Erdély egyik legismertebb tájképe a Gyilkos-tó

A Gyilkos-tó Erdély egyik legismertebb tájképe, igazi természeti ritkaság, páratlan látvány a rozsdás vörös víztükörből meredező fatörzsek csonkjaival és a tó mögötti Kis-Cohárd irdatlan nagy sziklatömbjével.

A Gyilkos-tó Románia területén található egyik legnagyobb természetes torlasztó, amely a Békás-szoros és a Nagyhagymás Nemzeti Park része.

A Nagy-Hagymás hegység lábainál helyezkedik el, a Békási-szoros közelében, 26 km távolságra Gyergyószentmiklóstól, mely város irányából a DN12C országúton közelíthető meg. A tó egy hatalmas esőzés következtében a Gyilkos-hegy egyik részének a Cohárd tömbjének irányába való lecsúszásával keletkezett 1837-ben, miután ez a darab elzárta a Békás-patak völgyét.

Ezért a románok 1864-ben a tavat először Vereskő-tavának hívták, majd Gyilkos-tó megnevezés után a Veres-tó - Lacu Roşu névnél állapodtak meg. Ez utóbbi megnevezést tették hivatalossá 1936-ban. A tó vöröses színe a tóba a Vereskő-patak által belemosott, majd annak fenekén leülepedő, vasoxidokban gazdag agyagoknak tulajdonítható. Ugyanakkor a Cohárd tömbjének ugyancsak vöröses színű kőzeteiről visszavert fény tovább erősíti a vörös szín erejét és hatását.

A tó L alakú, két külön ágból áll: Az egyik tóág a Cohárd-patak völgyében található, hossza 438 méter, míg a másik a Juh-patak felőli ág, ennek hossza 900 m. A tó 983 m tengerszint feletti magasságban alakult ki, egy szubalpesi klímájú fennsíkon, teljes felülete 12,6 hektár, hossza 2,5 km, szélessége 100-200 m, mintegy 680.000 köbméter vizet tárol, legnagyobb mélysége pedig 10,5 méter.

A tó visszahúzódóban van, mivel a visszamaradó kisebb tavak a beáramló patakok által behordott üledékek miatt feltelnek, elzáródnak és elláposodnak.