A piszkos tizenkettő: avagy a bontási lista

A városkép jellegét, egy település küllemét épületeinek formája, elhelyezkedése, útjainak fekvése adja. Szeged az árvíz után az európai nagyvárosok és a kiváló építészek segítségével különleges, nagyvilági alakot kapott. Az újjáépítést követő évtizedekben a legkisebb magánházak is megpróbáltak idomulni e gyönyörű városképhez. A huszonegyedik században vannak, akik úgy gondolják, ezeket a formákat nem érdemes felújítani, átépíteni. A formakövetés költséges, a rombolás kifizetődőbb... A Gyimesi utca és a szegedi kenderfeldolgozók után az aktuális helyi bontási jegyzéket vettük górcső alá.

Európában már a megőrző építkezés a „divat"

Az egyszeri polgár, aki érez egy kis felelősséget városa iránt, abban reménykedik, a torony alatt azon fáradoznak, hogy ne az előbb említett attitűd álljon a középpontban. És attól retteg, nehogy a felelős vezetők - akár egy pitiáner haszon reményében - feláldozzák a százéves épületdíszeinket, miközben a fejlettebb Európában már egészen másként viszonyulnak az értékekhez. A SZEGEDma.hu próbált utánajárni, hogyan születik meg az ötlet, elképzelés egy-egy ingatlan sorsával kapcsolatban, vagyis milyen út vezetheti a dózert, a csákányt tartó munkás karokat a különböző épületeket elé. Hosszas telefonálások után a bürokrácia sodrásában végül az IKV Zrt. részéről segített nekünk

Horváth Ernő

.

A szakértő válaszol

A szakember elmondta, hogy a bontásra ítélt házakat a tulajdonos, tehát az önkormányzat és a fenntartó, az IKV Zrt. közösen jelöli ki. Általában az önkormányzat a különböző rövid vagy hosszú távú városrendezési tervek esetében véleményezteti elképzéseit az ingatlankezelő vállalattal. Ha a tervekkel kapcsolatban városi tulajdonban lévő ingatlanok is érintettek, akkor az önkormányzat a szakértőktől információt kér az épület műszaki, szerkezeti állapotáról. Ebben az esetben a felújítás esetleges költségeiről is tájékozódhat. A műszaki iroda és a kezelési igazgatóság összeveti a javaslatokat, és dönt arra vonatkozólag, hogy a felújítás vagy a bontás a gazdaságosabb, célszerűbb. A döntés természetesen minden esetben a közgyűlés kezében van. Persze előfordul az is, hogy egy-egy leromlott állagú épület esetében az IKV tesz javaslatot a bontásra. Horváth az egyes esetekkel kapcsolatos kérdéseinkre, miszerint mi alapján kerülhet fel a listára egy-egy épület, illetve mikor történik a bontás, azt mondta, hogy részletekről nem nyilatkozhat külön engedély nélkül. De ezek a kérdések egyébként sem biztos, hogy az IKV-t érintik.

Tessék mondani, eladó a házikó?

Az ingatlanpiac a torony alatt általában fordítva működik, mint az egyszeri polgárok életében. Mert míg a halandó hirdetőújságokban kürtöli világgá, hogy eladó a házikó, addig a város ajtaján - úgy tűnik - általában kopogtatnak: Megvenném, add már el! Ezért fordulhat elő oly gyakran, hogy a különböző városstratégiai tervek vastag betűs részeit a befektetők írják, és ezért történhet meg - lásd világok utcája, rendezvénycsarnok, rondellafelújítás stb. -, hogy alig pihentük ki egy-egy látványterv miatt lejtett örömőrjöngésünket, máris kezünkben van egy másik, kissé átdolgozott forma. (Mert a piaci helyzet, a civil ellenállás, az ellenzéki „pofátlanság" satöbbi elűzte a befektetőt...) Ezt a folyamatot csak megerősíteni tudta

Oláh János

, a Fidesz önkormányzati képviselője, aki hozzátette, hogy szerinte a városnak nincs hosszú távú ingatlanfejlesztési koncepciója. „Az önkormányzat számára nem a városkép, az árvíz után felépített struktúra élvez prioritást, a torony alatt nem a különböző városrészek igényét veszik figyelembe, hanem egyéni érdekek mentén, ad hoc jelleggel határozzák meg az ingatlanfejlesztéseket" - fejezte ki aggodalmát Oláh János. „A családi házak építésénél is gyakran kerülnek a különböző városrészek - Alsóváros és Felsőváros - archaikus, városképi jelentőségű házai közé oda nem illő, gyakran ízléstelen építmények." A képviselő szerint nagyon jellemző az az eljárás, hogy különböző üzleti csoportok megkeresik a várost ingatlanberuházási terveikkel. Az adott ingatlant eredeti besorolás és építési korlátozás terhével nyomott áron megvásárolják, majd az adásvétel után bejelentenek egy egészen más ingatlanfejlesztési koncepciót, amihez a város közgyűlési határozattal hozzájárul: átminősíti az ingatlant, amelynek persze az értéke akár többszörösére nőhet. Az ingatlansorsok hátterében gyakran ez az attitűd áll. Oláh szerint e folyamatok már ingatlanspekuláció gyanújára adhatnak okot.

