Boros Imre: Államcsőd, a harmadik köztársaság vége

Ha senki nem is meri kijelenteni, de az utóbbi időszak felelőtlen gazdaságpolitikája miatt Magyarország tavaly év végére államcsődbe került - véli Boros Imre közgazdász. Az Orbán-kormány PHARE-minisztere szerint a kormánynak több eszköze is lenne a működőképesség helyreállítására, de valami miatt nem él azokkal, inkább a lakosság számára komoly veszélyekkel járó árfolyampolitikába kezdett. A korábbi miniszter Kohári Nándor önkormányzati képviselővel beszélgetett szerdán a Millenniumi kávéházban, előtte adott exkluzív interjút a SZEGEDma.hu-nak.

- Nevezzük nevén a problémát, fogalmazta meg az utóbbi időben több alkalommal: Magyarországon államcsőd van. Suchman Tamás tett egy hasonló utalást a héten, gyorsan visszakozott is, s kormányzati körökben is nagy kapkodás támadt, hogy megmagyarázzák a fejlesztésekért felelős kormánybiztos szavait. Olyan is elhangzott, hogy ha nagyon kiabálunk, megijesztjük a piacokat, s akkor üt csak be a csőd. Mi az igazság, ön mire alapozza állításait?

- Ha egy cég nem tudja fizetni folyamatos kötelezettségeit, s nem is adnak neki hitelt, az csődben van, aztán vagy meg tud egyezni hitelezőivel a könnyítésben, vagy egyéb ötlettel áll elő, bebizonyítsa, egy idő után fizetni tud, majd kimászik a gödörből, s folytatja gazdasági tevékenységét. Olyan is előfordul, hogy csőgondnokot, csődbiztost jelölnek ki mellé. Egy állam esetében sem kell más tünetekre gondolni. Nagyon mélyen hallgatnak róla, de a múlt év harmadik harmadától akadozik az állam hitelhez jutása. Magyarország 2002 óta folyamatosan nagy pénzbőségben élt, túlfizette a piacot: Romániához képest közel kétszer, Szlovákiához viszonyítva több mint háromszor magasabb volt nálunk a jegybanki alapkamat. 2002 óta lassan készülődött már az a csőd, több előjele is volt; emlékezzünk csak:

Draskovics

pénzügyminiszter például több hónapig nem fizette az áfákat. A pályázati pénzek kifizetése is kritikán aluli. Botladozások jelezték tehát előre a csődöt, mely a múlt év végén be is következett. Most az IMF hitele tartja fölöttünk a plafont, így rövid lejáratú pénzekhez juthatunk iszonyú kamatokkal. Ami igazán meglep, hogy ezt még a jobboldalon sem merik kimondani.

Begyulladt az IMF a gyurcsányi árfolyampolitikától?

- Vajon mi oka lehet erre az ellenzéknek?

- Ezt azoktól kérdezze, akik nem merik kimondani, pedig jobban tennék, hiszen ha kormányra kerülnek, számadást kell készíteniük, hogy mit vettek át! Ezt sajnos minden jobboldali kormány elmulasztotta, Antallék is, a Fidesz is. Pedig ha nincs néven nevezve a probléma, nem lehet megfelelő megoldást találni. Olyanokat hallunk például, hogy nagyarányú adócsökkentésre lenne szükség. Véleményem szerint erre most egyáltalán nincs lehetőség, mert azok az államok, akik élni tudnak, éltek ezzel az eszközzel, még nincsenek csődben, többlethitelekhez jutnak, így nemhogy adót tudnak engedni, de különféle rétegeket, vállalkozókat, fogyasztókat is képesek megtámogatni.

- Milyen politikai, gazdasági következményekkel járna, ha akár az ellenzék, akár a kormányzat előállna azzal, hogy beütött az államcsőd?

- Nézze, akiktől félni kell, hogy megtudják, azok már régen tudják, akiknek meg tudniuk kellene, a magyar lakosság, a magyar vállalkozók, azok elől kár, sőt felelőtlenség eltitkolni. A magyar lakosság ugyanis hajlamos elbagatellizálni a problémát: tavaly év végén is alig esett vissza a fogyasztói kereslet. Holott mi következik egy államcsődből? Az állam hitelképessége helyreállításának egy módját ismeri a jelenlegi hatalom: az állampolgároktól és a magyar vállalkozóktól elvenni. Be is begyulladtak attól, hogy a szakszervezetek esetleg tüntetni fognak, ezért gyorsan kiosztottaknak nekik egy kis pénzt.

- Nem meglepő, az elmúlt időszakban többször éltek ezzel az eszközzel a baloldali kormányok.

- Valóban nem meglepő, s hatékony is, ámde kiváltotta az IMF mérgét, nem véletlen, hogy az IMF képviselői két hónap alatt immár másodszor látogatnak Budapestre. Kíváncsiak, vajon hogyan akarják Gyurcsányék beszedni a pénzt. Most az történik, hogy mivel nem megy az inflációgyártás belülről, törvények útján, csinálják törvényen kívül, elkezdték rombolni a forintot.

Magyarország a legnagyobb adós

- Az inflációgerjesztő politika a baloldali kormányzatok gazdaságpolitikájának alfája és ómegája, melyet ön többször is kemény kritikával illetett. Ez a fajta politika az államnak talán rövid távon jó, de a jövedelemmel rendelkezők számára mindenképpen hátrányos.

