Elfeledett egyetemhonosító polgármesterünk Somogyi Szilveszter
Szeged egy elfeledett polgármestere, aki a város nehéz időszakaiban is helytállt. Somogyi Szilveszter vezetésével épült fel a Dóm, és talált otthonra a kolozsvári egyetem.
Somogyi Szilveszter elfeledett polgármesterünk, aki az 1915-35 közötti időszak legnehezebb pillanataiban is helytállt, majd az első világégést követően határozott és sikeres vezetésének köszönhetően befejeződött a Dóm építése, otthonra lelt a Szegedre települt kolozsvári egyetem, számtalan új közintézmény létesült és új városrésszel is gazdagította a gyarapodó Szegedet. Az 1934-ben városunkban született Somogyi Szilveszter 1881–89 között a szegedi piarista gimnáziumba járt, majd a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán szerzett jogi doktorátust.
1902-ben alügyész lett szülővárosában. 1902-ben Szegeden feleségül vette Staud Kornélia Erzsébet Máriát, házasságukból egy fia született.
1907-ben Szeged királyi ügyészévé nevezték ki, a szegedi törvényszék mellett működő ügyészi szervezetben.
A jó szervező készségű fiatalembert a főispán még ugyanezen évben kinevezte a város rendőrkapitányává. Somogyi a városi rendőrséget korszerű mintatestületté szervezte.
Vidéken ő állította fel az első rendőri bejelentő hivatalokat, ezen kívül az ő nevéhez fűződik Szeged köztisztasági hivatalának megszervezése is. Ugyanebben az évben átlépett a városi közigazgatás szervezetébe, és Szeged rendőrfőkapitányává nevezték ki.
Somogyi Szilveszter mint polgármester
1915-ben elhunyt Szeged polgármestere, dr. Lázár György aki 1904 óta vezette a várost. Utódjául a közgyűlés dr. Somogyi Szilvesztert, az addigi rendőrfőkapitányt választotta meg.
Az 1918 októberi forradalom után is hivatalában maradt, megpróbált alkalmazkodni a változott körülményekhez. 1918. novemberében az előnyomuló szerbek elfoglalták Újszegedet, erőszakos intézkedéseik tovább nehezítették a város élelmiszer- és fűtőanyag-ellátását. 1918. decemberében Szeged francia katonai megszállás alá került, ez sajátos politikai helyzetet teremtett.
Az 1919-es évek megpróbáltatásai
1919 márciusában, a Tanácsköztársaság kikiáltása után a városi Munkástanács félreállította Somogyit és több városi és megyei főtisztviselőt. A direktórium csak néhány napig működött. A bolsevik hatalomszerzési kísérletet látva a francia katonaság március 24–27 között átvette a város ellenőrzését. Charpy tábornok, katonai kormányzó 1919. március 27-én a Szeged élére polgári direktóriumot állított, élén Dettre János volt kormánybiztossal, Somogyi Szilveszter volt polgármesterrel és Tabódy Zsolt honvéd ezredessel, volt kerületi parancsnokkal és Szegedet semleges várossá nyilvánították.
A Tanácsköztársasághoz hű aktivisták, tisztségviselők elhagyták a várost.
1919 áprilisában Szegeden megkezdődött az ellenforradalmi szervezkedés. Április 24-én Szegedre érkezett Gömbös Gyula, a Bécsben megalakult Antibolsevista Comité képviselője. Charpy tábornok, katonai kormányzó megszüntette a város semlegességét, Bétrix ezredes városparancsnok május 5-én elmozdította a város vezetéséből Tabódy Zsolt ezredest és Dettre Jánost is, de Somogyi (ezúttal a francia katonai hatóság akaratából) a helyén maradhatott. Somogyi Szilveszter a város érdekében jó személyi kapcsolatokat tartott fenn az ellenforradalmi vezetőkkel.
A Nemzeti Hadseregbe vezető út
1919. május 31-én Szegeden megalakult Károlyi Gyula kormánya, amelyben Horthy Miklós kapta a hadügyminiszteri tárcát. A mérsékelten konzervatív, óvatosan politizáló Somogyi 1919 júniusában közzétette a sajtóban, hogy ő maga is belépett a szerveződő Nemzeti Hadseregbe és mindenkit felhívott, kövesse példáját. 1919. július 5-én a szegedi színházban Horthyt a Magyar Országos Véderő Egyesület díszelnökévé, majd július 13-án a Nemzeti Hadsereg főparancsnokává nevezték ki.
A Vörös Hadsereg tiszai offenzívájának összeomlása után, augusztus 5-én Horthy csapatai Szegedről indultak a Dunántúl és Budapest birtokba vételére. A Nemzeti Hadseregbe belépésre felszólító júniusi kiállása révén Somogyi az augusztusi hatalomváltás után is megmaradhatott hivatalában. A francia megszálló csapatok 1920. március 1-jén vonultak ki Szegedről.
Folytatjuk.
