Tojástól a nyúlig: húsvéti szokások és hagyományok

A húsvét a keresztény világ egyik, ha nem a legnagyobb ünnepe, de a nem hívők számára is fontos alkalomról van szó: ilyenkor meg lehet élni népszokásokat, családi hagyományokat, összetartozást erősítő, közösséget építő alkalmakat egyaránt. 

Mit ünneplünk ilyenkor?

Sokan tudják, hogy a húsvét több napos ünnep, de ez az időszak nem csak a jól ismert húsvétvasárnapból és húsvéthétfőből áll. Megelőzi a nagyhét, amely a nagyböjt utolsó hete a Jézus jeruzsálemi bevonulására emlékező Virágvasárnaptól nagyszombatig,s a magyar vidéki, paraszti kultúrában a megtisztulás ideje volt.

Nagycsütörtök az utolsó vacsora napja, amikor Jézus búcsút vett tanítványaitól. Ez a gyász napja, ezért van, hogy a templomokban egészen szombatig nincs harangszó.  Ilyenkor „a harangok Rómába mennek” – tartja a mondás. A hagyomány szerint ezen a napon van a püspöki székesegyházakban az úgynevezett krizmaszentelési mise. A püspök ilyenkor papjaival együtt misézik, és megszenteli a  krizmát (szent olaj, elsősorban bérmálásnál, és a betegek keneténél használatos). Ekkor újítja meg a papság a felszenteléskor tett fogadalmait is.

Nagypéntek Jézus szenvedésének, kereszthalálának és eltemetésének napja.

Ezzel szemben Nagyszombat a húsvéti örömünnep kezdete. A katolikus liturgia szerint este kezdődik az ünnep a tűzszenteléssel – a tűz Krisztus jelképe, akinek feltámadásával a remény újjászületését ünneplik a keresztény egyházak -, ezt követi a keresztvíz megszentelése. E nappal zárul le a nagyböjti időszak. Húsvét vasárnappal pedig elérkezünk Krisztus feltámadásának ünnepéhez.

Tojástól a nyúlig: szokások, hagyományok

Húsvétvasárnap tradicionális szokás a gazdagon terített családi asztal: ekkor szinte mindenhol terítékre kerül húsvéti sonka, kalács, torma, általában színesre festett tojásokkal. Némely vidékeken mindez kiegészül a sárga túróval, amely a nevével ellentétben nem tartalmaz túrót (tejből, tojásból készül). Vidéken még gyakran él a húsvéti ételszentelés hagyománya, a délelőtti misére letakart kosárral mennek a hívők. A kosárban a bor Krisztus vérét jelképezi, a hús Jézus áldozatát. A tojás pedig az újjászületés jelképe és a családi összetartást is szimbolizálja.

Húsvéthétfőn mindenki által ismert – de a városi környezetben egyre inkább visszaszoruló – szokás a locsolkodás. Egyes vélemények bibliai eredetet tulajdonítanak a locsolkodás hagyományának, eszerint a Krisztus sírját őrző katonák a feltámadás hírét vevő, ujjongó asszonyokat igyekeztek lecsendesíteni úgy, hogy lelocsolták őket.  A magyar néphagyományban mindez keveredik a termékenységvarázslással és a víz megtisztulást hozó erejébe vetett hittel. A locsolkodás mára jobbára megszelidült: régebben vödörrel öntötték nyakon a lányokat, asszonyokat, manapság már a szódavizes, vagy a még szelídebb kölnivizes locsolás a divat, az ilyenkor elmaradhatatlan locsolóverssel kiegészítve. Ennek jutalma a szebbik nem részéről hímes, festett tojás (leggyakoribb szín a piros, ez Krisztus kiontott vérére emlékeztet), néhol a tojás mellé bort, pálinkát, süteményt, esetleg némi pénzt kínálnak a locsolkodóknak.

A színes hagyománykavalkád egyik nagy rejtélye a húsvéti nyúl. Sok találgatásra ad okot, hogy vajon mi köze lehet e kedves kis állatnak ehhez az ünnephez? A húsvéti nyúl egyes források szerint  még a 16. századi Németországban vált a a húsvét közismert szimbólumává, méghozzá valószínűleg  egy félreértés miatt. Egyes német területeken ugyanis gyöngytyúkot ajándékoztak egymásnak az emberek, annak tojásaival együtt. A gyöngytyúk neve németül Haselhuhn, rövidebben Hasel. A nyúl németül Hase. A két szó pedig könnyen félrehallható, összecserélhető. Ismert tény, hogy a tojás, a nyúllal együtt már az ókor óta termékenységi szimbólumnak számít, mivel a nyulak nagyon sok utódot nevelnek fel, ezért az emberek régóta a termékenység jelképének tartják őket. A húsvéti nyúl „számára” sok helyütt fészket alakítanak ki, és ebbe rejtik el a tojások mellett a család kisebb gyermekeinek szánt apró ajándékokat (plüssállat, csokinyúl, stb.)Ez leginkább  (közép -és nyugat) európai szokás, de jól ismert a tengerentúlon, az Egyesült Államokban is.