Női lelkinapot tarttak a Szeged-Csanádi Egyházmegyében Nagyboldogasszony ünnepén

„A lelkünk a testünkben fejeződik ki, benne nyilvánítjuk ki örömünket, szomorúságunkat, félelmünket és bizakodásunkat. A test életünk során szerzett tapasztalataink, emlékeink őrzője. Amikor testestül-lelkestül a mennybe kerülünk, ez azt jelenti, hogy az egyszeri, megismételhetetlen ember Istenhez kerül úgy, ahogy felcserélhetetlen testében kifejeződik. A lelkünk nemcsak egyszerűen belemerül az élet isteni tengerébe. Ehelyett azt jelenti, hogy az egyszeri személy az ő élettörténetével végérvényessé válik az isteniben. Mária mennybevétele tehát egy nagyon optimista ünnep: testünk új szemléletét közvetíti.” Anselm Grün

Az egyházmegye 9 településéről érkeztek résztvevők a Stella Maris Vendégházba augusztus 14-én, Nagyboldogasszony vigíliáján arra a lelkinapra, melyet nőknek hirdettek meg a Pasztorális Helynökség munkatársai.

A Szeged melletti domaszéki tanyavilág kiváló lehetőséget biztosított az egybegyűlteknek, hogy kilépjenek a hétköznapok elfoglaltságaiból, és az ima különböző formái, az elcsöndesedés, az egymáshoz való elfogadó kapcsolódás útján ünnepeljék Mária mennybevételének napját.

A programban hangsúlyosak voltak a keresztény körtáncok, ami eddig többek számára ismeretlen volt az imamódok köréből. A Szentlélek hívása után a második tánc egy finn miséből származott, amelynek kezdő sora: „Jöhetek úgy, ahogy vagyok”. Már ez a gondolat megérintő volt többek számára: hogy ebben a körben nem kell elvárásokat teljesíteni, nem baj, ha valaki elvéti a lépést, a kör megtart, és segít, hogy visszataláljunk a közösségbe, az életünk körforgásába, melynek középpontjában Jézus Krisztus áll, akit a körben a szentelt gyertya szimbolizált.

Mária jelképeként a rózsa bukkant fel a program több elemében, így a természetbe induló zarándokséták alkalmával mondott rózsafűzérekben, a Máriához szóló rózsás dalokban és táncokban, a kör közepén álló szép rózsacsokorban.

Augusztus 15-én a kora hajnali csöndben indult a csoport egy csokornyi rózsával egy útszéli kereszthez, hogy a felkelő Nap fényében imával kezdjék a napot. A visszafelé úton rózsafűzérrel hangolódtak a reggeli szentmiséhez, melyet Kopasz István, mórahalmi plébános mutatott be a Stella Maris Vendégház fedett teraszán.

A tematikus beszélgetéseket, a csöndes elvonulást a természetbe, a közös főzést, a kereszthímzéses kreatív foglalkozást, az együtt éneklést az újra és újra előkerülő gyönyörű zenék és táncok fűzték egységbe.

Egy résztvevői visszajelzésből: „A legnagyobb erőfeszítést az okozta nekem, hogy elhiggyem, hogy elfogadtok a botladozásaimmal, a ritmusból való kieséseimmel, az iránytévesztéseimmel együtt. Nemcsak a táncban tapasztaltam meg, hogy jöhetek úgy ahogy éppen vagyok, hanem hallgathatok, szólhatok, kérhetek, elhúzódhatok, de közeledhetek is anélkül, hogy magyarázattal tartoznék.

A tenni helyett, a lenni biztonságot adó megtapasztalása volt a legnagyobb csoda, amit most megélhettem Nagyboldogasszony napján.

Színek, illatok, érintések, tekintetek, hangok, dallamok, emlékeket idéző, ugyanakkor reményt adó, távlatokat mutató megélt valóságát hoztam haza magammal.

Vágyom arra, hogy Simon András szavait életre váltsam:

"Ha betölt a Lélek, szétárad benned a béke, és szabaddá válsz a szeretetre, hogy azt tedd végre, amire elhívást kaptál."