Elfeledett egyetemhonosító polgármesterünk Somogyi Szilveszter
Szeged egy elfeledett polgármestere, aki a város nehéz időszakaiban is helytállt. Somogyi Szilveszter vezetésével épült fel a Dóm, és talált otthonra a kolozsvári egyetem.
Somogyi Szilveszter elfeledett polgármesterünk, aki az 1915-35 közötti időszak legnehezebb pillanataiban is helytállt, majd az első világégést követően határozott és sikeres vezetésének köszönhetően befejeződött a Dóm építése, otthonra lelt a Szegedre települt kolozsvári egyetem, számtalan új közintézmény létesült és új városrésszel is gazdagította a gyarapodó Szegedet. Az 1934-ben városunkban született Somogyi Szilveszter 1881–89 között a szegedi piarista gimnáziumba járt, majd a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán szerzett jogi doktorátust.
1902-ben alügyész lett szülővárosában. 1902-ben Szegeden feleségül vette Staud Kornélia Erzsébet Máriát, házasságukból egy fia született.
1907-ben Szeged királyi ügyészévé nevezték ki, a szegedi törvényszék mellett működő ügyészi szervezetben.
A jó szervező készségű fiatalembert a főispán még ugyanezen évben kinevezte a város rendőrkapitányává. Somogyi a városi rendőrséget korszerű mintatestületté szervezte.
Vidéken ő állította fel az első rendőri bejelentő hivatalokat, ezen kívül az ő nevéhez fűződik Szeged köztisztasági hivatalának megszervezése is. Ugyanebben az évben átlépett a városi közigazgatás szervezetébe, és Szeged rendőrfőkapitányává nevezték ki.
Somogyi Szilveszter mint polgármester
1915-ben elhunyt Szeged polgármestere, dr. Lázár György aki 1904 óta vezette a várost. Utódjául a közgyűlés dr. Somogyi Szilvesztert, az addigi rendőrfőkapitányt választotta meg.
Az 1918 októberi forradalom után is hivatalában maradt, megpróbált alkalmazkodni a változott körülményekhez. 1918. novemberében az előnyomuló szerbek elfoglalták Újszegedet, erőszakos intézkedéseik tovább nehezítették a város élelmiszer- és fűtőanyag-ellátását. 1918. decemberében Szeged francia katonai megszállás alá került, ez sajátos politikai helyzetet teremtett.
Az 1919-es évek megpróbáltatásai
1919 márciusában, a Tanácsköztársaság kikiáltása után a városi Munkástanács félreállította Somogyit és több városi és megyei főtisztviselőt. A direktórium csak néhány napig működött. A bolsevik hatalomszerzési kísérletet látva a francia katonaság március 24–27 között átvette a város ellenőrzését. Charpy tábornok, katonai kormányzó 1919. március 27-én a Szeged élére polgári direktóriumot állított, élén Dettre János volt kormánybiztossal, Somogyi Szilveszter volt polgármesterrel és Tabódy Zsolt honvéd ezredessel, volt kerületi parancsnokkal és Szegedet semleges várossá nyilvánították.
A Tanácsköztársasághoz hű aktivisták, tisztségviselők elhagyták a várost.
1919 áprilisában Szegeden megkezdődött az ellenforradalmi szervezkedés. Április 24-én Szegedre érkezett Gömbös Gyula, a Bécsben megalakult Antibolsevista Comité képviselője. Charpy tábornok, katonai kormányzó megszüntette a város semlegességét, Bétrix ezredes városparancsnok május 5-én elmozdította a város vezetéséből Tabódy Zsolt ezredest és Dettre Jánost is, de Somogyi (ezúttal a francia katonai hatóság akaratából) a helyén maradhatott. Somogyi Szilveszter a város érdekében jó személyi kapcsolatokat tartott fenn az ellenforradalmi vezetőkkel.
A Nemzeti Hadseregbe vezető út
1919. május 31-én Szegeden megalakult Károlyi Gyula kormánya, amelyben Horthy Miklós kapta a hadügyminiszteri tárcát. A mérsékelten konzervatív, óvatosan politizáló Somogyi 1919 júniusában közzétette a sajtóban, hogy ő maga is belépett a szerveződő Nemzeti Hadseregbe és mindenkit felhívott, kövesse példáját. 1919. július 5-én a szegedi színházban Horthyt a Magyar Országos Véderő Egyesület díszelnökévé, majd július 13-án a Nemzeti Hadsereg főparancsnokává nevezték ki.
A Vörös Hadsereg tiszai offenzívájának összeomlása után, augusztus 5-én Horthy csapatai Szegedről indultak a Dunántúl és Budapest birtokba vételére. A Nemzeti Hadseregbe belépésre felszólító júniusi kiállása révén Somogyi az augusztusi hatalomváltás után is megmaradhatott hivatalában. A francia megszálló csapatok 1920. március 1-jén vonultak ki Szegedről.
Folytatjuk.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
