Regionális gazdaság: decentralizációra és összefogásra lenne szükség

Most, a „válság" idején egyre gyakrabban kerülnek elő gazdasági kérdések a napi sajtóban is. A SZEGEDma.hu Lengyel Imre professzort, regionális gazdasági szakértőt, az SZTE GTK Közgazdaságtani és Gazdaságfejlesztési Intézetének vezetőjét kérdezte a régió gazdaságának általános helyzetéről.

- Milyen most a régió gazdasági helyzete?

- A dél-alföldi régió gazdasági teljesítménye lassan nő, versenyképessége gyenge. Ez abban is megnyilvánul, hogy az Európai Unió régióinak átlagától 2005-től kezdve egyre inkább leszakad, az egy lakosra jutó gazdasági kibocsátás annak kb. 43%-át éri el. Alacsony a foglalkoztatás, kb. 10 %-kal elmarad az EU-s és 4-5 %-kal a hazai átlagtól, a munkanélküliségi ráta pedig növekvő. Nagy probléma, hogy kevés olyan cég van a régióban, amelyik nemzetközileg is versenyképes, azaz exportálni tud magasabb hozzáadott értékű termékeket, szolgáltatásokat, a régió tömegtermékei (mezőgazdasági, élelmiszeripari termékek) pedig az emelkedő munkabérek miatt egyre inkább kiszorulnak a külföldi és időnként a hazai piacokról is.

- És mi a helyzet Szegeden?

- Szeged gazdasági helyzete hasonló a régióéhoz, magas a költségvetési forrásokból fedezett munkahelyek aránya és kevés a nemzetközileg versenyző, profitorientált cégeknél levőké. A mostani válság hatásai és a közszféra várható megszorításai miatt Szeged gazdaságában nemcsak stagnálás, hanem visszaesés várható, ami megfigyelhető lesz a jövedelmekben is, illetve várhatóan megnő a munkanélküliek száma.

- Mit jelent gazdaságilag, hogy az „ország három részre szakadt"?

- Magyarországon belül jól elkülönülnek az eltérő fejlődési pályán levő térségek. A főváros és vonzáskörzete már integrálódott a világgazdaságba, gazdasági teljesítménye évente dinamikusan nő, az egy lakosra jutó kibocsátás már 7-8 %-kal meghaladja az EU-s átlagot, a munkabérek mintegy kétszeresét teszik ki a hazai átlagnak. Nyugat- és Közép-Dunántúlon a külföldi érdekeltségű cégek élénkítik a gazdaságot, Győr lényegében Bécs vonzáskörzetébe tartozik, ezek a térségek eddig gyorsan fejlődtek, de úgy tűnik, hogy fejlődési tartalékaik kezdenek kimerülni, és szerkezetváltás nélkül komoly gondok elé néznek. Az ország többi része pedig alacsonyan fejlett és „követő jellegű", főleg hazai piacra termel, emiatt gazdasága lassan fejlődik, alacsony a foglalkoztatás.

- Szokás ilyen aspektusból Olaszországgal összehasonlítani hazánkat.

- Igen, ez az említett három típus már egy évtizede megfigyelhető, egyre inkább az „olasz példát" sugallva, ahol nagyok és tartósak a területi különbségek. Olaszország déli régióiban az egy lakosra jutó gazdasági kibocsátás jelentősen elmarad az EU-átlagtól, alacsony a foglalkoztatás, a munkanélküliségi ráta 16-15 %, ezzel szemben északon igen fejlett olasz régiók vannak, az EU-n belül is a legfejlettebbek közé tartoznak, a munkanélküliségi ráta 3-4 % és magasak a jövedelmek. Ha egy országban nagyok a területi különbségek, akkor az „elszívó és kiszorító hatások" felerősödnek, például nálunk is megfigyelhető a főváros „agyelszívó" hatása, ami a dél-alföldi régió fejlődését is visszaveti.

- Mire lenne szükség a régió gazdasági helyzetének javításához?

- Legfontosabb teendő a decentralizáció, a valódi helyi döntéshozatal feltételeinek kialakítása, mert jelenleg a fővárosban dőlnek el a régiót érintő fontos kérdések is, a helyi politikusokat lobbizásra sarkallva és a helyi együttműködést nagyon megnehezítve. Ha helyben is pártpolitikában gondolkoznak, akkor marad a régiók, kistérségek elmaradottsága. A közigazgatás reformja azért is tűnik a legfontosabbnak, mert nélküle a többi reform is sorra megbukik, például az egészségügyé, oktatásé, de a területfejlesztésé is.

- Mi a helyzet a vállalkozásokkal?

- A régió meglevő előnyeit, például a mezőgazdasághoz kötődőeket, főleg azért nem tudják a helyi vállalkozások kihasználni, mert a nemzetközi piacra való kilépés magas költségeit nem tudják kigazdálkodni. A globális versenyben csak úgy tudnak talpon maradni, megerősödni a kisebb cégek, ha összefognak és megosztják ezeket a magas költségeket, például hálózatokat, klasztereket alkotva. Felméréseink szerint a régió térségeinek többségében a vállalkozások együttműködéséhez szükséges bizalom még nem alakult ki, enélkül pedig a cégek továbbra is állami támogatásokat próbálnak „kijárni", ami nem oldja meg a problémákat, csak rövid időre elodázza.