Terhes Nóra: Három szerelem

„Mert az Úr, a te Istened emésztő tűz, féltőn szerető Isten ő.”

(Mózes ötödik könyve 4:24)

Egy nyár elő nap, ahol a tavasz már nevető léptekkel táncba hívja legforróbb évszakunk, sétára invitált szívem oly kedves jó baráttal, ott ahol a Tisza-vize a zöldellő töltés meredélyének aljában hömpölyög Szolnok szívét szelve át hol hangtalan, hol selymesen csobogva. Itt, ehelyütt álmodtunk egy jövőt egy jövendőbeliről a barátnőm életében, akinek majd társa lesz élet forgatagában, - s ha álmodozunk miért ne színeset álmodjunk? - tarka képzelet fantáziáját, egy olyan férfit aki angol anyanyelvű lesz, hogy angol tanárként dolgozó barátnőm abban is segíthesse majd hogy egy két nyelvű gyülekezett plántáljanak ebben a Tisza-parti városban, tolmácsa lesz majd jobbján. S mint ne mondjak kedves Olvasó? Mi esett meg alig néhány év múlva? A megálmodott társ elérkezett, a kétnyelvű közösség plántálása útjára indult, s ma már második gyermekük érkezését várják. A várakozás szaváról beszéljen immár a második szerelem. Ismertem egy lányt aki szívében remélte hogy Isten olyan társat szán neki, akit a hitben követhet, akik élete ha összefonódik szerelemben akkor nagyobb dicsőséget szerez az majd Istennek mint egyedülállósága. Sok megpróbáltatáson esett át életében hogy hite kipróbált lehessen, és tiszta szívvel követhesse Istenét. Ő nem látásban hanem hitben járt amikor személyes látás nélkül barátságát ajándékozta egy keresztény férfinak akivel nem találkozhatott fél éven át, jól lehet érezte és tudta lelkének, szellemének társa akivel kölcsönösen boldogítanák egymást úgy hogy közben folyvást épülnének a másik hite által az Úrban. A lány beleszeretett a fiúba és hittel várta a napot hogy személyes látásban beteljesedjék az ami a hitben járás gyümölcsévé érik, s egy ponton félelem rázta meg szívét, hogy elveszíti azt aki lélekben-szellembe társa. A félelem Isten lábához szegezte, aki természetfeletti békességgel ajándékozta meg, s elmondta: „ Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mond-é ő valamit, hogy meg ne tenné? Igér-é valamit, hogy azt ne teljesítené?” (4 Mózes 23:19) Ezzel ajándékozta meg: a jelennel a jövő ígéretében hogy miként is? Beszéljen erről a harmadik szerelem. Az élő Isten emberek felé való szerelme, egy családos hithű féri bizonyságáról akit fiatalon szólított magához az Úr, három gyermekétől, feleségétől, és gyülekezeti szolgálatától búcsúzva megértette mit tanít neki Isten a szörnyű megpróbáltatásában. Megértette, hogy életének jelentősebb időszakában nem tudott a jelenben élni, valahogy mindig a jövőről álmodott mi minden teljesül be, s ha beteljesültek az álmok azok majd milyen újabb álmokat hívnak elő. Ám végóráinak napjaiban Isten féltve őrzött szerelme megtanította arra, hogy a mában éljen a jelenben az adott napban, az adott nap örömében, kihívásában, s jól lehet bánatában is. Minden bizonnyal tudta és megértette a hithű férfi: „Taníts minket úgy számlálni napjainkat hogy bölcs szívhez juthassunk!” Zsoltárok 90:12 Három szerelem. A beteljesülés, a várakozás, és a jelen történetei. Vajon miként tanulhatunk meg úgy a jelenben élni, hogy szívünk ne sóvárogjon vagy épp rettegjen a még nem ismert jövőtől? Milyen az amikor folyvást várjuk a jövő egy remélt pontját, mondván: „ha majd végre…”. S milyen az amikor épp ellentétbe átcsapva ostoroz a holnap: „mi lesz ha mégsem….”? Három szerelem története híven beszéljen Isten szerelméről, aki megengedi hogy értsük minden napnak megvan a maga szépsége, jó szolgálata, kihívása, hogy az idő egy áttörhetetlen emberi korlát, ami csak a Menny fényében kaphatja meg valós értelmét: minden nap - legyünk bárhol életünk egyenesén -, egy lehetőség arra hogy Isten szeretetével szerethessünk, a holnap aggódjék magáért, mert akik az Úrban bíznak meg nem szégyenülnek. Kedves Olvasók! Isten szeretetével akkor tudunk szeretni ha felismerjük bűnös voltunk, ha elismerjük hogy Jézus Krisztus Úr, s király, aki önként adta bűntelen életét váltságul bűneinkért. S aki hitből befogadja szívébe Jézus Krisztust bűnei bocsánatára, annak szíve kő szívből hús szívvé lesz, és Isten szeretetével szerethet.