Orbán Viktor: Nem lesz itt brüsszeli bábkormány
Választási pánik: menekítsük a pénzt vagy dőljünk hátra?
A pénzügyi félelmek gyorsabban terjednek, mint a tények. Most kiderül, mi lesz a választások alatt az állampapír és a bankbetét sorsa.
Ahogy közeledünk a választásokhoz, a politikai zajjal együtt a pénzügyi félelmek hangereje is megnő. Sokan teszik fel a kérdést: menekítsük-e a pénzünket az állampapírokból, vagy ez csak egy alaptalan városi legenda? A Világgazdaság megvizsgálta, hogy mit mutatnak a száraz tények a bankbetétek és az állampapírok párharcában.
Választási év van, a kampányüzenetek záporoznak, a kisbefektetők pedig elbizonytalanodnak. Ilyenkor a biztonság szó felértékelődik, és sokan fontolgatják, hogy állampapírjaikat visszaváltva inkább a bankban parkoltassák a megtakarításaikat. De vajon a bankbetét tényleg biztonságosabb menedék, vagy csak a pszichológiai nyomás torzítja a valóságérzékelésünket? A pánikreakciók helyett érdemes a kockázatokat logikusan, pontról pontra végigvenni.
Az állam nem egyenlő a kormánnyal
A legfontosabb tévhit eloszlatása az alapja mindennek: az állampapír garanciája nem egy adott politikai párthoz vagy kormányhoz kötődik, hanem magához a magyar államhoz. Az állam jogfolytonos intézmény, amelynek politikai színezettől függetlenül elemi érdeke a kötelezettségek (kamatfizetés, tőketörlesztés) teljesítése.
Több millió magyar háztartás spórolt pénze fekszik ezekben a papírokban. Bármelyik politikai oldalnak öngyilkosság lenne megrendíteni a lakossági befektetők bizalmát. A félelem tehát inkább hangulati alapú, semmint valós gazdasági veszély.
Bankbetét vagy állampapír?
Ha lehalkítjuk a választási kampány zaját, és tisztán befektetési szemüvegen keresztül vizsgáljuk a két legnépszerűbb eszközt, az eredmény meglepőbb, mint gondolnánk. A biztonságérzet ugyanis sokszor csalóka: amit a hétköznapokban stabilitásnak hiszünk, a valóságban sokszor veszteséget termel.
Az egyik leggyakoribb félelem, hogy mi történik, ha hirtelen szükség van a pénzre. Ebben a versenyben az állampapír kiütéssel győz. A bankbetétek világa ugyanis merev: ha a lekötési idő előtt kényszerülünk feltörni a betétet, a büntetés szinte mindig a teljes addigi kamat elvesztése. Egyetlen váratlan kiadás miatt
egy évnyi várakozás mehet a kukába.
Ezzel szemben az állampapírok piaca sokkal megengedőbb. A másodpiacon a papírok gyakorlatilag bármikor eladhatók, és mivel a felhalmozott kamat folyamatosan, napról napra épül be az árfolyamba, nem veszítjük el az addig megszerzett hozamot. Sőt,
még idő előtti eladáskor is gyakran névérték felett, nyereséggel szállhatunk ki,
így likviditási szempontból ez a sokkal rugalmasabb választás.
A garancia és az infláció csatája
Sokan tekintenek a bankbetétre a biztonság szimbólumaként, ám érdemes a felszín alá nézni. Bár a bankok mögött ott áll az Országos Betétbiztosítási Alap (OBA), a védelem összeghatára véges, és egy rendszerszintű válság esetén az alap forrásai hamar kimerülnének. Ezzel szemben az államcsőd esélye – különösen egy saját devizában, forintban eladósodott ország esetében
technikailag elhanyagolható, hiszen az állam rendelkezik a pénzkibocsátás jogával.
Történelmi távlatban az állami garancia mindig stabilabb pontnak bizonyult.
Az igazi ellenség azonban nem a csőd, hanem az infláció. Itt nincs verseny: a bankbetétek kamatai az elmúlt években rendszeresen alulmúlták a pénzromlás mértékét, ami azt jelenti, hogy
aki bankban tartja a pénzét, az csendben, de biztosan veszít az értékéből.
Az inflációkövető állampapírok ezzel szemben kifejezetten arra lettek tervezve, hogy megőrizzék a pénz vásárlóerejét, pajzsot tartva a megtakarításaink elé.
Az adóteher, ami mindent eldönthet
Talán a legfájóbb pont a bankbetétek híveinek az adózás kérdése. Míg a bankbetétek nyereségét jelenleg
összesen 28 százalékos elvonás (kamatadó és szocho) terheli,
addig a lakossági állampapírok jelen állás szerint teljesen kamatadómentesek. Ez hatalmas különbség: amit az állampapírnál kamatígéretként látunk, azt tisztán kézhez is kapjuk.
Ráadásul a kamatkörnyezet változása is az állampapírnak kedvez. A bankbetét merev: ha lekötöttük alacsony kamaton, és a piac elszáll, csak veszteséggel válthatunk. Állampapírnál viszont egy jó ütemérzékkel vásárolt, magas kamatozású papírral
akár 10-20 évre is fixálhatjuk a kiemelkedő hozamot,
ami hosszú távon kiszámíthatóbb vagyongyarapodást jelent.
Érzelmek helyett racionalitás
A számokat végignézve világosan kirajzolódik, hogy a választások miatti aggodalom nem támasztható alá gazdasági érvekkel. Paradox módon éppen azok a kockázatok – a likviditás hiánya, az inflációs veszteség és a magas adóterhek – sújtják jobban a bankbetéteket, amik elől a bizonytalan befektetők menekülni próbálnának.
A választás jön és megy, a pénzügyi matematika azonban marad. Jelenleg minden racionális érv az adómentességtől az inflációvédelmen át a rugalmasságig amellett szól, hogy
a megtakarításoknak továbbra is az állampapírban van a jobb helye.
Ne hagyjuk, hogy a kampányzaj felülírja a józan észt!
További híreink:
