A válság hatásainak, a kilábalás lehetőségeinek és a jelenlegi szcenáriók várható végkifejleteinek megvitatására szerveztek kétnapos nemzetközi tanácskozást. A Rektori Hivatalban rendezett konferencián rangos kutatók tartottak előadást a témáról.
A válság következményei az Európai Unióban és tagállamaiban. Ez a témája annak a rangos nemzetközi tanácskozásnak, amelyet 2012. március 8-9. között hívott életre az SZTE Gazdaságtudományi Kara Pénzügyi és Nemzetközi Kapcsolatok Intézete. Az SZTE Kutatóegyetemi Kiválósági Központ uniós projekt keretén belül, a Rektori Hivatalban tartott plenáris ülésen számos nemzetközileg ismert szakember fejtette ki véleményét: az európai szociális modell válságáról
Fabian Zuleeg
, az European Policy Centre brüsszeli elemzője tartott előadást. A monetáris politikáról
Massimo Rostagno
(European Central Bank), az euro jövőjéről
Darvas Zsolt
, a brüsszeli Bruegel Intézet, és a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézetének kutatója beszélt. Ismertette álláspontját
Masahiko Yoshii
(Kobe University), valamint
Török Ádám
(Pannon Egyetem) és
Kovács Árpád
(SZTE, a Költségvetési Tanács elnöke) is. A péntekig tartó tanácskozás 3 szekciójának az MTA Szegedi Akadémiai Bizottság székháza ad otthont. Körülbelül félszáz előadás hangzik el – többek között – a magyar versenyképességről, az EU költségvetési politikájáról.
Menthető az eurózóna
Az eseményhez kapcsolódó sajtótájékoztatón Darvas Zsolt, a brüsszeli Bruegel Intézet, és a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézetének kutatója az euróövezet helyzetéről, a gazdasági és monetáris unió kilátásairól tartotta előadását. Mint mondta, jelen helyzetben három szcenáriót tart elképzelhetőnek. Az első - amely jelenleg a vezető irányelv az unió szakemberei között - szerint magas fokú pénzügyi koordinációval, új eljárások bevezetésével és állami szabályozásokkal kerekedünk felül a válságon, ami lassú, fájdalmas módon, de megmentheti az eurózónát. A második elképzelés szerint a meggyengült eurózónát már nem lesz lehetséges egyben tartani, az amúgy is leszakadóban lévő országok kilépnek a közösségből, vagy akár az egész felbomolhat. Darvas Zsolt szerint ennek súlyos következményei lehetnek mind a kilépő, mind a bent maradók számára. Harmadik lehetőségként - amely a szakember szerint a legcélravezetőbb - egy valós költségvetési integráció jöhetne létre, amely a magánszektorban kieső összegeket pótolná, és lassan beindítaná a növekedést is. Az eurózóna a kutató szerint még menthető, a válságból való kilábalással kapcsolatban azonban szkeptikusan nyilatkozott: a dél-európai államok lemaradása, a magas munkanélküliség még évekig fékezheti a gazdaság fellendülését. Kovács Árpád, az SZTE Gazdaságtudományi Kar Pénzügyi és Nemzetközi Kapcsolatok Intézet egyetemi tanára, a Költségvetési Tanács elnöke a hazai és az EU-s tagállamok költségvetési politikáját vizsgálta. Az európai válságkezelési eljárásokat szerinte 13 csoportra lehet osztani, ilyen a bankmentés, a szigorítások, vagy az intézményi struktúrák átalakítása. Ezek közül a professzor szerint Magyarország szinte mindegyiket próbálta alkalmazni a bankmentésen kívül. A válságkezelést szerinte két szakaszból állt: a 2008 és 2010 közötti időszakban a pénzügyi válság gazdasági területét próbálták kezelni, ezt azonban utána kamatostul kellett visszafizetni. A szakember szerint elsősorban az északi államok tudták hatékonyan alkalmazni a válságkezelő intézkedéseket - az ott működő módszerek azonban nem feltétlenül jelentenének megoldást máshol is, hiszen különböző helyzetek különböző megoldásokat kívánnak.
Versenyképesek is vagyunk, meg nem is
"Magyarország egy szűk sávon belül (a 35. és 50. hely között) mozog a nemzetközi versenyképességi rangsorokban, arra még nem volt példa, hogy erről kikerüljön" - árulta el portálunknak Török Ádám akadémikus, a Pannon Egyetem tanára, aki a magyar gazdaság nemzetközi versenyképességéről beszélt. Mint mondta, eddig eléggé együtt mozgott a versenyképességi rangsorban foglalt hely és a nemzetközi hitelképességi megítélés, melyet a manapság sokat emlegetett Standard & Poor's vagy a Moody's végzi. Ez a kapcsolat valószínűleg egy kicsit lazulni fog, és Magyarország elsősorban a versenyképességi mutatóit tudja jobban javítani. "A hitelképességnél a fő gond, hogy a romlás gyors, 1-2 év alatt bekövetkezhet, a javuláshoz azonban 8-10 év szükséges. Bizonyos országoknál nem is volt meg ez a szinkronitás: Belgium például a világ egyik legversenyképesebb állama, a hitelképességi besorolása azonban nem sokkal magasabb a magyarénál. Ott, ahol a gazdaság alapjai rendben vannak és a gazdaságpolitikának jó a reputációja, nem veszik túlzottan komolyan a rossz pénzügyi adósság-pozíciót. Sajnos hazánkban a gazdaság alapjai sincsenek rendben, így itt a különmozgás törvényszerű lesz" - hangsúlyozta az akadémikus. A rossz megítélés sajnos tartós, és nem mindig csak objektív adatok függvénye: Magyarországon a fizetési mérleg rendkívül jól áll, a gazdaság nem csökken, a költségvetési deficit nem olyan rossz, az államadósság ma már az uniós átlag körül van, a hitelminősítői besorolásunk azonban mégis alacsony - főképp a rossz reputációnk miatt. "Az objektív gazdasági adatokon túl a kommunikációból, a hitelességből is megítélnek minket, ezért erre nagyon oda kellene figyelni. Helyes szemlélettel sokat javíthatnánk a megítélésünkön - nem mindig kívül kell keresni az okokat, és tudomásul kell venni, hogy egy kicsiny, eladósodott uniós tagországnak a döntési autonómiája viszonylag korlátozott" - hangsúlyozta Török Ádám.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
