Február az a hónap, amikor érdemes várni a postást és a banki értesítéseket


Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe alkalmából Szeged és környéke hívő közösségei ismét a templomok felé veszik az irányt, hogy a fény diadalát ünnepeljék a sötétség felett. Ez a nap nem csupán egy egyházi liturgia, hanem a szegedi táj népének évszázados hiedelmeit és a tavaszvárás reményét egyesítő sorsfordító pillanat.

A katolikus hagyomány szerint ezen a napon arra emlékezünk, amikor Szűz Mária negyven nappal Jézus születése után bemutatta gyermekét a jeruzsálemi templomban. A mózesi törvények szerinti áldozatbemutatáskor az agg Simeon a "nemzetek megvilágosító világosságának" nevezte a Megváltót – ebből a szimbólumból ered a gyertyaszentelés ma is élő rítusa.
A gyertya önfeláldozó égése Krisztus jelképe, amely a 7. századi Rómától kezdve vált a liturgia szerves részévé, majd az 1092-es szabolcsi zsinat tette kötelezővé hazánkban.
A szegedi identitás és a helyi néprajzi örökség elválaszthatatlan része a szentelt gyertya tisztelete, amely a bölcsőtől a koporsóig elkísérte az embert. Szeged és a környező települések, például Kiszombor lakói számára a szentelmény nem csupán dísz volt: a sublótban őrzött viaszt vihar idején gyújtották meg, hogy elűzzék a villámcsapást és a bajt. A gazdák számára pedig a mai napig kritikus fontosságú a „gyertyás” jóslat: ha szentelés közben nem alszik ki a láng, az bőséges méztermést ígér a környékbeli méhészeknek, utalva a tiszta viasz erejére.

A szegedi táj népe különleges rituálékkal tette magáévá az ünnepet. Míg a dogmatika a belső megtisztulásra fókuszál, a helyi asszonyok a gyakorlati védelemben hittek:
a szentelésről hazatérve a gyertyából egy apró darabot a kilincsre tettek, hogy a békesség soha ne hagyja el a házat.
Nem feledkeztek meg a környező kertek rügyező gyümölcsfáiról sem, amelyeket megveregettek a gyertyával a bő termés reményében, összekötve a szakrálist a mindennapi megélhetéssel, ami a szegedi gazdálkodó életmód alapköve volt.
A mai nap azonban nemcsak a lélekről, hanem a meteorológiáról is szól. A népi kalendárium szerint Gyertyaszentelő a tél negyvenes rámutatónapja: a középkori deák szentenciát követve a szegediek is úgy tartják, ha ma kisüt a nap, és a medve meglátja az árnyékát, a tél még hosszú és kemény lesz.
Érdemes kiemelni, hogy Szent II. János Pál pápa döntése nyomán 1997 óta ez a nap a megszentelt élet világnapja is. Szeged, mint püspöki székhely és egyetemi város, különösen érintett ebben: a városban szolgáló számos szerzetesrend és közösség ilyenkor hálát ad hivatásáért. Az ünnep célja a modern világban is ugyanaz, mint évszázadokkal ezelőtt:
tudatosítani a közösségben a szolgálat szépségét és a hit megtartó erejét a szegedi hétköznapokban.
Bár a népszokások egy része már csak az emlékezetben él, a gyertyaszentelés üzenete – a fény győzelme az árnyék felett – ma is aktuális. Akár a medve árnyékát figyeljük, akár a templomok csendjében gyújtunk lángot, február másodika Szeged számára továbbra is a remény és a bizalom napja marad.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.