Új agrárcivilizációra várva – Somogyi Ferenc közgazdász nem hisz az EU-ban

Csak egy új agrárcivilizáció mentheti meg az emberiséget. Aki csak teheti, vissza kell vonulnia a természetbe. Csupán az a nagy kérdés, hogy a több milliárd emberrel, aki ezt nem teszi meg, mi lesz. Ezekről a kérdésekről elmélkedik A magyar emberitőke-állomány állapota című legújabb könyvében Somogyi Ferenc közgazdász, aki a Magyar Közgazdasági Társaság Csongrád Megyei Szervezetének meghívására járt Szegeden.

- Az előadásán elhangzott, hogy ebben a mostani válságban nincs semmi rendkívüli, hiszen a ’70-es évek vége óta Magyarország permanens válságban él.

- Napjainkban rendkívül nagy válság alakult ki Európában, de Amerikában is…

- Az USA 500 vezető vállalatának részvényeit tömörítő S&P 500 index január óta több mint 11 százalékot növekedett, nem látom, hogy az amerikaiak olyan nagy válságban lennének.

- A válság az én megközelítésem szerint több ciklusra értendő. Egyesek arra terelik a figyelmet, hogy pénzügyi válságról beszélnek, pedig ennek lényege szerintem az, hogy Európa vívja a harcát Amerika ellen. Erről nagyon kevés szó esik. Az euró belemart a világpiacba, ezt az amerikai urak látják, és szeretnék megállítani. Nekik megfelelne, ha Európa örökösen ilyen válságállapotban lenne. Nem jó nekik, hogy Európa fejlődjön, mint ahogyan az sem, hogy összedőljön. Az ilyen válságállapot felel meg nekik. A jó Isten tudja, hogyan dől el ez a küzdelem. Sokan eurodollárról, világállamról beszélnek, vannak ilyen háttérhatalmak, szóvivőjük

Soros György

, de figyelni kell a világ legfejlettebb régióira is.

- Szerintem sokkal nagyobb küzdelem várható a feltörekvő (kínai, indiai, távol-keleti, brazíliai, orosz stb.) és az amerikai piacok között.

- Valóban, ezek az országok 10-15 éven belül az Amerikai Egyesült Államokat számos paraméterben le fogják előzni, de ettől még nem szűnik meg a harc az USA és Európa között.

- Ilyen világpolitikai konstelláció közepette Magyarország számára melyik a követendő út?

- Nagyon érdekes ez a kérdés, mert én közgazdászként 32 éve bizonyos gazdaságpolitikai irányzatokat tanítok ilyen-olyan aspektusból, mégis szinte le vagyok döbbenve, hogy Matolcsi úr mit ki tudott hozni, milyen eszközöket tudott bevetni, amelyeket aztán nyugaton nem vesznek jó néven, másrészt meg követőket vonzanak. Ha valaki valami újat bevezet, akkor sajnos nagy az ellenállás, mikor kiderül, hogy jó, akkor fokról fokra átveszik, de már külön nem dicsérik meg. Számos olyan magyar intézkedés történt a közelmúltban – többek között a leglényegesebb a multi és transznacionális cégek megadóztatása –, ami a világ egyik legfontosabb kérdése, csoda, hogy ezt meg merték lépni. Minden, ami történik a világban Magyarország ellen, az erre vezethető vissza, mert azok az erők, amelyek sértve érzik magukat, igenis pénzelni tudják, és pénzelik is a tudományt meg a médiát. Erről van szó, ezt ne felejtsük el soha sem. Ugyanakkor nézzük meg, hogy számos ország most már ugyanezt az utat járja, próbálja bevezetni a multik és a transznacionális vállalatok megadóztatását.

- Ez nem hordozza magában azt a veszélyt, hogy a jelenlegi multikat elüldözzük, a leendő befektetőket pedig elriasztjuk attól, hogy nálunk fektessék be pénzüket?

- Ha a hagyományos logikával a liberális keynesi, friedmani világban gondolkodunk, akkor ez igaz, de úgy gondolom, olyan válság van, olyan társadalmi problémák gyülemlettek fel minden szinten, hogy lehet, ezt meg kellene haladni. Bátran kezdeményezni kell, amennyire még engedik, mert szemmel láthatóan elképesztő erők szerveződnek, hogy Magyarországot betereljék abba a karámba, amibe az európai országok már benne vannak.

- Magyarországot viszont senki sem kényszerítette az „európai karámba”.

- Ez így van. A kormánynak szemmel láthatóan az a hivatalos álláspontja, hogy az Európai Unió a politika mentén hasadt, hiába a legnagyobb párt a Néppárt, a másik oldalon a liberálisok, a baloldaliak és a zöldek erősebbek.

