Újra a stadionügyről: Kapura lőni közmegegyezéssel

A SZEGEDma.hu október 14-én egy olvasói levél kapcsán indította útjára azt a cikksorozatot, amelyben az érintettek megszólaltatásával próbál utánajárni az SZVSE-stadion körüli botrány újbóli feltámadásának és a háttérben megbúvó igazságnak. Előző írásunkban a SZVSE elnökével, Szokol Lajossal beszélgettünk, most Dlusztus Imrét kérdeztük, aki a „stadionügy" első időszakában a Szeged Labdarúgó Klub Kft. ügyvezetője volt. A szurkolók körében az ő neve is felmerült a felelősök névsorában.

A kérdéses stadionügyben a terv eredetileg az volt, hogy egy, az ingatlanokkal kapcsolatban beruházni kívánó cég a városvezetéssel előre egyeztet, hogy a városi stadion eladására a közeljövőben írjanak ki pályázatot, majd közösen meggyőzik a SZVSE sportegyesületet: a céggel konzorciumban vegyen részt ezen a pályázaton, amit megnyernek, és létrejöhet a cserebere, ami mindkét félnek jó lesz. A SZVSE átköltözhet a Szeol-pályára, amit - a fent említett - Szeviép cégcsoport kicsinosít, és ad még 230 millió forintot a működtetésre. A Szeviép ezért a közel egymilliárd forintért megkapja a vasutas sportegyesület ingatlanját. A város pedig a stadionjáért kapott pénzt beolvasztja az uszodaépítésbe, és hálából közgyűlési többséggel a vállalat új ingatlanjáról leveszi az elidegenítési tilalmat, ezután a SZVSE-pálya már nem csak sportcélra hasznosítható, így az ingatlan becslések szerint akár a háromszorosáért is értékesíthető. (A Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Igazgatóság Gazdaságvédelmi Osztálya egy bejelentés alapján a fent vázolt ügymenet miatt eljárást folytat ismeretlen tettes ellen, a Btk. 225. paragrafusába ütköző és aszerint minősülő jogtalan hátrányt okozó hivatali visszaélés bűntettének megalapozott gyanúja miatt.)

Több név a kalapban

Mivel azonban az eredeti megállapodással és opciós szerződésben is rögzített feltételekkel szemben a Szeviép cégcsoport - különböző okok miatt - kisebb hasznos területű ingatlant tudott volna csak átadnia a SZVSE-nek, az egyesület kihátrált. Az Etelka sori stadionjukért aggódó szurkolók az ügyben szereplő cégcsoport és a városvezetés mellett a tavalyi NB III-as, a feljutásra is esélyes Tisza Volán SC labdarúgócsapatát működtető kft. (a Szeged Labdarúgó Kft.-ben 75 százalék tulajdonnal bírt a

Pistrui László

nevével fémjelzett, a Szeviéphez tartozó PTC cég, 25 százalék maradt a Tisza Volán SC-nek) akkori ügyvezetőjét is „megtalálták", mondván, statisztaszerepet vállalt a történetben, hiszen követte a Szeviépet Miskolcra, magára hagyva a szegedi csapatot. Ráadásul elvitte az edzőt és több tehetséges játékost. A felelőséggel kapcsolatban portálunk megkérdezte

Dlusztus Imrét.

Nem elveszni a részletekben

A Diósgyőr első osztályú labdarúgócsapatának jelenlegi ügyvezetője a SZEGEDma.hu-nak elmondta, a felelősöket egészen máshol, más megközelítésben kell megnevezni. Véleménye szerint a legnépszerűbb, legtömegesebb, épp ezért az egészségügyi és drogprevencióban, valamint a nevelésügyben is leghatékonyabban hasznosítható sportágat, a labdarúgást Szegeden is a helyére kell tenni. Ez akkor lehetséges, ha a városban kialakul a közmegegyezés a sportág jövőjével kapcsolatban. Ki kell dolgozni, el kell fogadni, és végre kell hajtani azt a koncepciót, ami határozott elképzeléseket tartalmaz a professzionális, az amatőr labdarúgás, az iskolai és a szabadidős futball tekintetében egyaránt. „Ha ezt a rendszert nem látjuk világosan, nem alakítjuk ki, akkor elveszünk olyan részletekben, hogy kinek a felelőssége lett volna az NB III-as csapat finanszírozása, lehet-e önkormányzati tulajdonú ingatlant, ingatlanrészt a magánszférának átengedni sportcélokra, milyen mértékben szabad értékesíteni stb." - így Dlusztus. „Szerintem a magánszféra bevonásával is léteznek jó megoldások, csak az önkormányzatoknak van egy alapvető tévedésük. Azt hiszik, hogy nincsenek eszközeik. Nagyon is sok van. Például Szegednek rendelkezésére áll a nem jól kezelt és használt ingatlanvagyona. Ha egy rosszul kihasznált, nehezen fenntartható sportlétesítményt be lehet vonni egy olyan üzletbe, ami hasznos lehet a sportnak, a befektetőnek és a városnak, akkor meg kell tenni a szükséges lépéseket, de úgy, hogy egyetlen sportág érdeke se sérüljön. Ezt a logikát azonban csak akkor lehetne hatékonyan követni, ha előre tisztázzuk, mi a koncepció. Meg kell jelölni a prioritásokat, fel kell állítani egy szempontrendszert, de mindenekelőtt tudni kell, hogy hányadán állunk sportolóval, edzővel és sportpályával. Ez alapján osztom el a pénzt a sportra, és ez határozza meg ebben az osztásban az arányokat. A tömegesség szempontjából például figyelembe kell venni, hogy hányan művelik az adott sportágat, hány embert foglalkoztat nézőként, érdeklődőként. Milyen súllyal tud részt venni a mintaadásban, tehát abban, hogy példaképeket adjon a gyerekeknek. A sportkoncepció alapja kell legyen a nemzetközi hírérték, a világversenyek presztízse is. És fontos dolog, hogy legyen koherens jövőkép. Futballt például nem lehet élvonal nélkül művelni, mert akkor nem lesz helyi minta. Miskolcon anno minden gyerek

