Szegedi kutatók szerint a mikrovállalkozók országa vagyunk

Businnes Academy: Vállalkozói sikertörténetek a Dél-Alföldön című rendezvényen az SZTE GTK hallgatói számos sikeres vállalkozó történetét hallgathatták meg, kérdezhettek a jelenlévő üzletemberektől, kötetlenül elbeszélgethettek velük.

Az előadásokból kiderült, a vállalkozások többsége nálunk nem igazi vállalkozás. Nem teremt új értéket, kevés a sikeres, kreatív, innovatív kezdeményezés a piacon.

Vilmányi Márton

, az SZTE GTK dékánja a konferencia előtt ismertette a Magyarország-Románia Határon Átnyúló Program részleteit, amely a Ioan Slavici temesvári magánegyetemmel közösen valósul meg, és az oktatás módszertanának fejlesztését tűzte ki célul. A gazdaságtudományi képzéshez kapcsolódóan egy kézikönyv is elkészült, amely többek között azzal foglalkozik, miként képzelik el a projekt részvevői az élményközpontú tudásátadást, a közvetlen tapasztalatcserét a vállalkozói szektorral. Örökös vita tárgyát képezi ugyanis, hogyan lehet egy adott projektet a gyakorlatban is alkalmazni, hasznosítani, s vajon ez a követelmény képezze-e az oktatás elsődleges célját, legfontosabb kritériumát, vagy inkább a hosszú távú, elméleti tudásra helyezzék a hangsúlyt, olyan tartós ismeretek átadására és elsajátítására, amelyek 10-20 év után sem avulnak el. Az egyetemnek a két követelmény között lavírozva kell megtalálnia az egyensúlyt, s arra törekednie, ne csak az elméleti ismeretek egyoldalú átadásának legyen a helyszíne, hanem a gyakorlati tapasztalatcserének is. Az egyéves közös projekt április végén zárul.

Hiányzik a kisvállalati szektor

Imreh Szabolcs

, az SZTE GTK Üzleti Tudományok Intézetének tanára az üzleti tárgyak oktatása közben a tényleges üzleti tevékenységre is figyelmet fordít. Különös „szívügye” a vállalkozóvá válás elősegítése, ennek oktatással történő támogatása, főként a nem gazdász szakos hallgatók és oktatók üzleti jellegű képzésén keresztül. A konferencián a tanár úr is előadást tartott a dél-alföldi vállalkozásokról, mi is erről kérdeztük.

A szakember szerint a legújabb adatok fényében emelkedik a regisztrált vállalkozások száma az országban, így nálunk is. 2011 márciusától 2012 szeptember 30-ig a társas vállalkozások száma országosan 570 ezerről 600 ezerre nőtt, miközben az egyéni vállalkozások esetében tartjuk az 1 millió 50 ezret. Szakmailag szemlélve megállapítható, még inkább romlik a méretstruktúránk. A hazai kis- és középvállalati szektornak egy nagy problémája van: még a mediterráneumnál is mikróbbak ezek a vállalkozások. A tanár úr szerint Magyarországon egy nagyon mérsékelt középvállalati szektor működik, ami viszont nagyobb baj, kisvállalati szektor sincs. „Mi a mikrovállalkozók országa vagyunk, szinte kizárólagosan a nulla/egyfős kategória jellemző ránk, amiből így is túl sok van” – figyelmeztet Imreh Szabolcs. Ennek jelentős hányada másodállású vállalkozás, amivel nem nagyon tud mit kezdeni sem a nyilvántartás sem a vállalkozáskutató. Nagyon sok a nullás vállalkozás, ami azt jelenti, egyetlen alkalmazottja nincs, nyilván az alapító tulajdonosok máshol dolgoznak, vagy közalkalmazottak. Ezek igazából a számlaképesség miatt jöttek létre, sokuk évente csupán egy üzleti tranzakciót hajt végre.

Több tízezer Józsi áll az ajtóban

Több tízezer vagyonőrt foglalkoztatnak ma Magyarországon, akiknek meghatározó hányada egyéni vállalkozás formájában működik. Ez sem igazi vállalkozás, nem értékteremtés, hogy Józsi ott áll az ajtóban, inkább bérjellegű jövedelemnek a kitisztázása. A vállalkozásokhoz képest olyan sokan nem választották a két új adónemet, a kisadózók tételes adóját (KATA) és a kisvállalkozói adót (KIVA), ez a szám 10, illetve 40 ezer. A tanár úr szerint ennek is egy része bérből lett vállalkozó. Ha csupán a számokat nézzük, azok még azt is elhitetik velünk, hogy elkezdődött valamilyen gazdasági növekedés. Pedig ez ilyen szempontból nem igaz, figyelmeztet a szakember. Vannak azonban sikertörténetek s, ezekről külön is beszélni kell. A tanár úr előadása ezekről szólt. E vállalkozások valamilyen tudásintenzív ágazatban tevékenykednek, olyan tudás birtokosai, ami nem másolható vagy olyan jellegű egyedi szolgáltatást képesek nyújtani, amiben piacvezetők. Két szegedi és két Békés megyei céget mutatott be a tanár úr példaként. A hazai kkv szektor másik nagy problémája, hogy csupán elenyésző részük exportképes. Ezzel a gazdaságpolitikai döntéshozók is teljesen tisztában vannak, ezért próbálják a külpiaci aktivitást fokozni, az exportot erősíteni. A magyar piac nem nagy, ezért ha valaki érdemben növekedni szeretne, érdemes kifele tekintgetnie. Az építőiparban például mi a román piacra figyelünk, ők pedig a mi piacunkon való szereplésüktől várnak fellendülést. Mindenki szeretne a másik oldalon építkezni. Ugyanez a helyzet az élelmiszeriparban szerb és magyar viszonylatban. Ahelyett, hogy a két ország cégei együttműködnének, nyomják le egymást a víz alá. Ha közösen lépnének fel az EU-s piacon, talán mindketten sikeresebbek lehetnének, véli a szakember. Ez is egy stratégia, talán eredményesebb is lehetne, mint a jelenlévő.