesedik is?!” A Szögedi Védegylet elnökének egy másik, 2003. novemberi indítványa a Bertalan-emlékmű újjáépítésére irányult. Javasolta, hogy a város állítása helyre az 1903-ban a Tisza szabályozásának meghatározó alakja,

Bertalan Lajos

főmérnök emlékére állított, majd az államszocializmus idejében, 1976-ban, az új híd építésekor felrobbantott, illetve lánctalpas gépekkel ledöntött, eredetileg 25 méter magas vasbeton obeliszket, mégpedig az újszegedi töltés vízügyi emlékhely előtti szakaszán. Közadakozást hirdetett, ám az ötlet nem kapott többséget. „Az árvizektől városunkat megóvó töltések építésének emlékműve, a Bertalan-emlékmű továbbra is ledöntve fekszik, a töltésbe temetve” – mondja. Szabó László úgy összegez: jó lenne végre méltón emlékezni a város föltámadására: „Akik valóban továbbviszik az árvízi megemlékezés lángját évről évre, azok a szegedi cserkészek, akik még kerékpártúrát is szerveznek az egykori ár vonulásának mentén...”