- Konzervatív kormányok, lapok sem fogadják kitörő lelkesedéssel a magyar reformokat.

- Az EU-ról az a véleményem, hogy ennek nem szabadott volna létrejönnie, mindent hajlandó vagyok felsorakoztatni, hogy miért nem. Azt az egységes szabályozási rendszert, amit terveznek, az EU versenyképességét abszolút tönkre vágja, semmi esélyünk nem lesz a világon, ha ez a fajta eurobürokratizmus minden ország számára azonos szabályozórendszert fog kikövetelni.

- Ilyképpen akkor semmilyen pozitív jövőt nem jósol az EU-nak?

- Nem, nem. Szinte totalitárius természetű rendszerré fog válni az EU, formálisan úgy tűnik, mintha demokrácia lenne, valójában a háttérhatalmak azt csinálnak, amit akarnak. Ezt az utat én nem tartom járhatónak, most már kristálytisztán meg merem fogalmazni, hogy nem szabadna az Európai Unió erőltetni. Nyilván a legkülönbözőbb nemzetközi szervezeteket kölcsönös közmegegyezéssel különféle kérdésekben fönn kell tartani, de ezt a fajta brutális egységesülést biztos nem.

- Magyarország túl gyenge és túlságosan sebezhető ahhoz, hogy kilépjen az európai közös hazából, nem járna ez vállalhatatlan, kiszámíthatatlan kockázattal?

- El tudok képzelni egy semleges Magyarországot, ez az egyik lehetséges forgatókönyv. Svájc vagy Norvégia miért tud megélni, és mi miért ne tudnánk? Nekünk is csodálatos értékeink vannak. A 21. században nagyon felértékelődik az a kincs, amivel mi rendelkezünk: ez pedig a termőföld és a víz. A világ első számú tőzsdespekulánsai már megfogalmazták, arra várnak, hogy jöjjön egy olyan hatalom, amelyik prédává teszi Magyarországot, és akkor Soprontól Szegedig felvásárolják a termőföldet. Mivel dolgozni sem akarnak sokat, ezért még parasztokat meg gépeket is hoznak. Mi, magyarok meg miért ne spekulálnánk úgy, hogy ezt a tőkét hasznosítsuk.

- Ahogy hallgatom, óhatatlanul S. Latouche nemnövekedés elmélete jut az eszembe. Vállalja ön is a rokonságot?

- Isten ments, hogy magamat előtérbe toljam, de

Latouche

úr elkésett vagy 10 évvel. 1995-ben könyvet írtam A vegyesgazdaság evolúciós perspektívái címmel, melyben ugyanazokat az alapgondolatokat egy az egyben megfogalmaztam, mint ő. Mellesleg a legmesszebbmenőkig egyetértek a gondolataival, ő is ugyanazt fogalmazza meg, hogy nincs és nem is volt soha sem értelme a gazdasági növekedésnek, mint célfüggvénynek. Az ő tanítása szerves része annak a gondolkodásnak, amit jómagam is képviselek.

J.S. Mill

1848-ban már leírta a nemnövekedést, hogy az élet minősége attól még értelmes lehet és gazdagodhat, ha mennyiségileg nem növekedünk. Ez a gondolat nem olyan új.

- A jövő szempontjából négy lehetséges végkifejletről beszél könyvében, 3 pozitív és egy negatív kimenetelűről. Kifejtené ezt.

- Könyvem utolsó fejezete egy intuitív világmodellel foglalkozik. Platóni, tolsztoji, kolumbuszi és orwelli forgatókönyvről értekezem. Az első három alapvetően pozitív az én értékrendem szerint, a negyedik is megoldja ezeket a problémákat, csak sajnálatosan egy totalitárius, felülről irányított, globalizált világállami metódussal. Az első három lényege: tudomásul kell vennünk, olyan fogyasztói kosarakra kellene törekedni, amelyek természetkímélők, társadalmi együttélési viszonyokat kímélők, nem a természet rablására épülnek, hanem annak megőrzésére, ugyanakkor nem szegények, hanem szerények. Ilyen világot is el lehet képzelni, ilyenen kellene gondolkodnia annak, aki az úgynevezett alternatív közgazdaságtant műveli. Nálunk azért, hála Istennek, van egy-két ilyen nemzetközileg is jegyzett közgazdász.

- A könyvbemutatón arról is beszélt, hogy ezeket a tanokat a gyakorlatban is szeretné megvalósítani, próbára tenni, ezért gazdálkodással is foglalkozik.

