Elég cinkes az új szlengtérkép

szlengterkepCeka, szotyé, aszalni, cink – ehhez hasonló dolgokat mondanak Csongrád megyében a nemrég napvilágot látott szlengtérkép alapján. Az SZTE nyelvészeti tanszékének munkatársa szerint a gyűjtemény nagy része inkább tájszó, a szlenget ráadásul földrajzilag sem egyszerű csoportosítani, hiszen gyakran két egymás melletti osztály tanulói sem értik a másik kifejezéseit.

Az elmúlt hetekben kapott szárnyra a világhálón az a szlengtérkép, amely a magyar szleng jellegzetes kifejezéseit gyűjtötte egy csokorba. Rendszerezését a Hello90 nevű projektben működő fiatal csapat készítette el, melynek tagjai a csoportnyelv jellegzetességeinek a helyét és jelentését is megjelölik. Nemcsak az itthoni, de a határon túli magyarlakta települések szlengjéről is tájékozódhatunk a segítségével – főleg a Felvidéken élők szavajárását meríti ki a gyűjtemény, olyan lexikográfiai gyöngyszemekkel, mint a tyepi (mackónadrág) vagy a nanuk (jégkrém). Csongrád megye sajnos súlyosan alul van reprezentálva: felénk a hinta helyett palincsba ülnek a gyerekek, ahol, ha jól érzik magukat, nem nevetnek, hanem aszalnak. A cerkából pedig kifelejtik az r betűt, bár a térkép nem jelez pontos határokat, így lehet, hogy ez utóbbi inkább a békésiekre jellemző.

Százéves szleng is megmaradt a nyelvünkben

“A térkép jópofa, de a rajta lévő kifejezések kétharmada nem szleng, hanem tájszó, a kettőt pedig nem szabad összekeverni. Földrajzilag letérképezni mindezt pedig még nagyobb kavarodásokhoz vezethet” – magyarázta Sinkovics Balázs, a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Magyar Nyelvészeti Tanszékének tanársegédje. Az efféle csoportnyelvek kutatása azért is igen nehéz feladat, mert gyorsan változnak, és kis közösségeken belül alakulnak ki. A diáknyelv igen gazdag a sajátos kifejezésekben, melyek némelyike országos szinten is elterjedt (“Kevés vagy, mint Balaton szeletben a hullámverés”). Mindezt térképre válogatni azonban nem egyszerű feladat, mivel nemcsak a szegedi és a budapesti egyetemistáknak van különböző szlengjük, de például az SZTE bölcsészettudományi és mérnöki karán is máshogy fejezik ki magukat.

sinkovics_balazs01_gs

Állandó és gyors a fluktuáció a szlengszótárban, a legtöbb kifejezés egy-két év alatt teljesen eltűnik. Sokszor éppen a legtalálóbb van halálra ítélve, hiszen ha népszerűvé válik, és sokan átveszik, azzal elveszíti elsődleges szerepét, a szűk csoporton belüli összetartozás kifejezését. Egy részük azonban hosszú időt is megél: a dohányt a huszadik század első felétől használták a pénz megfelelőjeként, de valaha szleng volt például a csoki szó is. Bizonyos jelentéstorzuláson átesett szónak például egyáltalán nincs köznyelvi megfelelője – ilyen a fekvőrendőr vagy a sportos berkekben ismeretes bunda.

Egy-egy Felvidékre vagy Nyugat-Magyarországra írt szleng azért a szegedi fülnek sem lehet ismeretlen. Csak hogy a teljesség igénye nélkül válogassunk: nemcsak a Felvidéken, de nálunk is sokan vadásznak hívják a vörösboros kólát, a tanárnál jópofizó diákok itt is puncsolnak az ötösért, a tornacipőre pedig sokan dorkóként hivatkoznak (az újszegedi kollégiumban élők véleményére kíváncsiak lennénk, hogy a szerelmeskedést hívják-e felénk mórázásnak). Ennek ellenére egy rakat nyelvi ínyencséget találhatunk a szlengatlaszt fürkészve, a telleget (integet), kobrázik (elhajol a csók elől,) rütyőke (lógós rövid póló) és böcöllérezik (megbotlik) szavak mind nagyszerűbbek annál, hogy csak úgy hagyjuk kikopni őket a köztudatból.

1 hozzászólás

Kattintson ide! (automatikus fordítás)


Kattintson ide a kép beszúrásához.

  • '>
    1. oskolau
    2014. február 17., hétfő, 14:36
    Válaszolok

    A konda adta a kontaktot a dióknak, de végül csúsztak.
    Ez egy teljesen érthető magyar mondat, nemde?

    Csak példamondat egyébként, nincsen valós alapja…