- Igen, rövid távon mindig jó az államnak, de most már benne vagyunk a hosszú távban, most kell megállapítanunk, hová vezetett a rendszerváltás óta eltelt húsz esztendő. Az MSZP és az SZDSZ megegyezett a függetlennek mondott jegybankkal, közösen gyengítik a forintot - hónapokkal ezelőtt leírtam, háromszáz forint is lehet az euró, most lett is. Csőstül jön be az infláció - legfontosabb importtermékeink, az energiahordozók ára is nagyon fölment forintban -, s persze az infláltatott áron az áfa is sokkal szebben alakul... Így szedik tehát be a pénzeket, az infláció, a „szegények adója" segítségével. Ezzel viszont újra csak el lehet felejteni, hogy bármiféle céldátumot ki tudjunk jelölni az euróövezethez való csatlakozásunkra! A mostani IMF-jövetel is azt jelzi, hogy a Valutaalap - ismerve a mexikói, az argentin vagy a thaiföldi esetet - megijedt az árfolyamfejleményektől, hiszen közel járunk ahhoz, hogy bepánikoltassuk a piacot. Nem is csoda, hogy fél az IMF, hiszen bármilyen furcsa ezt hallani, nekik ma Magyarország a legnagyobb adósuk. Magyarországon a fogyasztói hitelek, vállalati hitelek és államadósság együtt 130 milliárd dollárra rúgnak, ami azt jelenti, hogy ha a forint elszáll 15 százalékkal, akkor 6000 milliárd forintnyi többletteher zúdul a hitel-visszafizetők nyakába... Ekkor áll elő

Gyurcsány

egy antidemokratikus közjogi reformtervvel, melyen 25 milliárdot lehetne évente megtakarítani! Azt kell mondjam, a miniszterelnök beárazta a forintot és a demokráciát: a demokráciát 25 milliárd forintra, a forintot meg 300 euró fölött.

- Kormányzati körökben azt mondják, éppen az IMF és az Európai Unió csomagja akadályozta meg az államcsődöt. Ha ez mégsem igaz, akkor kit mentett meg tulajdonképpen a Valutalap?

- Ezzel kapcsolatban valóban súlyos félreértések uralkodnak. Az IMF nem segélyszervezet, a hivatása a nemzetközi kereskedelem zavartalanságának biztosítása pénzügyi eszközökkel. Számára az a lényeg, hogy a nemzetközi tőke zavartalanul működjön nálunk is, ezért tartják a plafont, miközben a terhet a magyar állam viseli. A kormány ugyanakkor lélegzetvételnyi lehetőséghez jutott a hitel jövő áprilisi lejártáig, hogy visszaállítsa az állam hitelképességét. Úgy tűnik, nem tud élni a lehetőséggel, sőt, az IMF is „összecsinálja magát" az árfolyamjátékaitól.

Fekete tehenek, paprikajancsik

- A szűk mozgástérben milyen gazdaságpolitikai eszközök állnának a kormányzat rendelkezésére, hogy visszaállítsa az állam működő-, avagy hitelképességét?

- Valóban szűk a mozgástér, ugyanakkor mégis többféle eszköze lenne a kormányzatnak, csak éppen egyikhez sem mer hozzányúlni. Először is azonnal abba kellene hagyni a budapesti metróberuházást, s az így felszabaduló 250 milliárd forint uniós forrást, illetve a saját erőből megtakarított 250 milliárdot a kis- és középvállalkozási szféra megerősítésére, a munkahely-létesítés ösztönzésére kell fordítani. Ugyanígy a kis- és középvállalkozások támogatására, valamint a vidékfejlesztésre kellene fordítani azokat a pénzeket, melyeket most különböző „betonos" nagyberuházások tenderein baráti cégeknek juttatnak. Ezenkívül sürgősen meg kell erősíteni a vidéki élelmiszertermelőket. Végezetül át kellene vizsgálni a privatizációs szerződéseket, s keményen behajtani a „pönálékat" azokon, akik nem tartották be a környezetvédelmi, foglalkoztatási stb. előírásokat.

- A mai magyar közéletre - ezt mutatják többek között az időközi választások - egyfajta közömbösség, kiábrándultság jellemző a politikai elittel, a parlamenttel szemben, megjelenik ugyanakkor a radikalizálódás mint tendencia a másik oldalon. Ön mit vár az előttünk álló hónapoktól, az európai parlamenti választás kampányától?

- Én továbbmennék, s azt mondanám, gyakorlatilag vége van a harmadik köztársaságnak! A rendszerváltás óta eltelt húsz év rendkívül alacsony növekedést hozott, ráadásul olyan alkotmányos berendezkedés alakult ki, melyben a regnáló kormány kimozdíthatatlan, nincsenek ellensúlyok, a köztársasági elnökből paprikajancsit lehet csinálni, az Állami Számvevőszék azt mond, amit akar, sem a felelőtlenül megtervezett költségvetést, sem a túlköltekezést nem tudja megakadályozni. Nem ezt vártuk a demokráciától! Kialakult az a látszat, hogy az egész politikai elit kormányostul és ellenzékestül „fekete tehén", ez pedig bizonyos radikalizálódáshoz vezet. Nagy kérdés, milyen mértékű lesz ez a radikalizálódás, sikerül-e megállítani az erőszak elharapózását, illetőleg lesznek-e előrehozott választások. Szerintem nem, de ha mégis, annak pozitív lélektani hatása lenne; bizonyíthatná, hogy mégiscsak meg lehet szabadulni egy kormánytól, mely visszaél az alkotmány biztosította túlhatalmával. Ha viszont ez nem következik be, örüljünk, ha érvényes lesz az első kör, ami azt jelenti, megbukott a harmadik köztársaság, bármeddig tart, s bárhová is tendál a vonaglása.