Salamon

vagy

Oláh

akart lenni, azután

Vitelki,

most meg

Lipusz.

Leírtam, odaadtam egy éve az illetékes sportbizottságnak a szegedi modellre vonatkozó javaslatomat. Ebben a városban a sok minőségi saját nevelésű játékossal és az ideérkező egyetemistákkal olcsón, 150 millióból lehetne NB I-es középcsapatot működtetni. Annyiból, amennyiből megél egy Kaposvár. Jegyárbevétel: 60 millió, tévés és egyéb jogdíj: 25 millió, önkormányzati támogatás: 25 millió, névadó szponzor: 25 millió, reklám- és hirdetésbevétel: 15 millió. Az üzlet hajtóereje és a növekedés záloga lehetne a játékosértékesítés. Ha évente csak egy

Szabics Imre, Makra Zsolt, Köteles László, Laczkó Zsolt, Hrepka Ádám, Völgyi Dániel, Kecskés Tamás, Szélpál Tamás, Búrány Zoltán

vagy

Dlusztus András

megy innen külföldre, és

Popovics Bertoldot

vagy

Nacsa Pétert

még nem is látja az átlagszurkoló, akkor minden esztendőben további 50-100 millió forinttal gazdálkodhatna a sportvállalkozás. Ezek reális számok. Ma egy román középcsapatba 2-300 000 euróért vásárolnak fiatal futballistát."

Az önkormányzaté a felelősség

„A megoldást nem feltétlen csak a szponzoroknál kell kutatni, ők vagy adnak, vagy nem. Ne felejtsük el, hogy az az ő pénzük" - folytatja a sportvezető. „A megoldás kulcsa szerintem a városházán található meg. Ott lehet felelősöket, tényleges döntéshozókat keresni ebben a komplex problémában. Ugyanis benne van az önkormányzati törvényben, hogy a város irányításának a feladata a sporttal való foglalkozás is; a helyi emberek létminőségének a javításáért az önkormányzat felel. Csak mikor a szurkolók vagy az újságírók nekik szegezik a kérdést, hogy miért nem foglalkoznak vele, azt mondják, hogy ez nem is feladatuk. A baj az, hogy a törvény nem ír elő konkrétumokat, és nem is szankcionál. Ha le lenne írva például, hogy lélekszámhoz vagy sportági létszámhoz bizonyos költségvetést vagy sportosztályt köteles hozzárendelni az önkormányzat, akkor számon kérhetővé válna a sportstratégia. A polgári demokráciában a törvényesség a társadalmi létezés alapja. Ha nem gondoskodunk törvényi szinten a saját jövőnkről, egészségünkről, a gyerekeinkről, akkor mindig újra fog termelődni ez a probléma. Vele együtt az ország súlyos szív-érrendszeri állapota is. Megoldás lehet, hogy egy-egy önkormányzat komolyan veszi a saját felelősségét, és az élére áll a gondok helyi szintű megoldásának. De ehhez végre le kellene ültetni egy asztalhoz az érdekelteket, és addig kellene tanácskozniuk, akár hónapokon keresztül, míg ki nem izzadnak egy reális sportkoncepciót. Akkor a város úgy kezelhetné a sporttal kapcsolatos ingatlanvagyonát, hogy a pályagondnok is tudná, miért kell ráengedni a centerpályára az óvodásokat. A sportvezető is tervezhetne, a szponzor pedig tudná, hogy valóban kiszámíthatóan költi el a saját pénzét a köz érdekében. Amíg ez a munkabéke nem jön létre, mindig lesznek sértett, megalázott, háttérbe szorított sportágak és sportvezetők" - fejezte be Dlusztus Imre. A SZEGEDma.hu az ügy többi érintettjét is meg szeretné szólaltatni, hamarosan olvashatják a folytatást a Szeviép cégcsoport és a városvezetés képviselőinek nyilatkozataival.