- Amit elméletként A vegyesgazdaság evolúciós perspektívája című könyvemben leírtam, azt a gyakorlatban úgy szeretném megvalósítani, hogy létrehoztunk Felsőörsön egy egyesületet, az a neve, hogy Fenntartható Élet és Környezet Egyesület. Kulturális és gazdasági vonatkozásban is arra törekszünk, hogy azt a bizonyos autarkiát, amennyire lehet, hozzuk vissza. Föl kell, hogy támasszuk az állattenyésztést, ez van napirenden, s a legkülönbözőbb piaci tevékenységeket alakítottuk ki. Aki ilyen-olyan többlettermékkel bír, azt csereberéljük, magyarul vissza kellene hozni az autarkiát (olyan gazdasági helyzet, amelyben nincsen kereskedelmi kapcsolat a külvilággal – zárt gazdaságnak is nevezik).

- Mi a tolsztoji forgatókönyv lényege?

- Meg kell nézni, milyen lesz a gazdasága, a politikája és az életvilága. A politikája anarchista. Bármit lehet, amit az adott helyi közösség elhatároz, nem csak ebben a mostani liberális, nyugati áldemokráciában kell gondolkodni. A közösségi hálók kontrollálnák, ha az egyik közösség brutálisan agresszív vagy diktatórikus lenne, azt kibillentenék abból az állapotából. A gazdasága kimondottan a mezőgazdaságra irányulna, a kézművességre, ha adódna valamilyen többlet, hiszen ad abszurdum az autarkia nem megvalósítható, azon keresztül lehetne megvásárolni a világpiacról, ami szükséges. Az életvilág esetében a kis közösségeket, a humán kultúrát, a szokásokat, a tradíciókat kellene feleleveníteni. Értelmes, izgalmas, befelé építkező közösségi életet élnének.

- A kolumbuszi forgatókönyv?

- Azt a csúcstechnikát, amit az emberiség kialakított, azt nem dobjuk ki, hanem szelektálunk. Ami természetpusztító, azt le kellene építeni, ami az embert szolgálja, azt támogatni. Működhetne liberális körülmények között a rendszer, de egy korrekt, tényleg a kis közösségek szintjén eldőlő, a személyeket alaposan megmérő kritériumok alapján, nem pedig pénzen és médián keresztül kiválasztott elöljárók uralkodnának, mint ma Brüsszelben, ahol azt sem tudjuk, kik, mik képviselnek bennünket. Magyarán ez lenne egy jól működő liberális demokrácia. Az életvilág differenciált lenne, mert az elit technikát elit emberek művelnék, de a fogyasztói kosarakba olyan nagy különbség nem lenne. Nem a tobzódásra, a fogyasztásra meg az utazásra terelődne a hangsúly.

- A platóni forgatókönyv?

- Megfelelő embert a megfelelő helyre. Itt is a helyi közösségen van a hangsúly. Nem is nemzeti, hanem kisebb közösségek erősödnének fel, városok, kisebb falvak, régiók válnának nagyon erős gazdasági és politikai centrumokká. Lényege az lenne, hogy a dolgok elé mennének. Még a bajok kialakulása előtt lépnének. Az előző kettő valószínűleg a kataklizmák után fog – gondolom én – bekövetkezni. A fogyasztói kosár itt is természet- és társadalomkímélő, de itt a normativitáson van a hangsúly, a technika szelekcióján. Kézhez álló technikát kell erőltetni, a technika ne legyen grandiózus, emberi léptéket meghaladóan gyors és tömegszerű, hanem kézhez álló. A fizikai munkától nem kell megijedni, az senkinek sem árt. Röviden: ez egy emberléptékű társadalom modellje.

- Az orwelli?

- Az egy figyelmeztető forgatókönyv. Itt brutálisan kettéválik a világ társadalma, egy iszonyatosan tobzódó elit exkluzív lovakkal, repülőgépekkel, nőkkel, mértéktelen fogyasztással, továbbá hülyére manipulált rabszolgává vált tömegekkel végtelenül szegény és szerény fogyasztási kosárra kondicionálva. Ebből az jön ki, hogy úgymond meg lehet kímélni ilyen módon is a természetet. A hallgatóim gyakran figyelmeztetnek, miről beszélek, hiszen már ma is derékig ebben gázolunk.

- A világ jövője szempontjából melyik forgatókönyv a legvalószínűbb?

- Ha sok ember előtt beszélek, akkor mindenképpen azt mondom, hogy a pozitív forgatókönyv érvényesül, hiszen a hitet, a reményt, az életigenlést, az élni akarást sürgetném. Most nagyon kemény leszek, s nem vagyok egyedül, mert amerikai Nobel-díjasok is rájöttek és le is írták: csak egy új agrárcivilizáció mentheti meg az emberiséget. Aki csak teheti, vissza kell vonuljon a természetbe. Az valóban nagy kérdés, hogy a több milliárd emberrel, aki ezt nem teszi meg, mit csináljon az emberiség.