Egy tucatból lenne bontott kupac

Fotós kollégámmal meglátogattuk azt a tizenkét házat, amely a Szeged Megyei Jogú Város Közgyűlésének 17/1994. (IV. 26.) Kgy.sz. rendelete az önkormányzat tulajdonában lévő lakások és helyiségek elidegenítéséről elnevezésű jegyzék a 3-as számú mellékletén szerepel. Ezek a 2007. december 20-ai közgyűlési módosítása után a bontásra kijelölt épületek.

Ha nagyon jóindulatú akarok lenni, akkor azt mondanám, hogy a bontás a legtöbb esetben indokoltnak látszik, de... Egyrészt a városképet érintő kérdésekben nem a jóindulat - amit akár olyan krisztusi magasságokig is lehetne fokozni, hogy a legnagyobb pofonokat is csókkal hálálnám - kell, hogy vezéreljen, hanem a józan ész, ami azt súgja, hogy a százéves épületek formáinak megtartására mindig törekedni kell. Szegeden erre kiváló példa a Szent István tér, ahol úgy építettek modern társasházakat, hogy harmonizáljanak a sarki szecessziós épülettel. Európa számos nagyvárosában pedig olyan technikák alkalmazásával építenek akár bevásárlóközpontokat is, hogy legalább a régi épületek homlokzatait megőrzik a városkép érdekében

(harmadik képünkön egy brüsszeli példa)

. Vajon nem lehetne ugyanezt a vonalat követni a felsővárosi és az alsóvárosi egy-, kétszintes önkormányzati tulajdonú régi, családi házak esetében is? Hiszen ezek adják a városrészek patinás küllemét. Ezért gondolhatja joggal az egyszeri szegedi polgár, hogy nagyobb részben bizony felújítható lenne a legtöbb, bontásra ítélt épület! A Hunyadi tér környékén három házat jelöltek bontásra (Hunyadi tér 23., az óvoda mellett, Árvíz utca 12. és Árva utca 15.), a focipálya bejáratával szemben, az óvoda szomszédságában már dolgoznak is. Az éppen indokolt. A futballpálya másik oldalánál, az Árvíz utcai ingatlan elbonthatónak látszik, viszont az Árva utcában bizony törekedhetnének a megőrzésre! A Novotel szálló mögötti Festő utca 7.

(negyedik képünkön)

egy saroképület, amely az ingatlanpiacon mindig nagyon értékes. Itt sem az épület állaga, sem a jellege nem indokolja a bontást. A Berlini körút 11. is erősen „határesetnek" tűnik. A Petőfi sugárúton három épület került a listára, az alsóvárosi temető felé haladva a Petőfi sugárút 87., 89. és 28

. (második képünkön)

. Ez utóbbi eset szinte már arcpirítóan szégyenletes, hiszen a kijelölt porta egy egyszerű, teljesen jó állapotú, régi polgári családi ház, amely az egyetem bölcsészkarának szocreál épülete mellett mutat példát. A saroktelket a bontás után nagyon jó áron lehet hasznosítani, akár egy többszintes társasház felhúzásával. Talán már ki is nézte egy befektető? Az Alsóvárosban halálra ítélt házakra (Máglya sor 6. és Alsónyomás sor 2.) - épp úgy, ahogy az újszegedi villára a Fő fasor 43-ban - semmi mást nem üzenhet az illetékes döntéshozóknak az, aki valaha is járt a Mátyás és a Szabadság téren, ült a Paprika vendéglőben, vagy csak sétált a Nyíl és Szabadsajtó utcában, mint hogy nem! Nem rombolunk, megőrizve építünk!

Egy ház a siralomházban

De a legfelháborítóbb egyértelműen a Bertalan hídra vezető Sajka utca 6-os számú gyönyörű, de nagyon leromlott homlokzatú kétszintes lakóháza

(első képünkön).

Ott két család él, akik megosztották a SZEGEDma.hu-val bánatukat. Az egyik bérlő - aki bevallása szerint egykor éppen IKV-alkalmazott volt - elmondta, hogy a rendszerváltás környékén a felújítási listán szerepelt az 1836-ban épített gyönyörű ingatlan. Már akkor jelezte mind a két család, hogy szíves-örömest megvásárolnák bérleményüket. Előbb a felújításra hivatkozva utasították el őket. Évekkel később azonban szomorúan vették tudomásul, hogy sokadik próbálkozásukra ezúttal már az volt a válasz, hogy bontási listára került épületük... Pedig még azt is vállalták volna, hogy felújítják a homlokzatot és a tetőt, hiszen belül már ezt kétszer is megtették. Az oldalfalakat és az udvari oldalt csak vakolni kellene. A város mégsem tágít, rombolni akar. Az egyik lakó szerint a területet már kinézte valaki magának, hiszen - ahogy fogalmazott - „a környéken több befolyásos személy birtokol ezt-azt..."