Devizahitelek - Nem alkotmányellenesek a forintosítást elrendelő törvényi rendelkezések

Elutasította az Alkotmánybíróság (Ab) kedden azokat a kérelmeket, amelyek a deviza- vagy devizaalapú fogyasztói jelzálogkölcsön-szerződésekből eredő követelések forintosítását elrendelő törvényi rendelkezések alaptörvény-ellenességének megállapítására irányulnak - közölte a testület szerdán az MTI-vel.

Az Ab-hoz több száz alkotmányjogi panasz érkezett az ügyben - írták. A magánszemély adósok által benyújtott kérelmek vizsgálata során az Ab azt állapította meg, hogy a kötelező szerződésmódosítás elsődleges célja az adósok megóvása volt az esetleges további árfolyamváltozásból eredő terhektől. A beavatkozásra azért is szükség volt, mert a deviza- vagy devizaalapú kölcsönszerződések magas hányada a hitelezők számára - és így a pénzügyi rendszer egészének stabilitására - is kockázatot jelentett - olvasható a közleményben. Az Ab határozata szerint alkotmányos módon avatkozott be a szerződési szabadságba a jogalkotó. Hangsúlyozta azonban az Alkotmánybíróság azt is, hogy a forintosítás kötelezővé tételével a jogalkotó nem határozott konkrét szerződések vagy szerződési kikötések érvényességéről, tehát nem döntött el egyedi jogvitákat, folyamatban lévő bírósági eljárásokat. A határozathoz

Lévay Miklós, Pokol Béla

és

Salamon László

párhuzamos indokolást csatolt. A döntés tájékoztató jelleggel közzétett, nem hivatalos szövege szerint több száz beadvány érkezett e témában a testülethez, az indítványozók (fennálló vagy már felmondott deviza- vagy devizaalapú szerződés alanyai) többsége azt kifogásolja, hogy a jogalkotó - szerintük a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot megsértve - az árfolyamváltozás terheit a kölcsönt felvevő adósokra hárítja. A testület döntése megemlítette: egyes előírásokkal kapcsolatban a panaszosok nem terjesztettek elő a támadott rendelkezések alaptörvény-ellenességére vonatkozó okfejtést, és a jogszabály hatálya alá tartozó szerződések ilyen módosítását kifogásolva lényegében kizárólag azt sérelmezték, hogy a forintosítás törvényben meghatározott árfolyama következtében az árfolyamkockázatot nekik kell viselniük. Ebben a kérdésben - amely a szerződő felek közötti jogvitának minősül - csak a polgári bíróság dönthet ítélettel - fogalmaztak a határozatban. Azt írták: a szerződési szabadság - mint a magánautonómia, akaratszabadság kifejeződése - magában foglalja a szerződéskötési szabadságot, tehát annak a szabadságát, hogy a felek a jogszabályi keretek között szabadon eldönthetik, akarnak-e egyáltalán szerződést kötni, és ha igen, kivel (partnerválasztás szabadsága), illetve milyen formában (szerződési típusszabadság), milyen tartalommal (diszpozitivitás elve). Emellett a felek szabadsága arra is kiterjed, hogy a szerződés módosításáról vagy a szerződéses kapcsolat megszüntetéséről határozzanak. A testület döntése arra is kitért, hogy a megkötött szerződésekből származó jogok és kötelezettségek utólagos, jogalkotói aktussal történő módosítása - a devizában fennálló tartozás forintkövetelésre átváltásának kötelezettsége - tehát egyértelműen beavatkozást jelent a szerződési szabadságba. Ez az intervenció azonban nem feltétlenül alaptörvény-ellenes. A testület egyben emlékeztetett 1991-es határozatára, amely szerint "minden olyan szerződés, amelyet a szerződés megkötését követően nem rögtön teljesítenek, bizonyos fokú kockázatot jelent a felek számára. A szerződéskötést követően ugyanis olyan változások állhatnak be, amelyek eredményeként a szerződés gazdasági egyensúlya teljesen felborulhat, de legalábbis jelentős aránytalanságok következhetnek be. Ha ezeket a szerződő felek megállapodásukkal, szerződésmódosításukkal nem tudják rendezni, ezek kiküszöbölése ugyancsak a szerződésekbe történő beavatkozást teheti szükségessé." Hozzátették: az esetleges jövőbeni árfolyammozgások kiszámíthatatlansága olyan bizonytalanságot jelentett az adósok számára, amely - az érintettek nagy számára is tekintettel - további, társadalmi méretű anyagi és szociális károk bekövetkezésével fenyegetett. Ennek elkerülése alkotmányos alapot adhatott az - elsősorban fogyasztóvédelmi célú - jogalkotói beavatkozásra (a forintosítás elsődlegesen az adósok érdekében történt, hiszen őket mentesítette az árfolyammozgások jövőbeni kockázataitól). Hangsúlyozandó, hogy a forintosítás előírásával - az alkotmányjogi panaszosok érvelésével ellentétben - a jogalkotó nem döntött el egyedi jogvitákat, nem határozott egyedi szerződések (szerződési kikötések) érvényessége/érvénytelensége tárgyában - olvasható a döntésben.